adozona.hu
BH+ 2002.1.6
BH+ 2002.1.6
I. A szakértői díj megállapításánál az átalányszámítás szabályának értelmezése. II. A szakértői díjat megállapító végzésnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek alapján a díjmegállapítás helyessége ellenőrizhető; így költségátalány felszámításánál mindannak a vizsgálatnak (tevékenységnek) az adatait, amelyekből a díj iránti igény jogossága megállapítható [Be. 75. §, 13/1998. (VI. 10.) IM rendelet, 3/1986. (II. 21.) IM rendelet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt K. Gy. és társai ellen indított bűnügyben a megyei bíróság a 2001. június 22. napján meghozott végzésében az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetének a beterjesztett szakvéleményével kapcsolatban véleményezés címén 63 400 Ft, költségátalány címén 418 190 Ft, jegyzőkönyvvezetői díj címén 740 Ft, szakközreműködői és szakasszisztensi díjként 1850 Ft, szakértői díjként összesen 484 180 Ft köl...
BH+ 2002.1.6 I. A szakértői díj megállapításánál az átalányszámítás szabályának értelmezése.
II. A szakértői díjat megállapító végzésnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek alapján a díjmegállapítás helyessége ellenőrizhető; így költségátalány felszámításánál mindannak a vizsgálatnak (tevékenységnek) az adatait, amelyekből a díj iránti igény jogossága megállapítható [Be. 75. §, 13/1998. (VI. 10.) IM rendelet, 3/1986. (II. 21.) IM rendelet].
A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt K. Gy. és társai ellen indított bűnügyben a megyei bíróság a 2001. június 22. napján meghozott végzésében az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetének a beterjesztett szakvéleményével kapcsolatban véleményezés címén 63 400 Ft, költségátalány címén 418 190 Ft, jegyzőkönyvvezetői díj címén 740 Ft, szakközreműködői és szakasszisztensi díjként 1850 Ft, szakértői díjként összesen 484 180 Ft költséget állapított meg, és rendelkezett a fenti összeg átutalásáról.A szakértői díjmegállapító végzés ellen K. Gy. I. r., M. Z. II. r. és M. B. III. r. vádlottak indokolás nélkül jelentettek be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaposnak tartotta, és annak az álláspontjának adott hangot, hogy a 3/1986. (II. 21.) IM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a költségátalány a szakértő munkadíjának 35%-a, de legfeljebb 100 000 Ft lehet, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság - mivel a szakértő által megállapított költségátalány összege magas - az elsőfokú végzést változtassa meg, és a szakértői díj összegét a hivatkozott jogszabálynak megfelelően állapítsa meg.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlottak által bejelentett fellebbezéseket az alábbiak szerint tartotta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság szakértői díjat megállapító végzése megalapozatlan, mivel a megyei bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján nem volt abban a helyzetben, hogy a szakértő által beállított költségek megalapozott volta felől állást foglalhasson.
A megyei bíróság döntése jogi alapjául kizárólag a 13/1998. (VI. 10.) IM számú rendeletre hivatkozott, a nélkül azonban, hogy az általa alkalmazott jogszabály-helyet közelebbről megjelölte volna. A Legfőbb Ügyészség ugyanakkor a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésére hivatkozott, mint amelynek a döntés alapjául kell szolgálnia.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben a szakértői díjon belüli költségátalány megállapításának alapja a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. §-ának a 13/1998. (VI. 10.) IM rendelet 1. § (2) bekezdésével 1998. június 18-ai hatállyal megállapított (2) bekezdése. Ez a rendelkezés a 10. § (1) bekezdésétől eltérő átalányszámítási szabályt ír elő arra az esetre, ha a szakértői vizsgálat tárgya az e bekezdésben megjelöltek szerint. Az e körbe tartozó esetekben értelemszerűen nem alkalmazható az (1) bekezdésben meghatározott 35%-os, illetve maximumként meghatározott 100 000 Ft-ot előíró szabály, és e körben a költségátalány összege a szakértői munkadíjhoz képest magasabb arányú (akár annak a sokszorosa is) lehet. Alapvető követelmény azonban, hogy ilyen esetben a szakértői díjat megállapító végzés tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek alapján a díjmegállapítás helyessége ellenőrizhető, vagyis az adott esetben azt, hogy a szakértő mely vizsgálatai miatt milyen összegű költségátalány felszámításra jogosított.
A megyei bíróság által hozott végzés a fenti követelménynek nem felel meg, és az ügy irataiból sem állapíthatók meg a költségátalány összegszerűségének ellenőrzéséhez szükséges adatok. Hasonló esetekben a bíróság akkor jár el helyesen, ha nem elégszik meg a szakértő részéről a költségátalány végösszegének feltüntetésével, hanem az annak alapjául szolgáló vizsgálatok részletezését és a költségátalány tételes elszámolását kéri, és annak adatait határozatában fel is tünteti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 268-269. §-ára figyelemmel a Be. 262. § (1) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új határozat hozatalára utasította. E határozat meghozatalát megelőzően a megyei bíróságnak célszerű felhívnia a szakértőt a költségátalányként megjelölt 418 190 Ft alapjául szolgáló vizsgálatoknak a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (2) bekezdés a-k) pontjai szerinti besorolására és az egyes vizsgálatokhoz kapcsolódó költségátalány tételes megjelölésére. (Legf. Bír. Bf.V.2.428/2001. sz.)