adozona.hu
BH+ 2002.1.37
BH+ 2002.1.37
I. Kölcsönszerződés tartalmának megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 523. § (1) bek.]. II. A szerződés színlelt voltának megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 207. § (4) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 4. § (2) bek. f) pont, 95. §]. III. A szerződés részleges érvénytelenségének jogkövetkezményei [Ptk. 237. §, 239. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes a tulajdonában lévő ingatlanon végrehajtandó ingatlan-fejlesztéséhez, infrastruktúra kialakításához hitelt kívánt felvenni az alperestől. A felek 1998. november 20-án kölcsönszerződést kötöttek, amelyben az alperes 97 millió forint hitel nyújtását vállalta ingatlan területrendezéssel kapcsolatos munkák finanszírozására és értékpapírfolió létrehozására egy évi futamidőre, évi 23% ügyleti kamat és egyszeri 1% kezelési költség felszámítása mellett. A felp...
BH+ 2002.1.37 I. Kölcsönszerződés tartalmának megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 523. § (1) bek.].
II. A szerződés színlelt voltának megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 207. § (4) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 4. § (2) bek. f) pont, 95. §].
III. A szerződés részleges érvénytelenségének jogkövetkezményei [Ptk. 237. §, 239. §].
Az irányadó tényállás szerint a felperes a tulajdonában lévő ingatlanon végrehajtandó ingatlan-fejlesztéséhez, infrastruktúra kialakításához hitelt kívánt felvenni az alperestől. A felek 1998. november 20-án kölcsönszerződést kötöttek, amelyben az alperes 97 millió forint hitel nyújtását vállalta ingatlan területrendezéssel kapcsolatos munkák finanszírozására és értékpapírfolió létrehozására egy évi futamidőre, évi 23% ügyleti kamat és egyszeri 1% kezelési költség felszámítása mellett. A felperes vállalta, hogy a felvett hitelből 50 millió forintot a K & H Rt. által kezelt értékpapír portfolió kialakítására fordít, amely összeget a portfolió kezelési szerződés megkötését, - és módosítását - majd az alperesre történt engedményezését követően utal az alperesnek az Rt.-nél a felperes részére vezetett ügyfélszámlára. A fennmaradó 47 millió forintból 22 millió forintot - a munkálatok finanszírozási igényétől függően - utal a felpereshez, ha "a pótlólagosan bekért dokumentumokat" becsatolja, és a fenti követelmények teljesülésekor átutalja a még fennmaradó 25 millió forintot a felperesnek az Rt-nél vezetett ügyfélszámlájára.A kölcsönszerződés biztosítására az ugyanebbe a szerződésbe foglalt jelzálogszerződésben dr. S. Gy. egy dunakanyari és két sz-i ingatlanán, valamint a SZ. I. A. Kft. 4 h.-i ingatlanán jelzálogjogot alapítottak az alperes javára. (1/F/1.)
A felperes a K & H Rt.-vel 1998. október 29-én megbízási szerződést kötött portfolió kezelésre, amelyben a megbízott Rt. az induló vagyonra tőkegaranciát vállalt arra az esetre, ha a szerződés tényleges időtartama az induló vagyon tekintetében az egy évet meghaladja. Ugyanezen a napon a felek számlaszerződést is kötöttek. A peres felek között 1998. november 23-án a kölcsönszerződés biztosítására engedményezési szerződés jött létre, amelyben a felperes az alperesre engedményezte az Rt.-vel kötött portfolió kezelési szerződésből eredő összes követelését. Ebben a felperes vállalta, hogy az Rt.-vel kötött portfolió kezelési szerződést akként módosítja, hogy az Rt. csak a felperes és az alperes által közösen tett rendelkezést fogadja el érvényesnek. A fenti tartalmú, a portfolió kezelési szerződés módosítására irányuló szerződés-tervezetet a felperes elkészítette, az Rt. azonban azt nem írta alá. (1/F/11.) A felperes és az Rt. 1998. november 24-én újabb megbízási szerződést írtak alá portfolió kezelésére, ebben azonban a megbízott már nem vállalt tőkegaranciát. A felperes 1998. november 30-án kérte a kölcsön folyósítását, az alperes a folyósítást nem teljesítette, ehelyett a kölcsönszerződést 1998. december 1-jén felmondta. (1/F/3.) Arra hivatkozott, hogy a felperes megtévesztette, és egyébként is fennállnak a szerződés felmondásának a Ptk. 525. §-ának b) pontjában írt feltételei. A felperes a felmondást nem fogadta el, keresetében kártérítés címén 21 598 286 Ft-nak, ennek 1998. november 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatának és a költségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kárigénye az abban összegszerűen meghatározott készkiadásokat, kötbért, és elmaradt hasznot foglalta magában.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes részére a kölcsönt kizárólag az ingatlannak a területrendezéssel kapcsolatos munkálataira nyújtotta volna, a portfolió kialakítására biztosított összeg kizárólag e kölcsönszerződés biztosítását szolgálta. A folyósítást azonban több feltételhez kötötte, amely feltételeket a felperes nem teljesített. Az 50 millió forint folyósítása azért maradt el, mert sem a portfolió kezelési szerződés módosítására, sem a felperes részére ügyfélszámla nyitására az Rt.-nél nem került sor. Előadása szerint a fennmaradó 47 millió forintot azért nem folyósította, mert a pótlólag bekért dokumentumokat a felperes nem adta át. Előadta, hogy a fedezet egyik nyújtójának az SZ. I. A. Kft.-nek 22 millió forint összegű bankhitele állt fenn, amelyről őt korábban nem tájékoztatták, az ingatlan fedezet pedig azért volt kétséges, mert néhánynak rendezetlen volt a tulajdoni állapota. Jogosult volt ezért a Ptk. 210. §-a és 525. §-a alapján a szerződést felmondani. Vitatta ezen túl a kár bekövetkezését és annak összegszerűségét is.
A felperes állította, hogy a felmondás indokai valótlanok voltak, a fedezetek kellő biztosítékot nyújtottak, és a jelzálogkötelezett kft. a felperest nem tévesztette meg. Azt nem vitatta, hogy az Rt.-vel kötött portfolió kezelési szerződés módosítására nem került sor, állítása szerint ezt az alperes maga akadályozta meg, ezért arra eredményesen nem hivatkozhat.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperes részéről a kölcsönszerződés felmondását a Ptk. 524. §-a alapján megalapozottnak találta, ezért álláspontja szerint a felperes kártérítésre igényt nem támaszthat. Nem fogadta el a felperes előadását, miszerint a portfolió kezelési szerződés módosítását az alperes maga akadályozta meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján törtnő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára történő utasítását, - másodlagosan az ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Az elsődleges fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 5. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással alaptalanul zárta ki a tárgyalásról a felperes szervezeti képviselőjét, és azon csak a jogi képviselője vehetett részt. Az ügy érdemében előadta, hogy az alperes 1998. november 6-án kért adatokat a felperestől, ezt követően november 20-án került sor a szerződéskötésre, így a szerződéskötés időpontjában már nem voltak olyan hiányzó adatok, amelyek a folyósítást akadályozták volna.
Sérelmezte annak megállapítását, hogy az alperes megalapozottan mondta fel a kölcsönszerződést. Ismételten hivatkozott arra, hogy az alperes maga akadályozta meg a portfolió kezelési szerződés módosítását. Ennek bizonyítására kérte Y. E. úrnak az alperes akkori igazgatójának tanúkénti kihallgatását, aki egyidejűleg tagja volt a hitelbíráló bizottságnak is. Annak bizonyítására, hogy a felmondás indokai valótlanok voltak, újabb bizonyítékokat csatolt, így 4/F/1. alatt a kihelyezési előterjesztés módosítását, illetőleg az azzal kapcsolatos javaslatot; az ügyfélminősítést - az igényelt hitel összegének, valamint a hitel és járulékai fedezetigényének bizonyítására, végül pedig a cég minősítéséről szóló okiratot.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság a per adataiból, az első-, valamint másodfokú eljárásban csatolt okirati bizonyítékokból arra a következtetésre jutott, hogy a felek által 1998. november 20-án kötött kölcsönszerződésnek az értékpapírok vásárlása céljából nyújtott 75 millió forint kölcsönre vonatkozó része színlelt szerződés volt. A felperes által a másodfokú eljárásban 4/F/1. sorszám alatt csatolt kihelyezési javaslat és ügyfélminősítés tárgyú okirat tanúsága szerint a felperes 35 millió forint kölcsön folyósítását kérte az alperestől ingatlanon történő beruházásra. Ezt a hiteligényt tárgyalta meg az alperes - akkor még bank - Cenzúra Bizottsága. A Cenzúra Bizottság megállapította, hogy a hitel biztosítékául 80 200 000 Ft értékű ingatlant ajánlott fel a felperes. A 35 millió forint folyósítása ezzel megfelelő módon biztosított, azonban nem teljesül a banknak az az üzletpolitikai elképzelése, miszerint csak olyan ügyletet finanszíroz, ahol a "bankcsoport egyéb üzleti kapcsolata is jelen van". A K & H Rt. az alperes 100%-os tulajdonában állt, így az említett szempontból a bank egyéb üzleti kapcsolata körébe tartozott. Ez üzleti kapcsolat bevonására alakították ki azt a konstrukciót, hogy a felperes az általa felvenni szándékolt hitel összegén túl további összeget is "felvesz". A kölcsönigényt felülhaladó összegből portfoliót alakíttat ki és "kezeltet" az Rt.-vel, - üzlethez juttatva ezzel az alperes érdekeltségi körébe tartozó üzleti kapcsolatot.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az e célra juttatott 75 millió forint nem felel meg a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kölcsön feltételeinek. A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerint a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott összeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A kölcsönszerződés a fentiek szerint olyan megállapodás, amelynek alapján a hitelező meghatározott pénzösszeget, vagy más helyettesítő dolgot köteles az adós tulajdonába adni. A kölcsönösszeggel az adós tulajdonosként rendelkezhet, és ha a kölcsön célhoz kötött volt, az adós maga fordíthatja ezt e cél megvalósítására. Ezzel szemben a perbeli esetben a felperesnek nem volt értékpapír vásárlási szándéka, ez kitűnik a már ismertetett 4/F/1. alatti okiratból. Az alperes által az értékpapír vásárlásra átutalandó összeghez a felperes nem juthatott hozzá, azt az alperes folyósítás esetében is a felperesnek az Rt.-nél vezetett ügyfél számlájára utalta volna át. A felperesnek e számlával kapcsolatban semmiféle rendelkezési jogosultsága nem volt. A portfolió kezelési szerződés 2.7. pontja szerint a felperesnek a portfolió kialakítására, kezelésére semmiféle ráhatása nem lehetett, befektetési elvet nem határozhatott meg, az egyes befektetési szerződések megkötésére utasítást nem adhatott. A szerződés engedményezésével az alperes maga szerezte volna meg az abból folyó összes jogosultságot, a "kölcsön" visszafizetését is ebből rendezték volna. Az alperes által megkövetelt szerződés módosítás tervezete szerint a megbízó felperes kijelentette, hogy a portfoliókezelő részére átadott 75 millió forint, illetve az abból kialakított befektetési állomány a kölcsönszerződés biztosítékát képezi. Ebből tehát az következne, hogy az alperes azért nyújt 75 millió forint kölcsönt a felperesnek, hogy az, illetve abból vett értékpapír szolgáljon a 75 millió, valamint a 22 millió forint kölcsön biztosítékául, a jelzálogjogokon felül. Tehát magára a biztosíték megszerzésére nyújtana kölcsönt. Erre nyilván nem irányulhatott a felek valóságos akarata. A fent ismertetett szerződési konstrukció befektetési hitelezés formájában kívánta az Rt.-t üzlethez juttatni. A befektetési hitel az 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 3. §-a (2) bekezdésének 3. pontja szerint az ügyfél értékpapír vásárlásán keresztül megvalósuló befektetéshez nyújtott kölcsön, ha a hitelnyújtó részt vesz az értékpapír ügylet lebonyolításában. A 4. § (2) bekezdésében f) pontja szerint ez kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül, amelyet egyéb, - a törvényben írt feltételek fennállása esetén is - az Épt. 95. §-a szerint - csak az értékpapír ügylet lebonyolításában részt vevő Rt. nyújthatott volna a felperesnek.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy ún. lombard hitelt nyújtott a felperes részére. A lombard hitel azt jelenti, hogy a hitelező az adós értékpapírjainak elzálogosítása mellett nyújt kölcsönt. Nem pedig azt, hogy az értékpapír fedezet megvásárlására nyújt kölcsönt. A fedezet, az értékpapír az adós tulajdonában van, amelyet elzálogosít a felvett kölcsön biztosítéka végett.
Mindebből megállapítható, hogy a 75 millió forint odaítélése ténylegesen azt a célt szolgálta, hogy a K & H Rt. üzleti lehetőséget kapjon; ezzel a kölcsönösszeggel a felperes ténylegesen nem rendelkezhetett, jogi lehetetlenség, hogy a kölcsönnek maga a kölcsön legyen a biztosítéka. A kölcsönszerződés ezért a 75 millió forint tekintetében színlelt szerződés volt, az más szerződés előírásainak sem felelt meg, és mint ilyen a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint semmis.
A Ptk. 239. §-a értelmében - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződés részleges érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A 4/F/1. alatt a másodfokú eljárásban csatolt "ügyfélbírálat" megállapításaiból - miszerint az alperesnek az az üzletpolitikája, hogy olyan ügyleteket finanszíroz, ahol a bankcsoport egyéb üzleti kapcsolata is jelen van - nyilvánvaló, hogy az alperes az érvénytelen rész nélkül nem kötötte volna meg a kölcsönszerződést, - és mert a jogszabály a kölcsönszerződések tekintetében eltérően nem rendelkezik, az egész szerződés megdőlt. Az érvénytelen szerződésre jogot alapítani nem lehet, ezért a felperes kártérítést nem követelhet, ehelyett adott esetben az érvénytelenségnek a Ptk. 237. §-ában írt jogkövetkezményeit kellene levonni. A perbeli esetben azonban a felek egymással szemben semmiféle szolgáltatást nem teljesítettek, az alperes a kölcsönt nem folyósította, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a Ptk. 237. §-ában írtakat nem kellett alkalmaznia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges indokolásbeli változtatással a Ptk. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf.I.30.467/2001. sz.)