adozona.hu
BH+ 2002.12.622
BH+ 2002.12.622
I. A jogosulatlanul felvett társadalombiztosítási ellátás az örökösön csak akkor hajtható be, ha az örökhagyót határozat kötelezte a visszafizetésre. (1975. évi II. tv. 106. §, 113. §, Ptk. 677. §). II. A társadalombiztosításra vonatkozó speciális jogszabály kizárja a polgári jognak a kártérítésre és a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályainak alkalmazását. [Ptk. 339. § (1) bek., 361. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesek az 1996. február 8-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt F. L. gyermekei és egyben törvényes örökösei. Az örökhagyó után indult hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó hagyatékát: mezőgazdasági ingatlanait, szövetkezeti részjegyét, szövetkezeti üzletrészeire vonatkozó igényeket 1/4-1/4 arányban adta át az alpereseknek, 110 000 forint hagyatéki teherrel terhelten.
A felperes fizetési meghagyás iránti kérelmében, majd az alperesek ellentmondása folytán keresetében 292...
BH+ 2002.12.622 I. A jogosulatlanul felvett társadalombiztosítási ellátás az örökösön csak akkor hajtható be, ha az örökhagyót határozat kötelezte a visszafizetésre. (1975. évi II. tv. 106. §, 113. §, Ptk. 677. §).
II. A társadalombiztosításra vonatkozó speciális jogszabály kizárja a polgári jognak a kártérítésre és a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályainak alkalmazását. [Ptk. 339. § (1) bek., 361. § (1) bek.].
Az alperesek az 1996. február 8-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt F. L. gyermekei és egyben törvényes örökösei. Az örökhagyó után indult hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó hagyatékát: mezőgazdasági ingatlanait, szövetkezeti részjegyét, szövetkezeti üzletrészeire vonatkozó igényeket 1/4-1/4 arányban adta át az alpereseknek, 110 000 forint hagyatéki teherrel terhelten.A felperes fizetési meghagyás iránti kérelmében, majd az alperesek ellentmondása folytán keresetében 292 598 forint és ennek 1996. szeptember 1-jétől évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. A keresetet azzal indokolta, hogy az örökhagyó házastársa után a felperes 1976. január 1-jétől kezdődően házastársi pótlékot állapított meg és folyósított. Az örökhagyó házastársa 1991. május 3-án elhunyt. Az örökhagyó a házastársi pótlékra való igényjogosultsága megszűnését a felperesnek nem jelentette be, és haláláig a pótlékot jogosulatlanul felvette. Az örökhagyó ezen tartozásáért az alperesek mint örökösök a hagyaték tárgyaival és hasznaival felelnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 73 149 forint 50 fillért, és ezen összeg után 1996. szeptember 1-jétől a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Megállapította, hogy a tőke követelés kiegyenlítéséért az alperesek F. T. örökhagyótól örökölt, a hagyaték átadó végzéssel átadott vagyontárgyakból őket megillető örökrész alapján a temetési költség, közjegyzői munkadíj, öröklési illeték rájuk eső részének levonását követően megmaradt hagyatéki értékkel felelnek. Kötelezte az alpereseket személyenként 1200 forint perköltség és 4386 forint le nem rótt illeték megfizetésére is.
Az ítéletben mindenekelőtt megállapította, hogy az alperesek egységes pertársak, a II., III. r. alperesek ellentmondása a többi alperesre is kihatott. Megállapította azt is, hogy az örökhagyónak a bejelentési kötelezettség elmulasztása felróható volt az 1975. évi II. törvény 121. §-a szerint, ezért a 106. § alapján megtérítési kötelezettség terhelte. Az alperesek pedig, a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Ptk. 679. § (1) bekezdése szerint korlátozott felelőséggel a felperes követelését megtéríteni tartoznak. Az ítélet indokolása szerint az örökösök felelősségét a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás jogcímén is fennállónak találta.
Az ítélet ellen a III. r. alperes fellebbezett, az elsőfokú bíróság az ítélet I-II. és IV. r. alperesi marasztalás jogerőre emelkedését megállapította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a felperesnek a III. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, a felperest pedig első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte annak megállapításával, hogy az illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta, a jogi következtetéssel azonban nem értett egyet. Az ítélet indokolása szerint a felperes és az örökhagyó között társadalombiztosítási jogviszony állt fenn. A felperes az 1975. évi II. törvény 106. § alapján követelését az alperesi jogelőddel szemben társadalombiztosítási határozattal érvényesíthette volna. Ennek elmaradása azt következményt vonja maga után, hogy nincs olyan jogerős határozattal megállapított alperesi jogelődi tartozás, amit az alperesek passzív hagyatékként megörököltek volna és amelyért a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja alapján felelősségük fennállna. A társadalombiztosítási jogviszony folytán az alperesi jogelőd sem a Ptk. 339. §-án alapuló szerződésen kívüli károkozás, sem a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felelősséggel nem tartozik. Az alperesek pedig személyükben jogellenes magatartást nem tanúsítottak, jogalap nélküli gazdagodásukat pedig a felperes nem bizonyította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú ítélet azzal, hogy csak a III. r. alperes fellebbezését vizsgálta és bírálta el, a Pp. 51. és 52. §-át sérti, mert az alperesek egységes pertársak. A felülvizsgálati kérelemben a BH 1981. évi 383. számú jogesetben foglaltak alkalmazását kérte, ezen túl hivatkozott arra is, hogy az ítéletek megalapozatlanok, mert az eljárt bíróságok a mezőgazdasági ingatlanok használatát, a részjegyek és üzletrészek értékét nem vizsgálták, továbbá megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete azáltal, hogy a 73 149 forint 50 fillér megfizetésére kötelező rendelkezését nem indokolta.
A III. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Abban helyes a felülvizsgálati kérelem, és ezzel egyező álláspontot tartalmaz a felülvizsgálati kérelemben felhívott (BH 1981/9/383. szám) eseti döntés is, hogy polgári perben kellett a bíróságnak dönteni arról, hogy az örökösök felelnek-e a felperessel szemben a jogelődjük által jogtalanul felvett házastársi pótlékért; érdemben azonban a felülvizsgálati kérelem téves.
A Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja szerint a hagyatéki terhek közé tartoznak az örökhagyó tartozásai, amelyek az örökösre átszállnak. Ezért elsődlegesen annak elbírálása volt szükséges, hogy az örökhagyónak volt-e a felperessel szemben tartozása. Ezt az örökhagyó és a felperes közötti jogviszony alapján a társadalombiztosításról szóló (az akkor hatályos 1975. évi II-es törvény) alapján kell eldönteni. Az 1975. évi II. törvény 113. §-ának (2) bekezdése értelmében a társadalombiztosítás ügyviteli szerve követelését (így a társadalombiztosítási ellátás jogalap nélküli felvételéből eredő visszafizetési követelését is) fizetésre kötelező határozattal vagy fizetési meghagyással érvényesítheti, ami a (4) bekezdés értelmében végrehajtható közigazgatási határozat. A per adatai szerint a felperes ennek megfelelően az örökhagyóval szemben követelését sem a 106. §-ának (1) bekezdése szerinti 90 napon belül, sem felróható felvétel miatt az elévülési időn belül nem érvényesítette. A Vhr. 334. § (2) bekezdése értelmében a visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült összegét - az örökség erejéig - az örököstől kell behajtani. Ebből pedig az következik, hogy az örökösön a követelés meg nem térült összege csak akkor lenne behajtható, ha visszafizetésre társadalombiztosítási határozattal az örökhagyót kötelezték volna. Ilyen határozat hiányában pedig a jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezése nem jogszabálysértő. A speciális - a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabály pedig kizárja a Ptk. 339. §-ának és 361. §-ának az alkalmazását is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott egyéb indokok érdemi vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, mert az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nem fellebbezett, az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezése pedig a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálattal, mint rendkívüli perorvoslattal nem támadható.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.577/1999.)