adozona.hu
BH+ 2001.11.546
BH+ 2001.11.546
A bírálat és a vélemény-nyilvánítás jogának vannak határai és az nem mehet a gyalázkodó jellegig, amikor az már a bírált személy emberi méltóságának a sérelmével jár, valamint nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségesen túlmenő becsületsértést sértő kijelentéseket [Ktv. 37. § (1) bek., Mt. 103. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1995. augusztus 1-jétől állt közszolgálati jogviszonyban az alperessel, a lakossági és civil kapcsolatok referense volt. Munkaköri feladatait a írásban elkészített munkaköri leírás tartalmazta, meghatározva azt is, hogy felelősséggel tartozik a lakossági és civil kapcsolatok bővítéséért, ápolásáért.
Az alperes 1998. augusztus 28-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, minthogy az interneten megjelentetett írásaival és ...
BH+ 2001.11.546 A bírálat és a vélemény-nyilvánítás jogának vannak határai és az nem mehet a gyalázkodó jellegig, amikor az már a bírált személy emberi méltóságának a sérelmével jár, valamint nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségesen túlmenő becsületsértést sértő kijelentéseket [Ktv. 37. § (1) bek., Mt. 103. § (1) bek. c) pont].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1995. augusztus 1-jétől állt közszolgálati jogviszonyban az alperessel, a lakossági és civil kapcsolatok referense volt. Munkaköri feladatait a írásban elkészített munkaköri leírás tartalmazta, meghatározva azt is, hogy felelősséggel tartozik a lakossági és civil kapcsolatok bővítéséért, ápolásáért.Az alperes 1998. augusztus 28-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, minthogy az interneten megjelentetett írásaival és kijelentéseivel vétkesen megszegte a Ktv. 37. §-ában foglalt kötelezettségét. A felperest 1998. szeptember 4-én a vizsgálóbiztos meghallgatta, ekkor tájékoztatta arról, hogy milyen - az interneten közzétett - anyag miatt indult a fegyelmi eljárás. A felperes nem értett egyet a fegyelmi eljárás tartalmával, mert álláspontja szerint nem sértette meg a Ktv. 37. §-ában írt kötelezettségét. Az alperes fegyelmi tanácsa az 1998. október 2-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. Egyben elrendelte az állásából történő felfüggesztését és a teljes átlagkeresetének visszatartását. A határozat indokolása szerint a felperes az interneten megjelentetett "Polgármester volt a barátom" című írásával megszegte a köztisztviselői törvény előírásait, a nyilvánosság előtt olyan kijelentéseket tett, amelyek rágalomnak, esetleg becsületsértésnek minősülnek.
A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, a közszolgálati jogviszonyának helyreállítását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Elsőlegesen arra hivatkozott, hogy a jegyző, mint a fegyelmi tanács elnöke az ügy elfogulatlan elbírálására nem volt alkalmas, mert büntetőeljárást is kezdeményezett ellene. Előadta, hogy az érdemi felkészülésre nem volt lehetősége, emellett állította, hogy az eljárás - koncepciós jellege folytán - a rendeltetésszerű joggyakorlást is sértette. Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Nem találta alaposnak a felperes elfogultsági kifogását, ugyanis a Ktv. 53. §-ának (2) bekezdése szerint a fegyelmi tanács elnöke a munkáltatói jogkör gyakorlója. Az a körülmény, hogy a jegyző az alperes nevében büntető feljelentést tett, nem bizonyítja az elfogultságát. Megállapította az ítélet azt is, hogy a felperesnek lehetősége volt a fegyelmi eljárás során a felkészülésre. A felperes elismerte, hogy hasonló gondolatokat tett az internetre. A bíróság álláspontja szerint a köztisztviselő a tudomására jutott információk nyilvánosságra hozatalával nem sértheti a közigazgatási szerv, annak munkatársa vagy bármely állampolgár jogos és törvényes érdekeit. A felperes által közzétett írás alkalmas volt arra, hogy pejoratív értelemben szenzációt keltsen, ezért sértette a közhivatal rendjét, a vezetői tekintélyt és alkalmas volt a hivatalba vetett közbizalom megingatására. A per tárgyát képező írás nem tartozik a közérdekű bejelentés, bírálat fogalmi körébe.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet és a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet lényegében helytálló indokai alapján hagyta helyben, a felperes fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban azonban az indokolást kiegészítette azzal, hogy a közhivatal tekintélye és a közhivatalt viselő személyek fokozott védelme épp olyan alkotmányos alapokon nyugszik, mint a szabad véleménynyilvánítás joga. Egyenrangú alkotmányos jogok ütközése esetén az érintett feleknek a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. A perbeli esetben a felperes költői túlzásnak mondott, ferdítésekkel terhelt, lealacsonyító stílusban megírt írásműve átlépte a jogi és erkölcsi elviselhetőség határait. A felperes visszaélt a szólásszabadság jogával, a motívumokat illetően az írás egyéni sérelmekre utal. A felperesnek a köztisztviselői különvéleményét elsősorban hivatali úton kellett volna közölnie.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a keresetének megfelelő döntés hozatalát és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Kifejtette, hogy az első- és a másodfokú bíróságok tévesen értelmezték a véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos alapjog valódi tartalmát. Idézte az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltakat, hangsúlyozva, hogy e határozat szerint kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága. A közszereplőknek és a közhivatalt betöltőknek sokkal több kritikát kell elviselniük és a védelmükkel kapcsolatban a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. A szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog gyakorlása nem lehet alapja fegyelmi felelősségre vonásnak. Emiatt a jogerős ítélet ellentétben áll az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés alapján. Minthogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt és a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó az eljárt bíróságok által kialakított ítéleti tényállás. A felperes korábban előterjesztett eljárási kifogásai ezért nem képezik a felülvizsgálat tárgyát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozat alapján kérte annak megállapítását, hogy a jogerős ítélet az Alkotmány 61. §-a (1) bekezdésébe ütközik, sérti a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát. A Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljárt bíróságok érdemi döntésével és a döntés alapjául szolgáló jogi okfejtéssel is, a következő indokolásbeli módosítással. Nem lehet egyetérteni a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a "közhivatal tekintélye és a közhivatalt viselő személyek fokozott védelme éppoly alkotmányos alapokon nyugszik, mint a szabad véleménynyilvánítás joga". A felperes által hivatkozott alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél. A véleménynyilvánítási szabadság határainak megvonásánál azonban indokolt különbséget tenni a személyes értékítélet és a tényközlés között. Az alkotmányos védelem ugyanis nem vonatkozhat valótlan tények állítására, illetve a tények meghamísítására.
A felperes tévedett, amikor önmagában ennek az alkotmánybírósági határozatnak az alapján tartotta kizártnak a véleménynyilvánítása miatti fegyelmi felelősségre vonása lehetőségét. A hivatkozott alkotmánybírósági határozat ugyanis a Büntető Törvénykönyv egyes előírásai alkotmányellenességének és a büntetőjogilag értékelhető magatartások körének tárgyában tartalmaz állásfoglalást. Hangsúlyozza, hogy a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely még e körben is csak felelősséggel gyakorolható és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen résztvevő személyek esetében. Munkakörénél fogva a felperes ilyen személynek volt tekinthető.
A bírálat és a véleménynyilvánítás jogának gyakorlásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak vannak határai és az nem mehet a gyalázkodó jellegig, amikor az már a bírált személy emberi méltóságának a sérelmével jár, valamint nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségesen túlmenő, becsületérzést sértő kijelentéseket.
A Ktv. 37. §-ának (1) bekezdése értelmében a köztisztviselő a feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul, igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni. Emellett az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján terheli az a kötelezettség is, hogy magatartásával ne idézze elő munkatársai helytelen megítélését. A felperes természetesen élhetett a véleménynyilvánítás jogával, azonban ez a joga csak felelősséggel volt gyakorolható és olyan módon, olyan stílusban amellyel az idézett munkajogi előírásokat nem sérti meg. A felperestől a munkaköri feladatai folytán éppen az objektivitás, a körültekintő véleménynyilvánítás és az ezeken alapuló kapcsolatépítés volt elvárható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a felperest az alperes részére a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a magyar állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.949/1999. sz.)