adozona.hu
BH+ 2003.1.37
BH+ 2003.1.37
Ha a közalkalmazotti tanács elnöke közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése az előírt előzetes egyetértés nélkül történt, a felmentése jogellenes [Mt. 62. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes 1992. október 5-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél pedagógus munkakörben, szakoktatóként. A fenntartó Megyei Képviselő-testület a 2000. június 30-án tartott közgyűlésén hozott határozatával elrendelte a Ipari Szakközépiskola és a Szakmunkásképző Intézetnek a beolvasztását a Mezőgazdasági Szakképző Intézet és Gimnáziumba. Ezzel összefüggésben az egyesített létszámból 2000. augusztus 1. napjával 14 fős létszámleépítést rendelt el. A mu...
BH+ 2003.1.37 Ha a közalkalmazotti tanács elnöke közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése az előírt előzetes egyetértés nélkül történt, a felmentése jogellenes [Mt. 62. § (3) bek.].
A periratok szerint a felperes 1992. október 5-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél pedagógus munkakörben, szakoktatóként. A fenntartó Megyei Képviselő-testület a 2000. június 30-án tartott közgyűlésén hozott határozatával elrendelte a Ipari Szakközépiskola és a Szakmunkásképző Intézetnek a beolvasztását a Mezőgazdasági Szakképző Intézet és Gimnáziumba. Ezzel összefüggésben az egyesített létszámból 2000. augusztus 1. napjával 14 fős létszámleépítést rendelt el. A munkáltatói jogkör gyakorlója arról tájékoztatta a felperest, hogy az összevont intézmény a jövőben nem tudja alkalmazni, ezért a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2000. augusztus 10-ei dátummal felmentéssel megszüntette. A felmentés indoka szerint a fémipari képzés az összevont intézményben megszűnik, ugyanakkor a felperes fémipari szakoktató volt.A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását kérte egyrészt az okból, hogy megsértették a Kjt. 30. § (3) bekezdésében foglaltakat, mert a jogutód intézménynél felajánlhattak volna a részére olyan munkakört, amelyet el tudott volna látni. Előadta továbbá, hogy a felmentés az Mt. 62. § (3) bekezdése és a 28. § (1) bekezdésére tekintettel is jogellenes, mert ő a közalkalmazotti tanács elnöke, így előzetes egyetértést kellett volna a közalkalmazotti tanácstól beszerezni a jogviszonyának megszüntetéséhez, erre azonban nem került sor. A közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását nem kérte, kérte annak megállapítását, hogy közalkalmazotti jogviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kérte az alperest a tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összegű 816 504 forint megfizetésére kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy rendeltetésellenes joggyakorlásra nem került sor, a felperes különös védelmet nem élvezett, ugyanakkor nem volt a végzettségének megfelelő üres álláshely. A felperes a közalkalmazotti tanácsot nem hívta össze, észrevétellel nem élt, ezért a felmentés jogellenességének megállapítására irányuló keresete alaptalan volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperesnek a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére vonatkozó intézkedése jogellenes volt. Megállapította továbbá, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a alperesnek hat havi átlagkereset címén 408 252 forintot. Mentesítette a felperest a terhére rótt perköltség megfizetésre alól, és egyúttal kötelezte az alperest a felperes javára összeljárási perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette azzal, hogy a jogelőd intézmény igazgatója a 2000. július 6-ára dátumozott átiratával megkereste a felperest, mint a közalkalmazotti tanács elnökét, és az állásfoglalását kérte az összevonás kapcsán bekövetkezendő személyi változásokra, mivel az összevonás, illetve az átszervezés az intézet részéről hét főt érint, öt fő tanárt és két fő egyéb alkalmazottat. Az értesítést a felperes házastársa 2000. július 10-én átvette a felperes távolléte miatt azonban annak tartalmáról nem tájékoztatta őt, arról a felperes csupán 2000. július 17-én az egyeztetésen értesült. 2000. július 10-én az igazgató a felperestől személyes egyeztetést is kért az intézetet érintő, a közalkalmazottak munkaviszonyának megszüntetését illetően, amely megkeresés postai kézbesítésére július 21-én került sor, annak másolatát azonban a felperes július 17-én átvette.
Az egyeztetésen felvett jegyzőkönyv szerint a felperes a saját személyét illetően úgy foglalt állást, hogy a felmentéssel nem ért egyet. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a 2000. július 6-ai intézkedést a közalkalmazotti tanács 2 tagjának is kézbesítették, nevezettek állásfoglalását kérve. A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alkalmazandó Mt. 28. § (2) bekezdése szerinti állásfoglalás elmaradása csak abban az esetben zárja ki a felmentés jogellenességének megállapítását, ha azt az egyetértési jog gyakorlásával kapcsolatos szabályszerű eljárás előzi meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes munkajogi védelmével kapcsolatos eljárás lefolytatását szabályszerűnek ítélte meg, hiszen az a körülmény, hogy az alperes a közalkalmazotti tanács két tagját értesítette - azon túl, hogy az értesítés időpontját sem bizonyította, - nem pótolhatja a közalkalmazotti tanács mint testület, illetve a közalkalmazotti tanács elnökének a megkeresését. Nem ismert az sem, hogy a törvény szerint számítandó nyolc napos határidőt milyen időponttól kell számítani, és ehhez képest a mulasztás fennállt-e. Ugyanakkor bizonyított, hogy a felperes a személyét érintő tervezett intézkedésről csupán július 17-én értesült, ugyancsak ebben az időpontban szerzett tudomást a közalkalmazotti tanács összehívásának szükségességéről. Az állásfoglalás megadására vonatkozó határidő július 18-án nyílt meg, és július 25-én járt le. A felperes által sérelmezett felmentés 2000. július 21-én kelt, így a határidő lejártára hivatkozva a hozzájárulást nem lehet megadottnak tekinteni.
A másodfokú bíróság szerint a munkajogi védelemmel kapcsolatos rendelkezés megsértése miatt a felmentés jogellenes volt, és a Kjt. 34. § (5) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Az anyagi következmények összegszerű meghatározásánál a bíróság a jogsértés körülményeit értékelte, azt, hogy a jogvédelemhez kapcsolódó garanciális elvek nem érvényesülhettek, figyelembe vette továbbá a felperes családi körülményeit és azt, hogy 2000. szeptember 4-étől határozott idejű munkaviszonyt létesített.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatását és a Munkaügyi Bíróság ítéletének helybenhagyását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság ítélete jogszabálysértő, mert ellentétes a 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet 15. §-ával, az Mt. 28. §-ával és az Mt. 3. § (1) bekezdésével. A felperes felesége által átvett levelet kézbesítettnek kell tekinteni, ha a felperes ennek ellenére mégsem szerzett tudomást a levélről, ez nem értékelhető az alperes terhére.
A felperes július 17-én a közalkalmazotti tanács elnökeként érdemi nyilatkozatot tett. Akkor járt volna el helyesen, ha érdemi nyilatkozat helyett jelezte volna, hogy a saját ügyében a KT állásfoglalását fogja kérni. Ezzel ellentétes magatartásával megsértette az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a felek a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kötelesek együttműködni.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az eljárt bíróságok által kialakított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, az iratellenességet nem tartalmaz.
A felperes keresetének alapossága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes felesége által átvett levelet mikor kell kézbesítettnek tekinteni. A periratokhoz csatolt július 6-ai, illetve 10-ei értesítések egyike sem felel meg a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 28. § (1) bekezdése, illetve 62. § (3) bekezdése által előírtaknak, amelyek szerint a közalkalmazotti tanács előzetes egyetértése szükséges a konkrétan megnevezett közalkalmazotti tanácsi tisztségviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetéséhez. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes a közalkalmazotti tanács elnökeként működött a jogszabály által meghatározott egy évi határidőt meghaladóan, ennek ellenére a közalkalmazotti tanács előzetes írásbeli egyetértését az alperes által hivatkozott levelekben a jogviszonyok megszüntetéséhez - így a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez sem - nem kérte ki.
Az Mt. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében a szakszervezet az (1) bekezdés szerinti munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha az intézkedéssel nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait is tartalmaznia kell, és csupán abban az esetben lehet úgy tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért, ha a véleményét e határidőn belül írásban nem közli a munkáltatóval.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelemnek az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítására vonatkozó állítása sem, mert ezt a peradatok nem támasztják alá.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.007/2001. sz.)