adozona.hu
BH+ 2002.10.533
BH+ 2002.10.533
Az irányító munkakört betöltők szakmunkás-kedvezménye esetén a szakmunkás átlagkeresete alapján kell számítani a nyugdíjat, kizárt az irányító munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete figyelembevétele [1975. évi II. tv. 45. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 104-105. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1957. augusztus 10. napján vájár szakmunkás-bizonyítványt, míg 1959. szeptember 18. napján bányaipari technikusi oklevelet szerzett felperes 1952. augusztus 1. napjától állt alkalmazásban az M. Szénbányáknál, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésétől vájár munkakörben, míg 1963. február 1. napjától 1983. január 1. napjáig termelőaknászként.
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával 39 év 137 nap (amelyből 32 év 65 nap korkedvezményre jogosító) szolgálati idő alapján a felperes ...
BH+ 2002.10.533 Az irányító munkakört betöltők szakmunkás-kedvezménye esetén a szakmunkás átlagkeresete alapján kell számítani a nyugdíjat, kizárt az irányító munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete figyelembevétele [1975. évi II. tv. 45. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 104-105. §].
Az 1957. augusztus 10. napján vájár szakmunkás-bizonyítványt, míg 1959. szeptember 18. napján bányaipari technikusi oklevelet szerzett felperes 1952. augusztus 1. napjától állt alkalmazásban az M. Szénbányáknál, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésétől vájár munkakörben, míg 1963. február 1. napjától 1983. január 1. napjáig termelőaknászként.A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával 39 év 137 nap (amelyből 32 év 65 nap korkedvezményre jogosító) szolgálati idő alapján a felperes részére 18 609 Ft nyugdíjat állapított meg; míg 17. alszámú határozatával korábbi határozatát megváltoztatva aknász átlagkereset alapján a nyugdíj összegét 25 628 Ft-ban állapította meg.
A felperes 1994. augusztusában a szakmunkáskedvezmény alkalmazása alapján kérte nyugdíja összegének megállapítását, amely kérelmét az elsőfokú szerv az 1995. augusztus 16-án kelt határozatával elutasította, míg a másodfokú szerv határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra hivatkozással, hogy a szakmunkáskedvezmény alkalmazásához szükséges szakmunkás munkakörben töltött idő alapján a kedvezmény a felperest nem illeti meg.
A felperes keresetében részben a szakmunkáskedvezmény alkalmazását kérte arra hivatkozással, hogy vájár szakmunkás-bizonyítványa megszerzését követően szakmunkásokat irányító tevékenységet folytatott, részben munkakörére figyelemmel a szakmunkáskedvezmény mellett a termelő aknász átlagkeresetének figyelembevételét kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő a tanúvallomások után kiegészített és pontosított szakvéleményében megállapította, hogy a felperes munkaköri feladatai folytán mint termelő aknász zömében vájár szakmunkás képzettségű dolgozók irányítását végezte, ezért a felperesi irányító jellegű tevékenységre figyelemmel őt a szakmunkáskedvezmény megilleti. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium véleményében kifejtette, hogy az aknász munkakör nem szakmunkás munkakör, mert egyébként műszaki irányító tevékenységnek minősül és nem tekinthető vájár tevékenységnek sem. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján az alperessel a vájár átlagkereset alapján - a szakmunkáskedvezmény alkalmazásával - a felperest megillető nyugdíj összegét kimunkáltatta, majd az 1997. évi május hó 15. napján kelt ítéletével az alperes másodfokú határozatát megváltoztatta megállapítva, hogy a felperest a szakmunkáskedvezmény megilleti és nyugdíjának összegét az alperes által kimunkált 25 455 Ft-ban állapította meg, ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. Rámutatott arra, hogy az 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 104. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján az irányító munkakört betöltő vájár szakmunkás felperest a szakmunkáskedvezmény megilleti, azonban az átlagkereset számításánál a vájár átlagkeresetet kell alapul venni, mivel aknász szakmunka nincs. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az 1997. október 16. napján kelt másodfokú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokaira utalással és azzal, hogy a R. 104. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a felperest a szakmunkáskedvezmény megilleti, azonban a R. 105. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helyes értelmezésével csak a vájár szakképzettségének megfelelő átlagkereset alapján, mivel más szakmunkás-bizonyítvánnyal a felperes nem rendelkezik. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat, többek között a tanúvallomásokat, az azon alapuló kiegészített szakvéleményt, illetőleg az illetékes minisztériumi tájékoztatását az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte arra hivatkozással, hogy a bíróságok a körülményeket nem megfelelően értékelték, a jogszabályt tévesen értelmezték, mivel a R. 105. §-ában foglaltak alapján a felperes aknász munkaköre alapján kellett volna az aknász átlagkereset figyelembevételével nyugdíját meghatározni.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elo.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsobb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, míg a (2) bekezdés értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A T. 45. §-ának utolsó mondata szerint szakmunkáskedvezmény illeti meg azt, akinek szakmunkás-bizonyítvány a vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt 15 éven át szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be. A R. 104. §-ának (4) bekezdése szerint szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek számít az irányító munkakörben eltöltött idő is, ha az igénylő e munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak munkáját irányította.
A jogerős ítélet szerint a másodfokú bíróság helybenhagyva az elsőfokú bíróság döntését arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes mint termelő aknász, zömében vájár szakképzettségű - azaz a felperesi szakképzettségnek megfelelő - munkakörben dolgozókat irányított, a jogszabályban előírt 15 éves szolgálati időt meghaladó mértékben is, ezért számára a szakmunkáskedvezmény jár.
Az R. 105. §-ának (1) bekezdése szerint a szakmunkáskedvezmény alkalmazásánál azt az átlagkeresetet kell alapul venni, amelyet az igénylő szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíjazás évének első napjától átlagosan elértek. A felperes nem vitásan vájár szakképzettségű, vájár szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Az illetékes minisztérium tájékoztatása szerint továbbá aknász szakmunkás-bizonyítvány, szakképzettség nincs.
Ebből következően a főként vájárok munkáját irányító, vájár szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező felperes a R. 105. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján vájár átlagkereset alapján volt jogosult a szakmunkáskedvezményre. Utal arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben az irányító munkakört jelentő aknász átlagkereset alapján került volna a felperesi nyugdíj kiszámítása, úgy az a szakmunkáskedvezménnyel ellentétben történt volna, mert nem a munkakör szerinti átlagfizetést kérte a felperes, hanem szakmunkáskedvezményt. Az irányító munkakört betöltők R. 104. §-ának (4) bekezdésén alapuló szakmunkáskedvezménye, illetőleg az irányító munkakörben dolgozók átlagkeresetének alkalmazása egymást kizárják.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.II.27.134/1998.)