adozona.hu
BH+ 2002.4.188
BH+ 2002.4.188
Jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszakövetelése iránt a jogutódok ellen indított perben az örökhagyó felróhatóságának vizsgálata [1975. évi II. tv. 106. § (1)-(2) bek., 121. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT. r. 459. §, Pp. 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az alperesek jogelődje, J. J. örökhagyó részére a B.-i Társadalombiztosítási Kirendeltség határozata alapján a saját jogán nyugellátást, valamint azzal együtt házastársa után házastársi pótlékot folyósított. Az örökhagyó házastársa öregségi járadékban részesült, halála után (1990. július) ennek folyósítását a felperes megszüntette, azonban az örökhagyó a házastársi pótlékot 1990. augusztus 1-jétől 1995. január 31. napjáig felvette. Az örökhagyó 1995. f...
BH+ 2002.4.188 Jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszakövetelése iránt a jogutódok ellen indított perben az örökhagyó felróhatóságának vizsgálata [1975. évi II. tv. 106. § (1)-(2) bek., 121. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT. r. 459. §, Pp. 206. § (1) bek.].
A felperesi Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az alperesek jogelődje, J. J. örökhagyó részére a B.-i Társadalombiztosítási Kirendeltség határozata alapján a saját jogán nyugellátást, valamint azzal együtt házastársa után házastársi pótlékot folyósított. Az örökhagyó házastársa öregségi járadékban részesült, halála után (1990. július) ennek folyósítását a felperes megszüntette, azonban az örökhagyó a házastársi pótlékot 1990. augusztus 1-jétől 1995. január 31. napjáig felvette. Az örökhagyó 1995. február 16-án meghalt.A felperes a keresetében a J. J. által jogalap nélkül felvett házastársi pótlék megtérítését igényelte az alperesektől, mint örökösöktől, akik a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy az örökhagyó a házastársa halálát vélelmezhetően bejelentette, hiszen az öregségi járadék folyósítását megszüntették; az államigazgatási eljárási szabályok szerint pedig az ügyfél nem hívható fel olyan adat közlésére, amelyet az államigazgatási szerv jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alpereseket egyetemlegesen marasztalta a kereseti kérelem szerint, mert az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy az örökhagyó az akkor hatályos jogszabályok szerint fennálló bejelentési kötelezettségének eleget tett. Ennél fogva az örökhagyó által jogalap nélkül felvett ellátást a felperes visszakövetelheti, figyelemmel a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. (a továbbiakban: Tb. tv.) 106. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint az ellátás a felvételtől számított 90 napon túl akkor követelhető vissza, ha annak felvétele felróható.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható, hogy a felperes értesült a halál tényéről, ezért őt terhelte annak bizonyítása, hogy a J. J.-né halálára vonatkozó bejelentés milyen körű volt, illetőleg a felperesnek hivatalból is vizsgálnia kellett volna az öregségi járadék megszüntetése kapcsán az egyéb folyósítási lehetőségeket. Az örökhagyó életkorát és egyéb körülményeit is figyelembe véve, a magatartásának felróhatóságát megállapítani a másodfokú bíróság szerint nem lehetett, tekintettel arra is, hogy a felperes keresetének jogcíme nem kártérítés, amelynél a jogellenes magatartás felróhatósága mellett vélelem szól, hanem az a Tb. tv. 106. §-ának (2) bekezdésén alapul.
A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének megfelelő ítélet meghozatalára irányult és egyben kérte a Pp. 270. §-ának (4) bekezdése alapján a kérelem előterjesztésének engedélyezését is. Felülvizsgálati kérelmében a felperes arra hivatkozott, hogy miután az örökhagyó öregségi nyugdíját és házastársa után a házastársi pótlékot ugyanazon a törzsszámon folyósították, ezért a bejelentési kötelezettség teljesítése csak akkor lehetett volna a jogszabályoknak megfelelő, ha a saját nyugdíjfolyósítási törzsszámára hivatkozással történik. Ennek bizonyítására azonban nem került sor, ezért az örökhagyó magatartásának felróhatósága megállapítható.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperes a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének engedélyezését tévesen kérte, mert az 1998. január 1-je előtt indult és 1999. december 31. előtt jogerősen befejezett ügyben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének engedélyezése csak akkor lenne szükséges, ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a 200 000 forintot nem haladja meg. Az adott ügyben azonban a felperes által vitatott, a jogerős ítéletben elutasított követelés a 200 000 forintot meghaladta, ezért a bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesnek az örökösökkel szemben előterjesztett keresete elbírálása során a bíróság a jogerős ítéletben helytállóan vizsgálta az örökhagyó házastársának halálakor hatályban lévő Tb. tv. 106. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, hogy a társadalombiztosítási ellátásnak a jogalap nélküli felvétele az örökhagyónak felróható volt-e. A Tb. tv. 121. §-ának (1) bekezdése, valamint a Tb. tv. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 459. §-a szabályozza, hogy az ellátásban részesülőnek mikor és milyen tartalmú nyilatkozatot kell tennie azokról a tényekről, adatokról, amelyek az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érintik.
A felróhatóság megítélése kapcsán a másodfokú bíróság a jogszabályi előírásokat, az örökhagyó körülményeit és a felperesnek az elvárható magatartását is értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján. E körben a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megsértése folytán megalapozatlan. Ennek megállapítására azonban azért nincs lehetőség, mert a felróhatóság megítélésének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróság lefolytatta és a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes megállapítást, okszerűtlen következtetést, vagy logikai ellentmondást nem tartalmaz. A másodfokú bíróság az ítéletében nem okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek értesülnie kellett az örökhagyó házastársának haláláról, hiszen az azt követő hónaptól kezdve az öregségi járadékának a folyósítását megszüntette. Az örökhagyó magatartása felróhatóságának szempontjából nyilvánvalóan annak van döntő jelentősége, hogy a felperes értesült-e arról a körülményről, amely az ellátás további folyósításának akadályát képezte. A bejelentés formai követelményeinek esetleges hiánya pedig önmagában a felróhatóság megállapítására nem lehet alkalmas, ha a folyósítást érintő körülményről a felperes már tudomást szerzett. A 87 éves örökhagyó a bejelentés esetleges hiányosságaiból eredő jogkövetkezményeket egyébként sem észlelhette, mert az 1970. január 1. napjától járó és összegszerűségében többször változó nyugellátást és a házastársi pótlékot bontás nélkül, egy összegben kapta kézhez. Mindezeknek a körülményeknek a mérlegelése alapján a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre az ítéletében, hogy az örökhagyó magatartásának felróhatósága nem volt bizonyított a perben, ezért a Tb. tv. 106. §-ának (2) bekezdése alapján a 90 napos határidő eltelte után a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszakövetelésére nincs lehetőség.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.