adozona.hu
BH+ 2002.4.190
BH+ 2002.4.190
I. Félrevezető tájékoztatással kibocsátott kötvények vonatkozásában az érvénytelenség jogkövetkezményeiért a kibocsátót és a forgalmazókat egyetemleges felelősség terheli. Ez a felelősség nemcsak az eredeti állapot helyreállítását, hanem kártérítési felelősséget is jelent [Ptk. 237. § (1) bek., 301. § (1) bek., 337. § (1) bek., 355. §, 1990. évi VI. tv. (Épt.) 83. §, 84. § (1) bek.]. II. A konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, azaz a részvényes mint irányító tá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy a W. Rt. "fa" által kibocsátott 96/I., II., III., IV., V., VI., VII. és 98/I. számú kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenek.
A Legfelsőbb Bíróság a per főtárgya vonatkozásában az ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2000. május 17. napján kelt ítéletében a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló cégiratokból megállapítható, hogy a kötvények kib...
BH+ 2002.4.190 I. Félrevezető tájékoztatással kibocsátott kötvények vonatkozásában az érvénytelenség jogkövetkezményeiért a kibocsátót és a forgalmazókat egyetemleges felelősség terheli. Ez a felelősség nemcsak az eredeti állapot helyreállítását, hanem kártérítési felelősséget is jelent [Ptk. 237. § (1) bek., 301. § (1) bek., 337. § (1) bek., 355. §, 1990. évi VI. tv. (Épt.) 83. §, 84. § (1) bek.].
II. A konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, azaz a részvényes mint irányító társaság a részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 232. § (1) bek., 279-284. §, 298. §, 299. §, 300. §, 328. § (1) bek.].
A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy a W. Rt. "fa" által kibocsátott 96/I., II., III., IV., V., VI., VII. és 98/I. számú kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenek.A Legfelsőbb Bíróság a per főtárgya vonatkozásában az ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2000. május 17. napján kelt ítéletében a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló cégiratokból megállapítható, hogy a kötvények kibocsátásakor a T. Rt. forgalmazó egyszemélyes tulajdonosa, annak alapítója az M. Bank Rt. volt. A 16/001 rovatba, 1998. január 1. napjától jogelődként bejegyezték az A. Rt-t. 2001. június 30. napjától a társaság jogutóda a K. Bank Rt.
R. Á. I. rendű és R. Á.-né II. r. felperesek 1995. március 3. napján 350 000 - 350 000 Ft értékben W. Rt. által kibocsátott 96/V. sorozatszámú, 1996. szeptember 1-jei esedékességű 33,33%-os kamatozású bemutatóra szóló kötvényt jegyeztek, amelyek ellenértékét a C. Kft.-nél befizették. A kibocsátó felszámolási eljárás hatálya alá került, a felperesek hitelezői igényüket bejelentették a felszámolónál, aki azt visszaigazolta.
A felperesek keresetükben az I. és II. r. kötvényeket forgalmazó alpereseknek az egyetemleges kötelezését kérték személyenként 523 845 Ft és annak 1996. szeptember 1. napjától a kifizetésig számított 20%-os késedelmi kamata vonatkozásában, másodlagos keresetükben az érvénytelen szereződésekre tekintettel az eredeti állapot helyreállítását kérték. Ennek alapján az alpereseket egyetemlegesen kérték kötelezni a kötvény tőkeösszege és a jegyzéstől számított 20%-os késedelmi kamata megfizetésére. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy a III. r. alperes, mint az I. r. alperest alapító cég jogutóda, az I. r. alperest terhelő tartozás kiegyenlítéséért korlátlanul felel azzal, hogy helytállási kötelezettsége akkor és annyiban következik be, amennyiben az I. r. alperes vagyona a követelésre nem nyújt fedezetet.
Az alperesek ellenkérelmükben a per tárgyalásának felfüggesztését kérték a folyamatban lévő, a kibocsátó céggel szemben folytatott felszámolási eljárás jogerős befejezéséig arra tekintettel, hogy az eredeti állapot helyreállítása, amely kizárólag a befizetett összegekhez hozzájutott kibocsátó céggel szemben érvényesíthető, előkérdése jelen pernek. A kereset érdemi indokolását tekintve annak elutasítását kérték, mert az alpereseket kártérítési felelősség nem terheli, a kötvénykibocsátáskor úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. E vonatkozásban tanúbizonyítást indítványoztak.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesek részére 350 000-350 000 Ft-ot és annak 1996. szeptember 1-jétől a kifizetésig számított évi 20%-os késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az 1990. évi VI. törvény (Épt.) 84. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a perben érintett kötvényszerződések érvénytelenek. Az érvénytelenség megállapítása az értékpapír minden birtokosára kiterjed, kártérítési igényüket az Épt. 83. §-a szerint egyetemlegesen érvényesíthetik a felelős kibocsátóval és forgalmazóval szemben, és a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján velük szemben - mint egyetemleges kötelezettekkel - önállóan érvényesíthető az igény. Az eredeti helyzet alperesek által sem vitatottan a befizetett tőkeösszeg és annak törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésével állítható vissza a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján. A kibocsátó szerződés szerinti nem teljesítése következményének a kibocsátó és a felperesekkel szembeni teljesítésre kötelezett forgalmazó közötti jogviszonyban van jogi jelentősége. Azzal, hogy az érvénytelenséget megalapozó tájékoztatóval ellátott szerződést kötöttek az alperesek, nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben tőlük elvárható volt. A III. r. alperes felelősségével kapcsolatosan elfogadta az elsőfokú bíróság az I. és III. r. alperesek álláspontját avonatkozásban, hogy jelen perrel érintett jogviszonyra nem alkalmazható az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) felperesek által hivatkozott rendelkezése, a régi Gt. 299. §-ának (3) bekezdése az 1992. évi LV. törvény 13. §-ának (4) bekezdésével hatályon kívül helyezésre került.
A felperesek és az I. és II. r. alperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. és II. r. alperesek felperesek javára történő marasztalásának összegét személyenként 523 845 Ft-ra és kamataira felemelte, továbbá megállapította, hogy a III. r. alperes az I. r. alperest terhelő tartozás kiegyenlítéséért korlátlanul felel azzal, hogy helytállási kötelezettsége csak akkor és annyiban következik be, amennyiben az I. r. alperes vagyonából a követelés nem elégíthető ki. Határozata indokolásában megállapította, hogy az Épt. 84. §-ának (1) bekezdésében és 83. §-ában foglalt rendelkezések helyes értelmezése szerint az érvénytelenség nem a kártérítési felelősség helyébe lép, hanem azzal együtt érvényesíthető. Az érvénytelen szerződés Ptk.-beli jogkövetkezményei e körben is irányadók, azonban nem kizárólagosak, hanem bővítik a jogsérelem miatti jogkövetkezmények körét. Így a felperesek kártérítési igényük mellett az érvénytelenség Ptk. szerinti jogkövetkezményeit is érvényesíthetik a kibocsátóval és a forgalmazóval szemben. Ez a választási lehetőség a felpereseket illeti meg. A perben a felperesek elsődleges keresete kártérítésre irányult, elsődlegesen ezt az igényt kellett elbírálni. A kár bekövetkeztének helye azonos a felperesek lakóhelyével, amely a városi bíróság illetékességi területéhez tartozik, így a Pp. 37. §-a alapján az elsőfokú bíróság jogosult volt eljárni, az ezzel kapcsolatos I. és III. r. alperesi fellebbezés nem alapos. Helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az I. és II. r. alperesek kártérítési felelőssége fennáll. A felperesek kára a kötvényre befizetett tőkeösszegből, továbbá az elmaradt haszonból áll, amely utóbbi azonban nem azonosítható az ígért ügyleti kamattal. Amennyiben ugyanis a kötvény-kibocsátási tájékoztató valós adatokat tartalmazott volna, a felperes nem a perbeli kötvénybe fektette volna pénzét. Így jelen perben az érvénytelen ügyleti kamatkikötés nem érvényesíthető. Az Épt. 83. §-a alapján a kibocsátó és a forgalmazó a félrevezető tájékoztatással okozott kár megtérítésére köteles. Ez azt jelenti, hogy a felperesek attól a lehetőségtől estek el, hogy más hasonló, vagy azonos nagyságú hozamot ténylegesen eredményező befektetési formát válasszanak. A felperesek elmaradt haszna eképpen a kötvény-kibocsátással azonos időszakban forgalmazott más értékpapír, hasonló futamidőre számított hozamával, kamatával azonos. A felperesek által becsatolt értékpapírokból megállapíthatóan a perbeli kötvényekben ígért 33%-os kamat más értékpapírokkal is elérhető volt, ezért helytálló a felperesek fellebbezésében meghatározott összegű követelés, amelyet kárigényükként megjelöltek. Az okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között fennáll. A tájékoztatóban szereplő félrevezető adatok olyan súlyúak voltak, hogy a valóság ismeretében a befektető nem jegyzett volna ilyen kötvényt, hanem más értékpapírba fektetve pénzét, ott a tőkét és annak kamatát, mint hozamot ténylegesen realizálhatta volna. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott ítélete alapján megállapítható, hogy a kibocsátó a kibocsátás során súlyosan gondatlanul járt el, magatartása felróható, ezért a magatartásért a forgalmazó és a kibocsátó egyetemlegesen felel a befektetőkkel szemben. A károsult abban az esetben is fordulhatna kizárólag a forgalmazókkal szemben, ha a kibocsátó ellen nem indult volna felszámolási eljárás, vagy fizetőképes lenne, az egyetemleges felelősségre figyelemmel, mivel az nem mögöttes helytállás. Így a hitelezői igények megtérülése nem előkérdése jelen pernek, és a jelen per tárgyalásának felfüggesztésére nincs törvényes lehetőség.
Végül rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a III. r. alperes mögöttes felelősségének mellőzése során az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett. A III. r. alperes a káresemény bekövetkeztekor hatályos régi Gt. felelősségi szabályai alapján felel. A régi Gt. 300. §-a értelmében az egyszemélyes részvénytársaságokra alkalmazni kell a törvénynek a 279-284. §-ai kivételével a részvénytársaságokra vonatkozó általános rendelkezéseit is. A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerint a részvényes a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. Az egyszemélyes rt. esetében, mint szükségképpen közvetlenül irányítás alatt álló társaságnál alkalmazhatóak a konszernjogi szabályok, az egyszemélyes rt. részvényese ezért korlátlanul, mögöttesen felelős.
A jogerős másodfokú ítélet ellen az I. és III. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogszabálysértő és megalapozatlan határozat megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását kérték, másodlagosan az I. és II. r. alperesek vonatkozásában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal kérték az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását azzal, hogy az elsőfokú bíróság függessze fel a per tárgyalását a W. Rt. "fa" felszámolásának jogerős befejezéséig, a III. r. alperes tekintetében pedig a felperesek keresetének elutasítását kérték. A kérelem érdemi részében hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság megsértette az Épt. 83. §-84. §-ainak, továbbá a Ptk. 1. §-ának és 234. §-239. §-aiban foglalt rendelkezéseit. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján érvénytelen szerződés esetén a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a bíróságnak hivatalból kell rendelkeznie e körben. Az eredeti állapot helyreállítását követően és kizárólag a kártérítés alapvető elemei meglétének bizonyítása után alkalmazható az érvénytelenség szubjektív jogkövetkezménye, a kártérítés. Téves az az értelmezés, mely szerint a kártérítési felelősség az érvénytelenség objektív jogkövetkezményeivel mellérendelt viszonyban állnak, bővítve a jogsérelem miatti jogkövetkezmények körét. A felperesek választási lehetőségéről jogszabály nem rendelkezik, önkényes a bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes kötvénytulajdonosok maguk dönthetik el, hogy az eredeti állapot helyreállítását kérik-e, vagy kártérítési igényt érvényesítenek a kibocsátóval és a forgalmazókkal szemben. Az érvénytelenségnek nincs külön Ptk.-beli és ettől eltérő külön Épt.-beli fogalma. Az igényérvényesítés jogalapját a kötvénytulajdonosok és a kötvény kibocsátója közötti szerződésnek a bíróság által jogerősen megállapított érvénytelensége jelenti. Az eredeti szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása a szerződést megkötő felek között történhet. Az egyetemleges helytállási kötelezettség kizárólag a kártérítési felelősségre vonatkozik, nem pedig az érvénytelenség jogkövetkezményére, az eredeti állapot helyreállítására. A felszámolási eljárás jogerős lezárását megelőzően nem dönthető el, hogy a felperesek milyen összegű kárt szenvedtek, nem tudható, hogy milyen arányú megtérülés várható a felszámolás eredményeként, így a kártérítés összegének kérdése a felszámolás jogerős befejezése előtt nem állapítható meg. Előadta, hogy a másodfokú ítéletnek az érvénytelen kamatkikötés alapján megállapított 33%-os összegű hozamra való hivatkozása megalapozatlan, nem állapítható meg, hogy milyen jellegű értékpapírokat használt összehasonlítási alapként a másodfokú bíróság, hogy azok állampapírok, vagy vállalati kötvények voltak, és milyen kockázati tényezőkkel bírtak.
A III. r. alperes felelősségével kapcsolatosan rámutatott, hogy az ítéletben hivatkozott és jelen kérdés elbírálásánál irányadó régi Gt. 298. §-300. §-ának, továbbá 232. §-ának (1) bekezdése egybevetéséből következik, hogy a részvényes felelőssége a részvénytársaság kötelezettségeiért csak a részvényei erejéig terjed, figyelemmel a régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésére is. Az egyszemélyes alapító mögöttes felelőssége nem alkalmazható. Csak olyan részvénytársaságok esetében lehet a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdését alkalmazni, amelyeknél a társaság működése során kialakult a részvényesi többségi pozíció, a jogszabály szövegéből és a szerzésből következően. Így kizárólag akkor tekinti a törvény irányító társaságnak a részvényeket megszerző részvénytársaságot, ha a részvényes további részvények megszerzésével többségi részesedést szerezve elérte az összrészvények 51%-át, vagy meghaladta a 75%-át. Egyszemélyes részvénytársaságra történő alkalmazása - ellentétben a másodfokú bíróság ítéletében hivatkozottakkal - nincs összhangban a törvényalkotói szándékkal, a törvény tételes szövegével. A régi Gt. 299. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése tényénél fogva nem alakulhat terhesebben az egyszemélyes rt. tulajdonosának a felelőssége, mint ahogy azt megelőzően a törvény eredetileg is meghatározta felszámolás esetén.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték, annak érdemben helytálló indokaira tekintettel. A felülvizsgálati kérelem vonatkozásában előadták, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kötvényekre létrejött szerződések érvénytelensége tárgyában hozott ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a Ptk.-nak a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályai alkalmazására jelen perben nem kerülhet sor. Az Épt. 84. §-a a szerződések megtámadását teszi lehetővé, a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokra létrejött szerződések ugyanis mindaddig érvényesek, ameddig az arra feljogosított személy által a törvényben meghatározott okból indított eljárásban a bíróság az érvénytelenséget ki nem mondja. Azt azonban, hogy a megtámadásnak mi lesz a jogkövetkezménye, az Épt. 84. §-a teljes körűen rendezi. A hivatkozott ítélet rögzítette, hogy a Ptk. szabályainak és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint - hivatalból történő levonására azért nem kerülhet sor, mert az Épt. csupán az érvénytelenség kimondására ad a bíróság számára jogi lehetőséget, és csak az értékpapír-birtokosok által indított perekben lehet dönteni annak a kárnak a viseléséről, amely azáltal érte az értékpapír-birtokosokat, hogy a szerződés érvénytelensége folytán az értékpapírra nem alapíthatnak igényt. A per felfüggesztése tárgyában előadott alperesi hivatkozás vonatkozásában előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet megalapozatlannak tekintette, és a felfüggesztést alkalmazó bíróságot a per folytatására utasította. A konszernjoggal kapcsolatos III. r. alperesi felelősség vizsgálata körében álláspontja szerint a tételes jogi rendelkezéseken túl azt is vizsgálni kell, hogy mi a konszernjogi szabályozás célja, miben áll a konszernjogi helyzet. A konszernjogi felelősséget megalapozó közvetlen irányítás lényege abban áll, hogy az irányító részvénytársaság igazgatósága utasítást adhat a közvetlen irányítás alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan, amely utasításokat a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság köteles végrehajtani. Az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság egyfajta alárendelt helyzetbe kerül, ügyvezetésének működését, gazdasági eredményességét, teljesítő képességét is alapvetően az irányító társaság határozza meg. E körülmények tették indokolttá az irányító társaság helytállási kötelezettségének kimondását az ügyben, a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerint. Ez az előírás védi az uralt társaság részvényeseinek és a hitelezők érdekeit. A jogszabályban szereplő "szerzés" kifejezés nem jelentheti azt, hogy a többségi befolyásnak, illetve a közvetlen irányításnak feltétlenül részvényvásárlás útján kell megvalósulnia. Ezt támasztja alá a kötvény kibocsátásakor hatályos régi Gt. 300. §-a rendelkezése, amely szerint alkalmazni kell az egyszemélyes részvénytársaságra is a részvénytársaságokra vonatkozó általános rendelkezéseket, ezek között a konszernjogi tényállásokat is, a törvény 279-284. §-ai kivételével. Így - mivel az egyszemélyes részvénytársaság szükségszerűen közvetlen irányítás alá került - a tulajdonos részvényes korlátlanul mögöttes felelős. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélettel azonos jogi álláspontra helyezkedtek más megyei bíróságok is, ennek igazolására jogerős határozatokat csatolt.
A felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintettel elsődlegesen az alábbiakat rögzíti a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság.
A 2000. május 17-én kelt ítéletében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a jelen perbeli kötvények vonatkozásában is irányadóan - kimondta, hogy a félrevezető tájékoztatás miatt bekövetkezett érvénytelenség jogkövetkezményeit nem csak a kibocsátónak kell viselnie, hanem egyetemlegesen felelnek azért a forgalmazók is. A Ptk. szabályainak és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint - hivatalból történő levonására azért nem kerülhet sor, mert az Épt. csupán az érvénytelenség kimondására ad a bíróság számára jogi lehetőséget és csak az értékpapír-birtokosok által indított perekben lehet dönteni annak a kárnak a viseléséről, amely azáltal érte az értékpapír-birtokosokat, hogy a szerződés érvénytelensége folytán az értékpapírra igényt nem alapíthatnak. A szerződés érvénytelensége valamennyi értékpapír-birtokost érinti, mivel az értékpapírok átruházásával - a másodlagos forgalomban - az értékpapírt megvásárló személy a kibocsátóval szembeni jogokat szerzi meg. Ezért a szerződés érvénytelensége folytán bekövetkezett kártérítési igény is valamennyiüket megilleti [Épt. 83. §, 84. § (1) bek.].
Jelen perben a felperesek keresetüket az I. és II. r. alperesekkel szemben mint forgalmazókkal szemben terjesztették elő, és igényüket elsődlegesen az érvénytelen kötvények megvásárlásakor kifizetett tőkeösszeg, a kötvényekben ígért hozam megfizetése iránt és a lejárattól számított késedelmi kamat megfizetésében jelölték meg. A per felfüggesztése tárgyában hivatkozott felülvizsgálati kérelem vonatkozásában rámutat a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy helytállóan járt el az első- és másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján az I. és II. r. alperesek egyetemleges kötelezettségére tekintettel úgy foglalt állást, hogy a W. Rt. felszámolási eljárásának eredménye jelen per elbírálását nem érintheti, az egyetemleges kötelezettek belső jogviszonyát - a felszámolás eredményének ismeretében - nem jelen perben kell rendeznie a bíróságnak (Gf.II.31.355/2000/4.).
A félrevezető tájékoztatással kibocsátott kötvényekre kötött érvénytelen szerződések jogkövetkezménye körében a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a Ptk. alapján az eredeti állapot helyreállítására irányuló okfejtést egyfelől a fenti, az egyetemleges felelősség kapcsán kifejtettek teszik indokolatlanná, mert a felperesek a perben nem álló W. Rt.-vel szemben igényüket nem kívánták érvényesíteni és így az eredeti állapot helyreállítására nincs is lehetőség. Az Épt. előírásaiból következően megállapított fentebb idézett legfelsőbb bírósági határozat az egyetemleges felelősség kimondásán túl, azzal összhangban a kötvénybirtokosok kártérítési igényének jogalapja kérdését is rendezi, így érdemben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy jelen esetben jogkövetkezményként nem az eredeti állapotot kell helyreállítani, hanem kártérítés illeti meg a sérelmet szenvedő felpereseket. Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy a másodfokú bíróság indokolása e körben csak részben volt helytálló, mert nem a kereset szerinti választás alapján illeti meg a kártérítés a felpereseket, hanem az érvénytelen kötvénykibocsátás jogkövetkezményeként, a kibocsátói és forgalmazói egyetemleges kötelezettség miatt a kárigényért fennálló forgalmazói felelősség az, ami a jogalap körében vizsgálandó.
A tőke és kamat vonatkozásában a jogalapot támadta ugyan a felülvizsgálati kérelem, de e körben az összegszerűséget nem vitatta.
A kártérítés összegéről az Épt. 83. §-ának előírásaiból következően alkalmazandó Ptk. 355. §-a alapján kellett az ügyben eljárt bíróságoknak rendelkeznie, amelyből a tőke és kamat mint tényleges kár illeti meg a felpereseket, a hozam elmaradt haszonként jelentkezik, és így része a kártérítés összegének. Figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben írtakra, e körben rögzíti a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy az elmaradt hozam összegét mérlegeléssel állapította meg a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló és a felperesek által becsatolt banki információk alapján, amely a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján, annak indokoltságára tekintettel - miután nem iratellenes, nem ellentmondásos, nem logikátlan - nem vizsgálható felül.
A III. r. alperes felelőssége kapcsán tisztázandó kérdés volt a mögöttes felelősség problémája. A mögöttes felelősség fogalmát általános jelleggel tételes jogszabály nem határozza meg, egyes eseteiről a különböző anyagi jogszabályok rendelkeznek. A régi Gt. 233. §-a szerint a törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezései kogensek, eltérésnek csak a jogszabályok által meghatározott esetekben van helye. Az egyszemélyes rt.-ről a régi Gt. 299. §-a rendelkezik, taxatíve felsorolva az általánostól eltérő rendelkezéseket. Helytállóan hivatkozott az I. és III. r. alperes arra, hogy a perbeli időszakban már hatályon kívül helyezésre került a régi Gt. 299. §-ának (3) bekezdése. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint azonban ez azt jelenti, hogy 1992. augusztus 27-től az egyszemélyes részvénytársaság bejelentési kötelezettségén túl már nem volt olyan szabály, amely az egyszemélyes rt. alapítójának, egyedüli részvényesének a felelősségét szabályozta volna. A régi Gt. 300. §-a az egyszemélyes részvénytársaságokra alkalmazni rendeli a törvénynek a részvénytársaságokra irányadó rendelkezéseit, amelyből csak a közgyűlés jogaira vonatkozó előírást emeli ki, tekintettel az alapító által gyakorolt jogokra. Az irányító társaságra vonatkozó helytállási kötelezettség lényege azonban abban áll - és ebben megegyezik az egyszemélyes részvénytulajdonos helyzetével -, hogy az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság egyfajta alárendelt helyzetbe kerül, a társaság működését, gazdasági eredményességét alapvetően az irányító társaság, az egyszemélyes részvénytulajdonos határozza meg. Nem vitatható, hogy az egyszemélyes részvénytársaság alapító tulajdonosa már a cég létesítésével megszerzi ezt az irányítói befolyást, és miután a konszernjogi szabályok körében nincs kivételes rendelkezés az egyszemélyes rt.-re, amely a régi Gt. 233. §-a szerint eltérést tenne lehetővé, a III. r. alperes felelőssége az adott esetben - ahogy azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság jogerős határozatában - fennáll.
A fentiek szerint tehát a konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, vagyis ilyenkor a régi Gt. 328. § (2) bekezdésének felelősségi szabályai belépnek, azaz a részvényes - mint irányító társaság - a részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel, függetlenül a bejelentéstől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján.
(Legf.Bír. Gfv.II.30.596/2001. sz.)