adozona.hu
BH+ 2002.7.349
BH+ 2002.7.349
Az egyéni vállalkozás a tevékenységet folytató magánszemély vagyonától akkor sem különül el, ha az egyéni vállalkozást a cégbíróság egyéni cégként nyilvántartásba vette. A házassági életközösség alatt megkezdett, illetve folytatott egyéni vállalkozói tevékenység esetén tehát a tevékenységből származó jövedelem és a tevékenység folytatására szolgáló vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok és követelések házastársi közös vagyonnak minősülnek [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1999. január 18-án meghozott végzésével a P. egyéni céget a cégjegyzékbe bejegyezte azzal, hogy a cég tulajdonosa P. Gy. 1999. július 23-án a P. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: cég) mint a P. egyéni cég átalakulása folytán 1999. június 21-én alapított egyszemélyes jogutód kft. cégbejegyzési kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Az alapító okirat szerint a cég jegyzett tőkéje 3 000 000 Ft értékű - melyen belül 2 993 434 Ft a nem pénzbeni betét értéke ...
BH+ 2002.7.349 Az egyéni vállalkozás a tevékenységet folytató magánszemély vagyonától akkor sem különül el, ha az egyéni vállalkozást a cégbíróság egyéni cégként nyilvántartásba vette. A házassági életközösség alatt megkezdett, illetve folytatott egyéni vállalkozói tevékenység esetén tehát a tevékenységből származó jövedelem és a tevékenység folytatására szolgáló vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok és követelések házastársi közös vagyonnak minősülnek [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 1999. január 18-án meghozott végzésével a P. egyéni céget a cégjegyzékbe bejegyezte azzal, hogy a cég tulajdonosa P. Gy. 1999. július 23-án a P. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: cég) mint a P. egyéni cég átalakulása folytán 1999. június 21-én alapított egyszemélyes jogutód kft. cégbejegyzési kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Az alapító okirat szerint a cég jegyzett tőkéje 3 000 000 Ft értékű - melyen belül 2 993 434 Ft a nem pénzbeni betét értéke - törzstőkén felüli vagyona pedig 1 102 000 Ft értékű. A csatolt apportlista szerint a 2 993 434 Ft értékű apport a jogelőd cég vagyonához tartozó, a pékségben és az öt boltban lévő vagyontárgyakból, irodai berendezési tárgyakból és két gépkocsiból - melyek egyike a … frsz.-ú Mazda személygépkocsi - áll.Az elsőfokú bíróság P.-né B. I. 1999. június 16-i bejelentéséből szerzett tudomást arról, hogy 1998. január 2-án P. Gy. és felesége P.-né B. I. megállapodtak házastársi vagyonközösségük megszüntetéséről és egyezségüket 1998. január 7-én a városi bíróság jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság - a P.-né B. I. által csatolt okiratok tartalmi vizsgálata alapján - felhívta a céget, hogy csatolja P.-né B. I. azon nyilatkozatát, melyben "egyrészt a cég átalakulásához, másrészt az apportjegyzékben felsorolt közös tulajdoni ingóságok apportálásához" hozzájárul.
A cég közölte az elsőfokú bírósággal, hogy álláspontja szerint a hozzájáruló nyilatkozat megtételére nincs szükség, egyébként pedig P.-né B. I. a hozzájáruló nyilatkozat megtételét megtagadta. P.-né B. I. szintén bejelentette az elsőfokú bíróságnak, hogy az átalakuláshoz és az ingóságok apportálásához nem járul hozzá.
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú végzésével elutasította a cégbejegyzési kérelmet. Rámutatott arra, hogy az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona az egyéni vállalkozás eredményéből származó vagyon és nem minősül az egyéni cég "külön tulajdonát képező" vagyonnak. Az adott esetben a házastársi vagyonközösséget megszüntető és a bíróság által is jóváhagyott szerződés mind az átalakulás, mind az apportálni szándékozott vagyontárgyak feletti rendelkezés vonatkozásában a közös tulajdonosok együttes döntését írta elő, ezért a házastárs, mint tulajdonostárs hozzájárulásának hiányában hatálytalannak kell tekinteni az átalakulás, illetve az apportálás kérdésében tett jognyilatkozatokat.
A cég fellebbezésében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3. sorszámú végzést helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa a cég bejegyzésére, továbbá a jogelőd cég törlésére. Álláspontja szerint az egyéni cég a gazdasági élet önálló jogalanya, melynek vállalkozói vagyonáról az egyéni vállalkozó magánvagyonától elkülönítetten kell nyilvántartást vezetni, tehát a nyilvántartott eszközök tulajdonosa maga a vállalkozás. Ezt megerősíti az a tény, hogy ha az egyéni vállalkozó vagyontárgyakat von ki a vállalkozásból, általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége keletkezik. Az egyéni cég vagyonában nyilvántartott tárgyi eszközök tehát nem tartoznak a házastársak közös tulajdonához. Az átalakulás során apportálásra nem került sor, a vagyontárgyak az átalakulás folytán kerültek a kft. mint általános jogutód tulajdonába. Az átalakulásról álláspontja szerint az egyéni vállalkozó volt jogosult döntést hozni, éspedig a házastárs hozzájáruló nyilatkozata nélkül. A vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező házastárs nem vehet részt az átalakulásról szóló döntés meghozatalában, ezt a Gt. nem követeli meg. A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés ezzel ellentétes rendelkezése tehát semmis.
Kifejtette a fellebbezés azt is, hogy az átalakulás valójában a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés végrehajtását szolgálta. A szerződő felek akarata a vállalkozás fenntartása volt, a vállalkozás fenntartása mellett pedig a házastársi vagyonközösség csak úgy szüntethető meg, ha az egyéni cég átalakul egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá. Csak így teremtődik meg ugyanis a lehetősége annak, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság cégbejegyzése után a cégben utóbb - házastársi vagyonközösség megszüntetése címén - a házastárs is üzletrész tulajdonosává váljon.
A fellebbezés nem alapos.
Tévesen helyezkedett a fellebbezés arra az álláspontra, hogy az egyéni vállalkozó vállalkozói vagyona a magánvagyonától elkülönül. A tényleges helyzet ezzel szemben az, hogy az egyéni vállalkozás a tevékenységet folytató magánszemély vagyonától elkülönült vagyonnal még akkor sem rendelkezik, ha az egyéni vállalkozást a cégbíróság egyéni cégként nyilvántartásba vette. Ezen összemosódott vagyonnak része az a vagyonrész is, mely a házasságban élő egyéni vállalkozót a házastársi közös vagyonból megilleti. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv. II. 22.077/1999. számú ítéletében rögzítette, hogy a házassági életközösség tartama alatt megkezdett, illetve folytatott egyéni vállalkozói tevékenység esetén a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös vagyonnak minősül egyrészt a tevékenységből eredő jövedelem, másrészt a tevékenység folytatására szolgáló vagyontárgyaknak, vagyoni értékű jogoknak és követeléseknek, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az az összessége is, melyet az egyéni vállalkozó házastárs az életközösség tartama alatt kötött jogügylet, vagy ebben az időszakban bekövetkezett jogi tény alapján szerzett meg, kivéve a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában felsorolt külön vagyontárgyakat.
Jelen esetben P. Gy. és házastársa házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződésükben - melyet a bíróság egyezségként jóváhagyott - rögzítették, hogy az Sz. P. Pékség és Nagykereskedés használatában lévő minden eszköz, berendezési tárgy, forgóeszköz, továbbá a ... frsz.-ú MAZDA személygépkocsi - a házastársak közös tulajdona és úgy határoztak, hogy e vagyontárgyak egymás között 1-1 arányban a házastársak osztatlan közös tulajdonában maradnak. Akként is rendelkeztek, hogy az egyéni vállalkozás üzletmenetébe tartozó minden lényeges kérdésben, így különösen a vállalkozás megszüntetéséről és átalakulásáról is együttesen döntenek.
Az elsőfokú bíróság a cégbejegyzési kérelem elbírálásakor természetesen nemcsak köteles, de jogosult sem lett volna annak tisztázására, hogy P. Gy.-nek van-e házastársa, illetve házastársával az egyéni vállalkozáshoz tartozó vagyontárgyak tekintetében kötött-e, és ha igen milyen tartalmú megállapodást. P. Gy. cégtulajdonos házastársa azonban az elsőfokú bírósághoz bejelentéssel élt és a Legfelsőbb Bíróság felhívására olyan nyilatkozatot tett, hogy ezt a bejelentését a cégbejegyzési kérelem elutasítására irányuló törvényességi felügyeleti kérelemnek tekinti. Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a cégbejegyzési kérelem elbírálásánál nem volt mellőzhető az a megállapodás, mely szerint P. Gy. az egyéni cég gazdasági társasággá való átalakulása ügyében csak P.-né B. I. egyetértésével hozhat döntést. Miután jelen esetben P.-né B. I. ilyen egyetértő nyilatkozatot nem tett, a cég bejegyzésére nem volt lehetőség.
A cégtulajdonos P. Gy. és P.-né B. I. a bíróság által jóváhagyott egyezségükkel a Ptk. szerinti közös tulajdont hoztak létre az egyéni vállalkozás vagyontárgyain. A jövőben dönthetnek úgy, hogy az osztatlan közös tulajdonukban álló dolgokra vonatkozó tulajdonközösséget megszüntetik. Akár magáhozváltás, akár közös értékesítés útján sor kerülhet az osztatlan közös tulajdonukban lévő, de kizárólag az egyéni vállalkozó házastárs gazdasági tevékenysége körében használt vagyontárgyak megosztására. Ebben az esetben alakulhat ki az a helyzet, hogy a vállalkozás céljaira használt vagyontárgyak tulajdonosa kizárólag az egyéni vállalkozó lesz, aki egyedül is jogosult lesz döntéseket hozni az egyéni cég átalakulása céljából.
Mindezekre tekintettel hagyta helyben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozott végzését a Ctv. 20. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Cgf. II. 33.116/1999. sz.)