adozona.hu
BH+ 2001.11.550
BH+ 2001.11.550
Felügyeleti bírság intézkedés nélkül is kiszabható (1996. évi CXII. tv. 150-151. §, 153. §, 169. §, 175. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) hatálya alá tartozó pénzügyi vállalkozás, mely 1997. évre a Hpt. 132. § (1) bekezdésében foglalt éves beszámoló megküldési kötelezettségének a törvényes határidőben nem tett eleget. Az alperes az 1998. június 22-én kelt és 26-án átvett felhívásban kötelezte a felperest, hogy a bírság kiszabásának terhével az éves beszámoló beküldési kötelezettségének 1998. június 29-ig tegyen eleget. A...
BH+ 2001.11.550 Felügyeleti bírság intézkedés nélkül is kiszabható (1996. évi CXII. tv. 150-151. §, 153. §, 169. §, 175. §)
A felperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) hatálya alá tartozó pénzügyi vállalkozás, mely 1997. évre a Hpt. 132. § (1) bekezdésében foglalt éves beszámoló megküldési kötelezettségének a törvényes határidőben nem tett eleget. Az alperes az 1998. június 22-én kelt és 26-án átvett felhívásban kötelezte a felperest, hogy a bírság kiszabásának terhével az éves beszámoló beküldési kötelezettségének 1998. június 29-ig tegyen eleget. A felperes ezt követően sem küldte be az éves beszámolóját, ezért az alperes az 1998. július 29-én kelt határozatával a felperes terhére 100 000 forint felügyeleti bírságot szabott ki a Hpt. 175. § (2) bekezdése alapján egy napi tételként 2000 forintot határozva meg.A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint a bírság kiszabásához a Hpt. 169. § a)-e) pontjaiban szereplő törvényi feltételek nem álltak fenn, a bírság kiszabásának nem volt helye, de annak összege is eltúlzott. Pénzügyi szolgáltatásból elért árbevétele ugyanis csak 150 000 forint volt. Hivatkozott arra is, hogy az alperes felszólítását nem kapta meg, a tértivevényes levelet nem az arra jogosult személy vette át. A kereset kiegészítéseként később hivatkozott arra, hogy az alperes a Hpt. 150. §-ában és 153. § (1) bekezdés a) 1. pontjában foglalt intézkedési kötelezettségét nem megfelelően gyakorolta, a bírság alkalmazását meg kellett volna, hogy előzze az alperesnek a vezető állású személlyel folytatott tárgyalása. Az intézkedésre is csak határozati formában kerülhetett volna sor.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy a Hpt. 151. § (1) bekezdés c) pontja alapján mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy azonnali bírságot alkalmaz a kötelezettség elmulasztásáért, vagy előbb a kötelezettség teljesítésére felhívja a pénzügyi vállalkozást. A felhívás szabályszerűen kézbesítésre került, nem köteles vizsgálni, hogy az átvevő személy meghatalmazott volt-e. A bírságot a Hpt. 175. § (2) bekezdése alapján a törvényi minimum összegben szabta ki, így annak mértéke nem eltúlzott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította. Ítélete indokolása szerint a kötelezettség teljesítését a Hpt. 132. § (1) bekezdése írta elő, melyet a felperes a törvényes határidőben nem, és a felhívást követően sem teljesített. Az éves beszámoló beküldési kötelezettségének a felperes csak a határozat kézhezvételét követően, a keresetlevél benyújtásával együtt tett eleget. Az alperes a Hpt. 175. § (2) bekezdése szerinti előírások betartásával járt el, törvényes mértékű bírságot szabott ki. Az alperes nem követett el jogszabálysértést, mert jogszabály nem írja elő a felhívást, de az intézkedés meghozatalához a határozathozatalt sem kívánja meg. A bírság kiszabása nem mérlegelés alapján történt, hanem jogszabályi előírás alkalmazásával, így a kiszabott bíráság nem eltúlzott.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint a Hpt. 151. § (1) bekezdés c) pontja mérlegeléstől függő bírság kiszabását írja elő, maga a törvény is az intézkedést és a bírságot külön-külön fejezetben szabályozza, ez azt támasztja alá, hogy az intézkedést követően kerülhet sor a bírság kiszabására. A Hpt. 169. §-a szerint is intézkedés megtétele nélkül bírság nem szabható ki. Az alperes a Hpt. 153. § (1) bekezdés a/1. pontjában írt intézkedési kötelezettségét elmulasztotta, ezért bírságot nem szabhatott volna ki. Álláspontja szerint nincs jelentősége a felszólítást tartalmazó levél kézbesítése szabályszerűségének vagy szabályszerűtlenségének, mert az alperes legfeljebb a vezetővel történő tárgyalásra hívhatta volna fel a felperest. Eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az intézkedésre csak határozathozatali formában kerülhetett volna sor a Hpt. 192. § (1) bekezdése alapján. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Áe.) 3. § (6) bekezdése megsértésre került, a felhívásra nem tehetett észrevételt, nyilatkozatot, ezért az alperes eljárása sértette az Áe. 2. § (6) bekezdését, 27. § (1) bekezdését is. Az alperes határozatára benyújtott kérelme elsősorban méltányosság gyakorlására irányult, az alperes a bírság kiszabásánál nem vizsgálta teljes körűen a körülményeket, így azokat nem is mérlegelhette, az alperes határozata megfelelő indokolást sem tartalmaz, ezért törvénysértő. Hivatkozott arra, hogy a kiszabott bírság nem áll arányban az elkövetett cselekménnyel.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az Áe. rendelkezései megsértésére való hivatkozás alaptalan. A bírság az intézkedés mellett, de önállóan is alkalmazható. A bírság a jogszabály által előírt mértékben került kiszabásra, mértéke nem eltúlzott.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 215. § (1) bekezdés és a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalása értelmében az eljáró bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, csak a keresetben foglalt jogszabálysértéseket vizsgálhatja felül. A felperes az alperes határozatára az alperesnél terjesztett elő 1998. augusztus 4-én kérelmet, mely elsősorban a bírság saját hatáskörben történő visszavonására irányult, azzal, hogy ha ezt az alperes saját hatáskörben nem rendezi, akkor kérte a kérelmét keresetként továbbítani a bíróságra. E beadvány, tartalma szerint kereset csak arra irányult, hogy a bírság kiszabása méltánytalan, és annak mértéke eltúlzott, a Hpt. 169. § a)-e) pontjaiban foglalt bírságolás feltételei nem állnak fenn. Hivatkozott arra, hogy a felszólítást nem vette át, mert azt nem az arra jogosult vette át. A felperes csak e kereset előterjesztésén túl, a törvényes határidő leteltét követően terjesztett elő olyan kereset kiegészítést, melyben az intézkedés és a bírság egymáshoz való viszonyát és az intézkedés elsőbbségét kifejtő álláspontját előterjesztette. A kereseti kérelemhez kötöttség elvéből fakadóan a Legfelsőbb Bíróság a Hpt. 150. §, 153. § (1) bekezdés a/1. pontjának megsértését nem vizsgálta, továbbá nem vizsgálta a fellebbezésnek az Áe. 3. § (6) bekezdése, 2. § (6) bekezdése és 27. § (1) bekezdésének megsértésére való részét sem, mert ezekre a jogszabálysértésekre a felperes a keresetében szintén nem hivatkozott.
A felperes az eljárás során elismerte, hogy a Hpt. 132. § (1) bekezdésében foglalt éves beszámoló megküldési kötelezettség terhelte, melynek határidőben nem tett eleget. E kötelezettség elmulasztása a Hpt. 150. §-a és 151. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogsértést valósított meg, melynek jogkövetkezménye a Hpt. 175. § (2) bekezdése szerinti felügyeleti bírság kiszabása. Az alperes azonnali bírságolás helyett eszközölt felhívása nem teszi a felperes mulasztását meg nem történtté, csupán a teljesítési határidő meghosszabbítását eredményezte. Az alperes a bírságolási szankciót felhívás nélkül is alkalmazhatja, a felperes mulasztása a törvényben foglalt határidő be nem tartásával következett be, és jogkövetkezménye ugyancsak jogszabályban rögzített.
A bírság mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség, ezért az alperes nem vehette figyelembe a felperesnek azon hivatkozását, hogy pénzügyi szolgáltatásból elért árbevétele 1997. évben csak 150 000 forint volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.V.27.332/1999. sz.)