adozona.hu
BH+ 2002.8.410
BH+ 2002.8.410
A felmondás indokának okszerűsége körében a bíróságnak vizsgálnia, illetve a munkáltatónak bizonyítania kell a minőségi csere indokának okszerűségét, vagyis azt, hogy az új munkavállaló alkalmazásához az adott munkakörben a munkáltatónak kellő érdeke fűződött és emiatt a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szüksége [Mt. 89. § (2) bek., Legf. Bír. Munkaügyi Szakág 45. sz. elvi határozata].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes humánpolitikai ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. november 11-én kelt rendes felmondással megszüntette minőségi cserére hivatkozással. A felperes keresettel élt, amelyben a felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Megállapította, hogy a felperes gimnáziumi érettségivel, és kereskedelmi szakközépiskolai végzetséggel, valamint közép- é...
BH+ 2002.8.410 A felmondás indokának okszerűsége körében a bíróságnak vizsgálnia, illetve a munkáltatónak bizonyítania kell a minőségi csere indokának okszerűségét, vagyis azt, hogy az új munkavállaló alkalmazásához az adott munkakörben a munkáltatónak kellő érdeke fűződött és emiatt a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szüksége [Mt. 89. § (2) bek., Legf. Bír. Munkaügyi Szakág 45. sz. elvi határozata].
A felperes humánpolitikai ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. november 11-én kelt rendes felmondással megszüntette minőségi cserére hivatkozással. A felperes keresettel élt, amelyben a felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Megállapította, hogy a felperes gimnáziumi érettségivel, és kereskedelmi szakközépiskolai végzetséggel, valamint közép- és felsőfokú munkaügyi szakképesítéssel rendelkezik. Az alperes által a felperes helyére felvett D I. humánpolitikai ügyintézőnek főiskolai - népművelő és magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanár - végzettsége van. E tényekből a bíróság arra következtetett, hogy a felmondás indoka megfelelt a valóságnak és okszerű is, mert a munkáltató az adott munkakörben magasabb iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalót foglalkoztat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította a rendes felmondás jogellenességét. Egyebekben a munkaügyi bíróságot további eljárásra és határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az új munkavállaló tanári képzettsége nem áll összefüggésben az alperes működésével, ezért az adott esetben minőségi cserét nem lehetett megállapítani. E felmondási indok okszerűségét pedig úgy értelmezte, hogy az csak a munkáltató tevékenysége szempontjából alkalmasabb személy alkalmazása esetén lenne megállapítható.
Ezért a felmondási indok valósága és okszerűsége hiányában az intézkedést jogellenesnek minősítette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a 6/1992. (VI. 27.) MüM. rendelet előírásait, amely szerint a felperes és az új munkavállaló nem azonos szintű végzettséggel rendelkezik. Ezért az ítéleti tényállást iratellenesnek tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a hatáskörén túlterjeszkedve avatkozott be a munkáltató gazdasági feladatai körébe tartozó döntésbe, mivel a munkáltató helyett a bíróság nem jogosult arról dönteni, hogy a munkáltatónál ellátandó feladat ellátására ki az alkalmasabb személy.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - a tartalma szerint - a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, az alperes sem vitatta, hogy a felperes mellett még két humánpolitikai ügyintézőt foglalkoztatott, akik középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, szakképesítésük nincs. Az alperes a felmondási indok valósága és okszerűsége tekintetében őt terhelő bizonyítás körében azt a tényt bizonyította, hogy amíg a felperes középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, addig a helyére felvett D. I. felsőfokú iskolai végzettségű. Ezen kívül a felmondási indokkal összefüggő egyéb körülményre a perben nem hivatkozott, bizonyítási indítványa nem volt.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást nem egészítette ki, csupán az első fokú bíróság tévesnek talált jogi következtetése, illetve a minőségi cserével kapcsolatos álláspontja indokolásaként hivatkozott arra a tényre, hogy míg a felperes felsőfokú szakképesítéssel rendelkezett, addig az új munkavállalónak felsőfokú iskolai végzettsége mellett szakirányú képzettsége nincs. Ez a megállapítás nem iratellenes és a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott a munkavállalók ágazatköri besorolási rendszeréről szóló 6/1992. (VI. 27.) MüM rendeletben foglaltakkal sem áll ellentétben. Ezért a tényállás iratellenességét, jogszabálysértő megállapítását a felülvizsgálati kérelem alaptalanul panaszolta.
Arra helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a minőségi csere indokát képező gazdálkodással, vezetéssel összefüggő kérdésben a munkáltató szabadon dönt. Ha jogszabály a munkakör betöltésére kötelező előírást nem tartalmaz, maga határozhatja meg milyen iskolai végzettségű, szakképesítésű munkavállalót alkalmaz egy adott munkakörben. Ennek megfelelően az alperes is dönthetett úgy, hogy magasabb, felsőfokú iskolai végzettségű munkavállalót alkalmaz.
A felmondási indok okszerűsége körében azonban a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Munkaügyi Szakága 45. számú elvi határozatában foglaltaknak megfelelően a bíróságnak vizsgálni - illetve a munkáltatónak bizonyítani - kell a minőségi csere indokának okszerűségét, vagyis azt, hogy az új munkavállaló alkalmazásához az adott munkakörben a munkáltatónak kellő érdeke fűződött, és emiatt a felperes munkájára a továbbiakban nincs szüksége.
Az alperes a perben nem jelölt meg semmilyen konkrét körülményt - az adott munkakört érintő követelmény vagy feladat változást, munkáltatói célkitűzést, követelményszint emelést - amely a felperes munkaköri feladatainak ellátása érdekében a felperest illetően a minőségi cserét, munkaviszonya megszüntetését okszerűen indokolta volna.
Adott esetben a három humánpolitikai ügyintéző közül a felperes rendelkezett egyedül felsőfokú szakképesítéssel. Ezért a felülvizsgálati kérelemben felhozott azzal a humánpolitikai céllal, hogy a munkavállalók minél nagyobb hányada felsőfokú végzettséggel rendelkezzen, tehát a kvalifikáltság szintje emelkedjen, nem áll összhangban a szakképzettséggel nem rendelkező munkavállalók megtartása mellett a felsőfokú szakképesítésű felperes lecserélése.
A kifejtettekre tekintettel a felmondási indok okszerűségének bizonyítása hiányában a rendes felmondás jogellenességére levont jogerős ítéleti következtetés nem jogszabálysértő [Mt. 89. §-ának (2) bekezdése].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta.
A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárás költsége és illetéke tárgyában határozni nem kellett. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.449/2000. sz.)