adozona.hu
BH+ 2002.12.639
BH+ 2002.12.639
A háziorvosnak a képviselő-testületi bizottságban tett felszólalása nem eredményezhette az ügyeleti díjkövetelése elévülésének félbeszakadását [Mt. 11. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes 1987. október 16-ától háziorvosként létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperesnél azzal, hogy a heti munkaideje 40 óra, J.-ban hétközbeli ügyeleti szolgálatot köteles ellátni napi 16 órában, hétvégeken, munkaszüneti napokon napi 24 órában. A felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes hétközi készenlétet négy naponta köteles ellátni, amelyre 460 Ft/nap díjazásban részesül, a hétvégi ügyeletek száma havonta legalább egy vagy két alkalom, amelyér...
BH+ 2002.12.639 A háziorvosnak a képviselő-testületi bizottságban tett felszólalása nem eredményezhette az ügyeleti díjkövetelése elévülésének félbeszakadását [Mt. 11. § (1) bek.].
A periratok szerint a felperes 1987. október 16-ától háziorvosként létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperesnél azzal, hogy a heti munkaideje 40 óra, J.-ban hétközbeli ügyeleti szolgálatot köteles ellátni napi 16 órában, hétvégeken, munkaszüneti napokon napi 24 órában. A felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes hétközi készenlétet négy naponta köteles ellátni, amelyre 460 Ft/nap díjazásban részesül, a hétvégi ügyeletek száma havonta legalább egy vagy két alkalom, amelyért a felperes tizenkét órára 1000 Ft díjazásban részesül. A munkaszerződés ezen részét 1996. február 1-jétől kezdődően úgy módosították, hogy a felperest a hétvégi ügyeletekért 22 250 Ft költségátalány illeti meg, amely a gépkocsi használatának üzemanyagköltségét is tartalmazza.A felperes az 1997. december 18-án benyújtott keresetében kérte az alperest kötelezni 807 783,67 és a kifizetésig esedékes évi 20% kamat megfizetésére az 1992. és 1997. év közötti készenléti, ügyeleti díj különbözet címén. Arra hivatkozott, hogy a készenléti díjazás még a jogszabályban előírt 25%-os mértékű díjat sem érte el, díjazása nem arányos a kifejtett munka teljesítményével, ezért az erre vonatkozó megállapodás érvénytelen volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, részben hivatkozva arra, hogy a felperes keresetét a hároméves elévülési időn túl nyújtotta be, emellett 1997-ben 882 480 Ft díjazásban részesítette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére tizenöt napon belül 454 119 Ft munkabért és ezen összeg 1996. július 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a 460 Ft/nap alapulvételével az óradíjazás mértéke 29 Ft volt, míg a hétvégi készenléti díjazásként megállapított 1000 Ft/12 óra díjazás alapulvételével az óradíjazás 83,3 Ft volt. Megállapította, hogy a felperes havi illetménye alapján számított óradíjazás és a készenlétre kifizetett díjazás összevetése alapján a felperes még a jogszabályban rögzített 25%-os mértékű készenléti díjat sem kapta meg 1994-től kezdődően, így az átalánydíjazás nyilvánvalóan nem tartalmazhat túlmunkadíjat is magában foglaló ellenértéket. Ugyanígy nem alkalmas az 1000 Ft/12 óra napi összegű készenléti díjazás sem annak megállapítására, hogy az a túlmunkadíjazás ellenértékét magában foglalta volna.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes által alkalmazott díjazási szabályok nem minősülnek átalány-megállapodásnak, azok a felhívott jogszabályokba ütköznek. Az 1996. február 1-jétől kezdődően alkalmazott 22 250 Ft-os fixdíjazás - figyelemmel arra, hogy az a gépkocsi üzemanyag-térítés ellenértékét is tartalmazza - nem minősülhet a készenlétet és túlmunkadíjazást is magában foglaló átalánytérítésnek, ennek alkalmazására is jogszabályba ütköző módon került sor.
A bíróság a felperes által kérelmezett időszakot csak részben, az 1995, 1996 és 1997 évre vonatkozóan bírálta el, mivel a felperesnek az elévülés megszakítására hivatkozó álláspontjával nem értett egyet. Véleménye szerint a felperes által 1995 januárjában tartott tájékoztató nem minősül olyan bejelentésnek, amely alkalmas lenne az Mt. 11. § (4) bekezdése szerint az elévülés megszakítására. A bíróság a felperest megillető készenléti díjazás számításakor a mértéket a felek egyező nyilatkozata alapján állapította meg, figyelemmel az eljárás során beszerzett szakértői véleményben, továbbá a Magyar Orvosi Kamara felmérésében foglaltakra. Mindezek alapján az 1995. évre járó és ténylegesen kifizetett nappali és éjszakai túlmunkadíj különbözeteként 233 981 Ft, 1996. évre 123 435 Ft, 1997. évre 96 703 Ft, összességében 454 119 Ft erejéig tartotta a felperes keresetét megalapozottnak, és ennek megfizetésére kötelezte az alperest.
Nem tartotta alaposnak az alperes azon kifogását, hogy 882 480 Ft-ot többletmunka díjazásaként fizetett ki a felperesnek, mert a kifizetés jogcímét nem jelölte meg a kifizetés alapjául szolgáló iratban, nem utalt arra, hogy a felperesnek az alperes által vitatott készenlét díjazását fizette ki, ezért ezt a kifizetést a bíróság nem számította be a felperes igényébe.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletét - a kamatfizetésre vonatkozóan - részben változtatta meg akként, hogy az első fokú bíróság által megállapított marasztalási összegből 253 981 Ft után 1996. január 1-jétől, 123 435 Ft után 1997. január 1-jétől, 96 703 Ft után 1998. január 1-jétől köteles az alperes a késedelmi kamatot megfizetni.
Nem tartotta alaposnak a felperesnek az elévülés megszakítására vonatkozó fellebbezési kérelmét, minthogy az 1995. január 23-ai képviselő-testületi ülésen a képviselő-testület pénzügyi bizottságát tájékoztatta, ugyanígy az 1995. február 14-ei bizottsági ülésen is mint képviselő-testületi tag szólalt fel. Ez utóbbi ülésen a polgármester által tett nyilatkozat nem tekinthető elismerésnek. A kamatfizetés tekintetében alaposnak tartotta a felperesi fellebbezést és ennek megfelelően módosította a részösszegek utáni kamatfizetés kezdő időpontját.
Az alperes fellebbezését azért nem találta alaposnak a másodfokú bíróság, mert a felek az 1999. május 3-ai tárgyaláson egyező nyilatkozatot tettek arra, hogy mennyi volt a hétközi és hétvégi ügyeleti napok száma. A szakértő ennek alapulvételével munkálta ki a felperesnek járó ügyeleti díjakat. Tény, hogy a készenlét alatti tényleges munkavégzésre pontos adatok nem állnak rendelkezésre, azonban teljes pontossággal az ügyeleti napló alapján sem lehetne a munkával töltött órák számát megállapítani, erre nézve az orvosi kamara kimutatása a szélesebb körű adatgyűjtés alapján elegendő és megbízható adatot szolgáltatott. Egyetértett az első fokú ítélettel a tekintetben is, hogy a 882 480 Ft kifizetés jogcíme a képviselő-testületi határozatban nem került feltüntetésre, a bizonylatból sem állapítható meg, hogy azt ügyeleti díjként fizették volna ki.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a mindkét fokon hozott ítéletet megalapozatlannak, jogszabálysértőnek tartotta. Nem terjesztett elő határozott kérelmet a felülvizsgálati eljárás során hozandó döntésre, nem jelölt meg konkrét jogszabályt, amelyet az eljárt bíróságok megsértettek volna. Arra hivatkozott, hogy az 1997 májusában tartott ellenőrzés során az önkormányzat pénzügyi és gazdasági bizottsága feltárta, a felperes praxisában 1 063 000 Ft működési tartalék halmozódott fel, és javasolta ennek az összegnek munkabér jellegű felhasználását, ezért az önkormányzat ezt a javaslatot elfogadva többletfeladatok honorálásaként folyósította ezt az összeget. Sérelmezte, hogy a betegnapló adatait a felperes személyiségi jogokra való hivatkozással nem bocsátotta az önkormányzat rendelkezésére, és arra hivatkozott, hogy az orvosi kamara felmérése a szolgáltatás konkrét viszonyainak feltárása nélkül nem elegendő az ítélet meghozatalához. Kifejezetten sérelmezte, hogy a bíróságok a 882 480 Ft-ot nem számították be a felperesnek járó díjazásba.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem jelölt meg semmiféle jogszabályt, amelyet az ügyben eljárt bíróságok megsértettek volna. Hivatkozott arra, hogy a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 14. § (3) bekezdése értelmében az ügyeleti díj céljellegű, azt az önkormányzat elkülönítetten kezeli és kizárólag az ügyeleti ellátás biztosítására használhatja fel. A 40/1997. (VI. 19.) sz. képviselő-testületi határozat döntött az 1 063 000 Ft működési tartalék munkabérként való felosztásáról, szó sem volt tehát arról, hogy ez az összeg az elmaradt ügyeleti díjak rendezését szolgálná. Ebből az összegből nemcsak a felperes, hanem még két munkatársa is részesült.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A felülvizsgálati kérelem elbírálásánál tehát az eljárt bíróságok által kialakított tényállás a jelen perben is irányadó.
A peradatok alapján megállapítható, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat logikusan, okszerűen mérlegelték, értékelték, helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes által a képviselő-testületi bizottságban tett nyilatkozatok, felszólalás nem tekinthetők olyannak, amelyek az elévülés megszakítását eredményezhették volna. Ekként tehát helytállóan járt el a bíróság, amikor a felperes igényét az 1995-1997. évek tekintetében bírálta el. A felek egyező nyilatkozatot tettek a hétközi és hétvégi ügyeleti napok számáról. Az ügyeletek alatti munkavégzés pontos időtartamát az ügyeleti napló alapján sem lehetne megállapítani, ezért nem okszerűtlen és nem megalapozatlan az a következtetés, hogy a felperes nyilatkozatát és az orvosi kamara kimutatását vették alapul az eljárt bíróságok.
A fellebbezési eljárás során csatolt, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által a J. Város Önkormányzatának küldött tájékoztató szerint a háziorvosi teljesítménydíj a háziorvost illeti meg munkabér címén. A J. Városi Polgármesteri Hivatal utalványrendelete tartalmazza, hogy a felperes által 1997. június 30-áig megtakarított 1 103 100 Ft teljesítményarányos díj felosztásáról a képviselő-testületi határozat döntött. Az utalványrendelet pontosan tartalmazza, hogy ebből az összegből mennyi jutott a felperesre, illetve dr. V.-né D. Á.-re, illetve I. M.-né alkalmazottra.
Mindezek alapján helytálló az eljárt bíróságoknak az a következtetése, hogy az alperes által fizetett 882 480 Ft nem számítható be a felperest ügyeleti díjként megillető összegbe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.811/2001. sz.)