adozona.hu
BH+ 2002.2.99
BH+ 2002.2.99
Több felmondási indok esetén egyetlen bizonyított, a valóságnak megfelelő és okszerű indok alapján is - az indokolás szempontjából - jogszerűnek minősül a rendes felmondás [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes raktáros munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. április 28-án postára adott rendes felmondással 1999. május 26-ával, 30 nap felmondási és felmentési idővel felmondta. Az indokolás szerint a felperes 1998. július 27-én a raktárépületben - ahol a munkaidőn túl egyedül tartózkodott - balesetet szenvedett, amit a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása okozott. Az Mt. 103. §-a és a 1993. évi XCIII. törvény 60. §-a (1) bekezdésének előírásait megsértő mag...
BH+ 2002.2.99 Több felmondási indok esetén egyetlen bizonyított, a valóságnak megfelelő és okszerű indok alapján is - az indokolás szempontjából - jogszerűnek minősül a rendes felmondás [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
A felperes raktáros munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. április 28-án postára adott rendes felmondással 1999. május 26-ával, 30 nap felmondási és felmentési idővel felmondta. Az indokolás szerint a felperes 1998. július 27-én a raktárépületben - ahol a munkaidőn túl egyedül tartózkodott - balesetet szenvedett, amit a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása okozott. Az Mt. 103. §-a és a 1993. évi XCIII. törvény 60. §-a (1) bekezdésének előírásait megsértő magatartása miatt a munkáltató a felperes munkaviszonyát nem kívánta fenntartani. Az indokolás a felperes terhére rótta, hogy engedély nélkül tartózkodott a munkaidőn túl a raktárépületben és súlyos balesetét csak több napos késéssel jelentette a feletteseinek.A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását kérte, felmondási tilalomra és a felmondás indokolásának valótlanságára hivatkozva. Kérelme az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1999. április 22-én telefonon közölte a munkáltatójával, hogy 1999. április 26-ától keresőképes és ettől az időponttól a szabadsága kiadását kérte. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1999. május 26-ától kezdődően 30 nap felmondási idővel mondta fel.
A munkaügyi bíróság az előbbiek alapján megállapította, hogy nem ütközött az intézkedés felmondási tilalomba [Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja], mert a felmondás közlésének és a felmondási idő kezdetének időpontja elvált, és a tilalom szempontjából az utóbbit kellett figyelembe venni a perbeli időben hatályos szabályok szerint [Mt. 91. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a tényállást, a baleset körülményeit a bíróság széles körben lefolytatott bizonyítás (tanúvallomások és helyszíni szemle) alapján állapította meg. Eszerint felperes a munkaidő lejárt után az általa testmagasságának megfelelően meghosszabbított raklapot tartva az egységrakományt fóliázó gép forgótányérjára állt. A gép a fóliázási folyamat során a felperes lábait és feltehetően a kezeit is bevonta a fóliával. A forgótányérról a felperes leesett, és ennek következtében a feje súlyosan megsérült.
A munkaügyi bíróság e tényállást úgy értékelte, hogy az adott munkanapon a készáruraktár felelős vezetőjének minősülő felperes az előbbi egyértelműen balesetveszélyes, igen nagy kockázatot rejtő tevékenységével megsértette a - felmondásban megjelölt - munkavégzésre vonatkozó szabályokat. Emiatt nem volt elvárható az alperestől a munkaviszony további fenntartása.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás támadását alaptalannak találta. A baleset bekövetkezésének megállapított körülményeit alátámasztó tényként, kiegészítésként rögzítette, hogy amikor felperes munkatársa a vérrel erősen szennyezett raklapot a fóliával megtalálta, a fólia nem tapadt szorosan a raklapra.
A megyei bíróság kifejtette, hogy a valóságnak megfelelt felmondási indok - amely szerint a felperes sérüléseit a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása, tevékenysége okozta - a rendes felmondás okszerű és elegendő indokául szolgált. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a felmondás nem ütközött felmondási tilalomba.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az Mt. 89. §-a (2) bekezdésébe, 90. §-ába és a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozott. A tényállást megalapozatlannak tartotta. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe H. I. tanú egymásnak ellentmondó előadását, feltételezéseit. A több indokra alapított felmondás egyetlen felmondási indok valóságának megállapítása, és a minden kétséget kizáró bizonyítás hiánya miatt a felmondás jogszerűségét vitatta. Fenntartotta a felmondási tilalommal kapcsolatos álláspontját, amelyet az alperes jogi képviselőjének az egyeztetés során tett nyilatkozatára alapított.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben nem vitatott perbeli tények szerint az alperes az 1999. április 29-én közölt rendes felmondással 30 nap felmondási idővel mondta fel felperes munkaviszonyát azzal, hogy a felmondási idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzés alól. A felmondás közlését megelőzően a munkáltató felperes kérésére április 26-ától május 26-áig fizetett szabadságot adott ki számára. Az alperes jogi képviselője az egyeztetésen - egyebek mellett - úgy nyilatkozott, hogy 1999. április 26-a a felperes utolsó munkában töltött napja. Mindezek figyelembevételével helyes az az ítéleti következtetés, hogy a felmondási idő 1999. május 26-a után, tehát a felperes 1999. április 25-éig tartó keresőképtelenségét követő 30 napon túl kezdődött. Az alperes jogi képviselőjének az egyeztetési jegyzőkönyvben rögzített, a per előbbi adataival ellentétes, és az utolsó munkában töltött napra vonatkozó saját nyilatkozatának is ellentmondó kijelentése - amely szerint a munkaviszony 1999. május 26-án megszűnt - nyilvánvalóan téves volt. A munkaügyi bíróság a bizonyítékok körében ezt is értékelve, helytálló indokát adta annak, hogy e nyilatkozatnak jelentőséget tulajdonítani nem lehetett. A felülvizsgálati kérelem a felmondási tilalommal kapcsolatos jogszabálysértést ily módon alaptalanul panaszolt.
Több felmondási indok esetén egyetlen bizonyított, a valóságnak megfelelő és okszerű indok alapján is jogszerűnek minősül - az indokolás szempontjából - a rendes felmondás. Adott esetben a felperes balesetet okozó, a raktári feladatokkal összeegyeztethetetlen magatartása miatt az alperes intézkedése tehát - a felmondás egyéb indokaitól függetlenül - a jogszabálynak megfelelően elbírálható volt [Mt. 89. § (2)-(3) bekezdése].
A felmondási indok bizonyítottságát a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok mérlegelése körében támadta. A felperes munkatársának, H. I.-nak a tanúvallomása - a baleset tényleges bekövetkezésének módját illetően - a helyszínen észlelt, a szokásostól eltérő körülményekből (vérnyomok, átalakított raklap stb.) levont következtetéseit tartalmazza. Önmagában az, hogy a tanú a helyszínen talált nyomokból eltérő következtetésekre, feltételezésekre jutott, nem teszi kétségessé az általa előadott tényeket. A munkaügyi bíróság ezért e tanúvallomás és az általa elvégzett helyszíni szemle adatai alapján a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint - jogszabálysértést megalapozó okszerűtlen következtetés nélkül - állapította meg a vitatott tényállást. A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését ugyancsak a perbeli bizonyítékokra alapította, következtetése a logika szabályainak megfelel. A felülvizsgálati érvelés ezért e tekintetben nem fogadható el, mert a felperes magatartásának indokát a perbeli nyilatkozatában maga is megjelölte. Ezen túl a megállapított tényállással ellentétes a "nyakig fóliázott személy" helyzetével kapcsolatos okfejtés, hiszen olyan ténymegállapítást a támadott ítéletek nem tartalmaznak, hogy a felperes a nyakáig befóliázta volna magát.
A felperes egészségét, testi épségét veszélyeztető magatartását az eljárt bíróságok helyes jogi következtetéssel minősítették a rendes felmondás okszerű indokának. A felperes a munkaviszonyból eredő kötelezettsége [Mt. 103. § (1) bekezdés b) pont] megszegésével súlyos sérüléseket okozott, és ez mind a vele szembeni bizalom megrendülésére, mind a munkáltató zavartalan, biztonságos működéséhez fűződő érdekekre tekintettel a munkaviszony további fenntartását nem tette lehetővé.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetének elutasítását jogszabálysértés nélkül helybenhagyó jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.465/2000. sz.)