adozona.hu
BH+ 2002.10.530
BH+ 2002.10.530
A szolgálati nyugdíjra való jogosultság egyik feltétele, hogy a hivatásos állomány volt tagja legalább a jogszabályban meghatározott mértékű, tényleges szolgálatban eltöltött idővel rendelkezzen [1996. évi XLIII. tv. 182. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. május 1. napjától áll hivatásos szolgálatban, ezt megelőzően továbbszolgáló szolgálati viszonyban állt, ami a Hszt. hatályba lépésével szerződéses szolgálati viszonnyá alakult.
A felperes szolgálati viszonyát az állományilletékes parancsnok 2000. december hó 16. napjával felmentéssel megszüntette és egyidejűleg szolgálati nyugállományba helyezte, a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati idejét 28 év 10 hó és 11 napban határozta meg.
Az alperes ezzel szemben m...
BH+ 2002.10.530 A szolgálati nyugdíjra való jogosultság egyik feltétele, hogy a hivatásos állomány volt tagja legalább a jogszabályban meghatározott mértékű, tényleges szolgálatban eltöltött idővel rendelkezzen [1996. évi XLIII. tv. 182. § (1) bek.].
A felperes 1999. május 1. napjától áll hivatásos szolgálatban, ezt megelőzően továbbszolgáló szolgálati viszonyban állt, ami a Hszt. hatályba lépésével szerződéses szolgálati viszonnyá alakult.A felperes szolgálati viszonyát az állományilletékes parancsnok 2000. december hó 16. napjával felmentéssel megszüntette és egyidejűleg szolgálati nyugállományba helyezte, a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati idejét 28 év 10 hó és 11 napban határozta meg.
Az alperes ezzel szemben megállapította, hogy a felperes szolgálati nyugdíjra nem jogosult, mert az ahhoz szükséges szolgálati idővel nem rendelkezik, ugyanis a továbbszolgáló jogviszony létesítését megelőző idők a szolgálati nyugdíjra való jogosultság szempontjából nem vehetők figyelembe.
A felperes a panaszát elutasító határozatot követően keresetet indított a szolgálati nyugdíjra való jogosultságának megállapítása iránt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte, mert a továbbszolgáló szolgálati viszony létesítésekor hatályos rendelkezések szerint a nyugdíjjogosultság szempontjából be kellett számítani a felperes szakmunkástanuló és munkaviszonyban töltött idejét, ami Hszt. 326. §-ának (1) bekezdése szerint változatlanul hivatásos szolgálati időnek számít. A későbbi jogszabály a szerzett jogot nem vonta és vonhatta el.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Hszt. 326. §-a (1) bekezdésének megsértését sérelmezte, mert a felperes szolgálati viszonyának idejébe a törvény hatályba lépése előtt a szolgálati nyugdíjra való jogosultság szempontjából más időt nem számítottak és számíthattak be, ugyanis a továbbszolgáló viszony szolgálati nyugdíjra nem jogosított. A felperes a Hszt. hatályba lépése után lett a hivatásos állomány tagja, ennek megfelelően a szolgálati idejét a 328. § alapján kell figyelembe venni a szolgálati nyugdíjra való jogosultság szempontjából.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, részletesen kifejtette jogi álláspontját, többek között hivatkozott a szolgálati idejének kezdő napját megállapító korábbi jogerős ítéletre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A szolgálati nyugdíjra való jogosultság egyik feltétele, hogy a hivatásos állomány volt tagja legalább a jogszabályban meghatározott mértékű, tényleges szolgálatban eltöltött idővel rendelkezzen. Ez a felperes esetében 25 év [Hszt. 182. § (1) bekezdés].
A szolgálati viszonyban töltött időt a szolgálati nyugdíjra való jogosultság elbírálásakor az alperesnek a Hszt. 326., illetőleg 328. §-a szerint kell kiszámítania attól függően, hogy a szolgálati viszony a törvény hatályba lépése előtt vagy után keletkezett. Az alperest azonban a döntése meghozatalánál köti a bíróságnak a szolgálati idő tartamát érintő jogerős döntése, még ha abban a perben nem is vett részt.
A munkaügyi bíróság a 2000. május hó 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a felperes tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idejének kezdő napja 1972. november 27. A jelen perben ezért már nem kellett vizsgálni, hogy a felperes szolgálati idejébe a nyugdíjra való jogosultság szempontjából meghatározott időszakok beszámítanak-e, mert erről a munkaügyi bíróság korábban már döntött.
A Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta, hogy a korábbi, illetőleg az elbíráláskor hatályos rendelkezések szerint a felperes szakmunkástanuló ideje és a munkaviszonya tényleges szolgálati időnek minősül-e, mivel erről a munkaügyi bíróság korábban már jogerősen határozott. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet - annak indokait mellőzve - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése], a pervesztes alperest pedig a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.054/2001. sz.)