adozona.hu
BH+ 2002.9.483
BH+ 2002.9.483
Csak a tartalmilag és formailag szabályos számla alapján gyakorolható az adólevonás joga (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1991-1994. évekre vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 75 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet, 34 000 Ft társasági adóhiányt állapított meg a felperes terhére, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. március 19-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és a társasági adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék teljes összegű törl...
BH+ 2002.9.483 Csak a tartalmilag és formailag szabályos számla alapján gyakorolható az adólevonás joga (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1991-1994. évekre vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként határozatával 75 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet, 34 000 Ft társasági adóhiányt állapított meg a felperes terhére, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. március 19-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és a társasági adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék teljes összegű törlését rendelte el. Az általános forgalmi adókülönbözet abból keletkezett, hogy a felperesnek az 1994. december 21-i keltezésű két darab készpénzfizetési számla alapján nem volt adólevonási jogosultsága. A számlák fiktívnek minősültek, mert az azokon feltüntetett gazdasági társaság, a D. Kft. a két számlát nem bocsátotta ki, részéről az értékesítések nem történtek meg. A valós gazdasági esemény B. N. és a T. Kft. között jött létre.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes adólevonási jogát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa törvény) 32. §-ának (1) bekezdése és 35. §-ának (1) bekezdése értelmében nem gyakorolhatta, mert a 75 000 Ft általános forgalmi adó tartalmú szerződést nem a számlán kibocsátóként feltüntetett D. Kft. kötötte, nem volt résztvevője a gazdasági eseménynek, ezért nem is rendezhette a költségvetés felé az adó összegét, úgyszintén azt sem, aki felhasználta a kft. bélyegzőjét és aláírását. Az alperes eleget tett tényállástisztázási kötelezettségének, mert feltárta azt, hogy a D. Kft. helyett más valaki járt el.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a beszerzett büntetőeljárási iratok alapján - kiegészítette azzal, hogy nem felel meg a valóságnak a felperes azon előadása, miszerint a D. Kft. alkalmazottjával, s a bélyegzőjével rendelkező alkalmazottal kötötték meg az üzletet. A számlák megtörtént gazdasági eseményt tanúsítanak, azonban alaki szempontból nem tekinthetők hitelesnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az alperes nem tett eleget az 1990. évi XCI. törvény 51. § (7) bekezdése szerinti tényállástisztázási kötelezettségének, ezt helyette a másodfokú bíróság tette meg a tényállás kiegészítésével, B. N. büntetőeljárásban tett tanúvallomásával kapcsolatban. A számlakibocsátó természetes személy ismert, az adóalanyiság feltételei B. N.-tel szemben fennállnak. A gazdasági esemény megtörténte az alperes által sem vitatott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az áfa törvény 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa törvény és a számviteli törvény előírásai alapján tehát formai és tartalmai feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak, ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
valóságosan végbement-e az a gazdasági eseményt (termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás) amelyre az adó visszatérítését alapítják,
a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik. A perbeli esetben az eljárt bíróságok a megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vontak le. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt az, hogy a számlákat nem a rajtuk eladóként feltüntetett D. Kft. bocsátotta ki, tehát fiktívnek minősülnek, meg nem történt termékértékesítésekről lettek kiállítva. A társaság nem vett részt a tényleges gazdasági eseményben, így részéről nem is történhetett meg az adó áthárítása a felperesre, az előzőekben - az a) és c) pontokban - írt tartalmi feltételek tehát nem valósultak meg, így a felperes adólevonási joga sem nyílt meg.
Tévedett a felperes felülvizsgálati kérelmében abban, hogy az alperes nem tett eleget a tényállástisztázási kötelezettségének. A Pp. szabályai értelmében a másodfokú bíróság jogosult a perben bizonyítási eljárást lefolytatni, az ennek eredményeként kiegészített, elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azonban az alperes által hozott érdemi döntés törvényességére nem hatott ki, az adóhatóság az általa feltárt tényállás alapján megalapozott határozattal állapított meg adókülönbözetet a felperes terhére.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmének kiegészítésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az, a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának minősül, ezért az abban foglaltak a Pp. 273. § (5) bekezdésének tiltó rendelkezése értelmében a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.III.27.419/1998.)