adozona.hu
BH+ 2002.7.358
BH+ 2002.7.358
Ha a munkáltató személyében jogutódlás következett be, nem alkalmazható a törvénynek a munkáltató megváltozása esetére előírt társadalombiztosítási szabály [1975. évi II. tv. 22. § (1) és (2) bek., MK 154. sz. állásfoglalás]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperessel szemben az alperes az 1999. január 26-án és 27-én tartott ellenőrzés alapján 1999. február 16-án fizetési meghagyást bocsátott ki 30 455 forint jogalap nélkül felvett táppénz visszafizetése iránt. Az indokolás szerint a felperes a táppénzek megállapításánál irányadó időszak tekintetében a munkajogi jogutódlást figyelmen kívül hagyta.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a nála, mint új munkáltatónál munkaviszonyban töl...
A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a nála, mint új munkáltatónál munkaviszonyban töltött időszakban szerzett átlagkeresetek alapján helytállóan állapította meg a táppénz mértékét, a kötelezése az alperes téves jogszabály értelmezésén alapult.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes érintett munkavállalói korábban az R. M. A Kft. álpadlógyártó üzemében dolgoztak, a két munkáltató megállapodása alapján a felperes átvette az üzemet, és a munkavállalókat továbbfoglalkoztatta. A bíróság álláspontja szerint a munkajogi jogutódlásra tekintettel a felperes nem alkalmazhatta volna az átvett munkavállalók táppénzének megállapításánál az akkor hatályos 1975. évi II. törvény 22. §-ának az új munkáltatóra vonatkozó (2) bekezdését*.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helytálló indokai alapján helybenhagyta. Kifejtette még, hogy a munkaviszony tekintetében jogutódlásnak nemcsak az egyetemes jogutódlás minősül, hanem az üzemek megállapodás alapján történő átvétele is.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és lényegében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Érvelése szerint helytállóan járt el, amikor az 1975. évi II. törvény 22. §-ának (2) bekezdését alkalmazta, mivel a munkajogi jogviszonyra vonatkozó MK 154. számú állásfoglalás nem vonatkozik a társadalombiztosítási jogviszonyra. A perbeli esetben ezért a táppénz megállapításánál abból kellett kiindulni, hogy a biztosítottak munkáltatója az irányadó időszakban változott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időszakban irányadó 1975. évi II. törvény (1) bekezdésében előírtak szerint a táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben legalább 20 munkanap keresete nincs, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezése évének első napjától a keresőképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelőző naptári hónap utolsó napjáig elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani.
A (2) bekezdés értelmében, ha a biztosított munkáltatója az (1) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért kereset alapján kell megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.
A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az érintett munkavállalók tekintetében bekövetkezett munkáltatói jogutódlás miatt a táppénz összegének megállapítása szempontjából a felperes az 1975. évi II. törvény 22. §-ának (2) bekezdésében hivatkozott új munkáltatónak minősült-e.
A táppénz összegének megállapításához szükséges irányadó időszakra vonatkozó társadalombiztosítási jogszabályok [a perbeli ellátások megállapításakor hatályos 1975. évi II. törvény, továbbá az 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.)] nem tartalmaznak az általános munkajogi szabályoktól eltérő meghatározást a munkáltató fogalma tekintetében. Ezért annak vizsgálatánál, hogy az adott esetben mit kell a munkáltató megváltozásán érteni, az Mt. rendelkezései az irányadók.
A felülvizsgálatban is irányadó tényállás szerint a felperes 1996. március 1-jén megállapodás alapján vette át az R. M. A Kft. álpadlógyártó üzemét úgy, hogy a munkavállalókat továbbfoglalkoztatta. Ezért a bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a munkáltató személyében jogutódlás történt, ami a munkaviszonyt nem érintette (MK 154. számú állásfoglalás). A jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennállt, és a jogutód munkáltató - a felperes - a jogelőd jogaiba lépett. A jogutódlásnak a tényleges továbbfoglalkoztatással történt megvalósulása folytán az üzem munkavállalói munkaviszonyának közös megegyezéssel történt megszüntetése szükségtelen volt.
A jogutódlással érintett munkavállalók táppénze összegének megállapításánál ezért helytállóan indult ki az alperes abból, hogy a munkaviszonyok a jogelődnél és a jogutódnál folyamatosan fennálltak, ennélfogva a táppénz összegét a felperes az 1975. évi II. törvény 22. §-ának (2) bekezdése alapján a nála ténylegesen eltöltött időszakban elért kereset alapján tévesen állapította meg.
A felperesnek a felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelése a részletezettektől következően azért alaptalan, mivel munkáltatói jogutódlás esetén nem áll fenn az 1975. évi II. törvény 22. §-ának (2) bekezdésében szabályozott törvényi feltétel. Ha a munkáltató személyében jogutódlás következik be, a munkáltató megváltozása esetére előírt szabály a jogutód tekintetében nem alkalmazható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.146/2000. sz.)
*Az 1975. évi II. törvényt az 1998. január hó 1. napján hatályba lépett 1997. évi LXXXIII. törvény hatályon kívül helyezte, azonban e törvény 48. §-ának (2) és (3) bekezdése a hatályon kívül helyezett törvény megjelölt szakaszaival azonos rendelkezést tartalmaz.