adozona.hu
BH+ 2002.7.354
BH+ 2002.7.354
A rendeltetésszerű joggyakorlás szabálya lehetővé teszi a bíróságnak, hogy az alakilag törvényesnek tűnő joggyakorlást és - az eset különös körülményeihez képest - jogellenesnek minősítse. Ha azonban a magatartás eleve valamely jogszabályba ütközik, nem rendeltetésellenes joggyakorlásról van szó [Mt. 4. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. 50. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. január 15-étől áll alkalmazásban az alperesnél, a Megyei Mentőszervezetnél kivonuló ügyeletes mentőorvosként dolgozik. Az 1999. szeptember 4-ei eseménnyel kapcsolatban vizsgálat elrendelését kérték, amelyre tekintettel az Országos Mentőszolgálat főigazgatója 1999. december 3-án fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben és a fegyelmi biztosi teendők elvégzésére dr. S. M. vezető főorvost jelölte ki. A vizsgálóbiztos a felperest jogi képviselőjének jelenlétében december 2...
BH+ 2002.7.354 A rendeltetésszerű joggyakorlás szabálya lehetővé teszi a bíróságnak, hogy az alakilag törvényesnek tűnő joggyakorlást és - az eset különös körülményeihez képest - jogellenesnek minősítse. Ha azonban a magatartás eleve valamely jogszabályba ütközik, nem rendeltetésellenes joggyakorlásról van szó [Mt. 4. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. 50. § (3) bek.].
A felperes 1996. január 15-étől áll alkalmazásban az alperesnél, a Megyei Mentőszervezetnél kivonuló ügyeletes mentőorvosként dolgozik. Az 1999. szeptember 4-ei eseménnyel kapcsolatban vizsgálat elrendelését kérték, amelyre tekintettel az Országos Mentőszolgálat főigazgatója 1999. december 3-án fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben és a fegyelmi biztosi teendők elvégzésére dr. S. M. vezető főorvost jelölte ki. A vizsgálóbiztos a felperest jogi képviselőjének jelenlétében december 20-án meghallgatta, ugyanígy a többi alperesi dolgozót is, majd jelentését december 23-án elkészítette és felterjesztette a főigazgatónak. A fegyelmi tanács első ülésének időpontjául 2000. január 10-ét határozták meg, amelyről a felperest értesítették, azonban a fegyelmi tanács ülését ekkor elhalasztották, miután a felperes tájékoztatta a jogi osztály vezetőjét, hogy a vasutas sztrájk miatt saját gépkocsival indult el, amely azonban meghibásodott, ezért a tárgyaláson megjelenni nem tud. A fegyelmi tanács ülésének újabb időpontjaként 2000. január 17-ét tűzték ki, amelyről a felperest ugyanezen napon értesítették. A tárgyaláson a felperes nem jelent meg. A fegyelmi tanács a határozatával az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetésben részesítette a felperest.A felperes a keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy 1999. december 20-án a vizsgálóbiztos eljárása során csatolta az ügyvédi meghatalmazást, a meghallgatáson jogi képviselője is jelen volt. Jogi képviselőjét azonban sem az első, sem a második fegyelmi tanács tárgyalása időpontjáról nem értesítették, ami súlyos eljárási szabálysértésnek minősül. Hivatkozott arra is, hogy az ügyében a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen nem értesítette a fegyelmi jogkör gyakorlója. Érdemben is vitatta a fegyelmi határozat megalapozottságát.
A munkaügyi bíróság az ítéletével hatálytalanította az alperes határozatát. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1999. december 20-án csatolt meghatalmazás ellenére az alperes sem a 2000. január 10-ére, sem a 2000. január 17-ére kitűzött ülésről nem értesítette a jogi képviselőt. A Kjt. 50. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha valamelyik fél vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a felet és a képviselőjét szabályszerűen értesítették. A bíróság álláspontja szerint az alperes olyan lényeges eljárásjogi szabályt sértett, hogy a fegyelmi határozatot hatályon kívül kellett az érdemi vizsgálat mellőzésével helyezni.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályok helytálló értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a felperes ügyében a fegyelmi határozatot súlyos eljárási jogszabálysértéssel hozták. A Kjt. 50. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott garanciális eljárási szabály figyelmen kívül hagyásával megtartott tárgyalás és az azon hozott érdemi határozat jogszabálysértő. Nem vitás, hogy a felperes fegyelmi ügyében a fegyelmi tárgyalás időpontjáról a felperes jogi képviselőjét egyáltalán nem értesítették. Az, hogy ennek mi volt az oka, a jogkövetkezmény szempontjából közömbös.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint költségben marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a vasutas sztrájk miatt postai úton nem tudták értesíteni a felperes jogi képviselőjét, ezért a felperest is munkahelyi faxon idézték a tárgyalásra. Minthogy a szabályszerű idézésnek objektív akadálya volt, és a felperest tájékoztatták, hogy távollétében is megtartják a tárgyalást, ezért a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik mindkét fokú bíróság ítélete.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítására, a felülvizsgálati eljárási költségekben való marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes általánosságban utal arra, hogy a feleket terheli a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettsége, a felperes nyilván időben tájékoztatta a jogi képviselőjét a fegyelmi tárgyalások időpontjáról. Az Mt. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében - amely a közalkalmazotti jogviszonyokban is irányadó - a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni illetve teljesíteni. A (2) bekezdés szerint a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, vélemény-nyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. A rendeltetésszerű joggyakorlás szabálya lehetővé teszi a bíróságnak, hogy az alakilag törvényesnek tűnő joggyakorlást az eset különös körülményeihez képest jogellenesnek minősítse. Ha azonban a magatartás eleve valamely jogszabályba ütközik, nem rendeltetésellenes joggyakorlásról van szó.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok helytállóan mutattak rá, hogy az alperes eljárása sértette a Kjt. 50. §-a (3) bekezdésének garanciális eljárási szabályát, amely szerint a fegyelmi tárgyalást csak akkor lehet megtartani és az ügyet érdemben elbírálni, ha a felet és képviselőjét szabályszerűen értesítették, azonban ennek ellenére a tárgyaláson nem jelentek meg. Minthogy az alperes jogszabályt sértett, amikor mindezek ellenére a fegyelmi tárgyalást megtartotta és azon érdemi határozatot hozott, a felperesnek az alperes által állított rendeltetésellenes joggyakorlása szóba sem jöhet. Amennyiben az alperes nem tudta a felperest, illetve jogi képviselőjét szabályszerűen értesíteni, nem tarthatta volna meg a fegyelmi tárgyalást, nem hozhatott volna érdemi határozatot, csupán azt követően, amikor a szabályszerű értesítés már megtörtént.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.803/2000. sz.)