adozona.hu
BH+ 2001.11.543
BH+ 2001.11.543
I. A helyi önkormányzat, mint munkáltató közalkalmazotti jogviszonyt létesíthet. Ebben az esetben a létrejött jogviszony alanyai a munkáltató oldalán az önkormányzat mint jogi személy, a munkavállalói oldalon a közalkalmazott [1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bek.,]. II. A felmentés indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. február 1-jétől állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, éjszakai ügyeleti gépkocsivezető munkakörben.
Az alperes az 1999. január 5-én kelt 31/1999. számú intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1999. július 5-ével felmentéssel megszüntette azzal az indokolással, hogy az 1999. évi költségvetés szerint szükséges foglalkoztatási létszámcsökkentés végrehajtása miatt a munkakör ellátásában átszervezésre kerül sor.
A felperes az eredménytelen egyeztetést ...
BH+ 2001.11.543 I. A helyi önkormányzat, mint munkáltató közalkalmazotti jogviszonyt létesíthet. Ebben az esetben a létrejött jogviszony alanyai a munkáltató oldalán az önkormányzat mint jogi személy, a munkavállalói oldalon a közalkalmazott [1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bek.,].
II. A felmentés indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (2) bek.].
A felperes 1992. február 1-jétől állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, éjszakai ügyeleti gépkocsivezető munkakörben.Az alperes az 1999. január 5-én kelt 31/1999. számú intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1999. július 5-ével felmentéssel megszüntette azzal az indokolással, hogy az 1999. évi költségvetés szerint szükséges foglalkoztatási létszámcsökkentés végrehajtása miatt a munkakör ellátásában átszervezésre kerül sor.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetében arra hivatkozott, hogy a felmentés nem felel meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak, a közölt indok nem valós és okszerű. A per során a visszahelyezés mellőzésével a jogellenesség megállapítását, 955 312 forint további végkielégítést, a felmentési időre 13. havi illetményt és a költségeinek megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1999. január 5-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát és 955 312 forint végkielégítés, valamint perköltség megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az indokolás szerint a bíróság az alperes által becsatolt okiratok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy az 1999. évi költségvetés a foglalkoztatási létszám csökkentését rendelte volna el. Az önkormányzat 1999. évi költségvetéséről szóló rendeletét, amely szerint a költségvetés a létszámkeretet 174 főben állapítja meg, a képviselő-testület a keresettel támadott intézkedést követően több mint egy hónappal később hozta meg, ezért a felmentés annak végrehajtására nem szolgálhatott.
A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja a képviselő-testület munkáltatót érintő döntése következtében előálló foglalkoztatási lehetőség hiányában teszi lehetővé a közalkalmazott felmentését, ilyen döntést azonban az alperes nem bizonyított, ezért a felmentés jogellenes és a felperest a Kjt. 34. §-ának (2) bekezdése alapján megilleti a további kétszeres összegű végkielégítés.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel indokai alapján helybenhagyta, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a költségvetési szerv saját hatáskörében olyan átszervezést, amely miatt közalkalmazott jogviszonyának megszüntetésére kerülhet sor nem rendelhet el, csupán a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az országgyűlés, a kormány, a miniszter, vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntéséből adódó átszervezést hajthatja végre.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kjt. 1. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzat a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására közalkalmazottakat foglalkoztathat, tehát a közalkalmazotti munkáltató és a képviselő-testület egy és ugyanazon szerv.
A másodfokú bíróság által indokai alapján helybenhagyott elsőfokú ítélet iratellenesen állapította meg, hogy a képviselő-testület részéről a felmentést megalapozó döntés nem született, mert az 1999. évi költségvetési koncepcióban a létszámleépítés hatásairól már szó esett. A bírói gyakorlat a döntést kiterjesztően értelmezi és abba minden olyan rendelet vagy határozat beleértendő, amely közvetlenül vagy közvetve a feladatok változásából adódó átszervezésre vagy a költségvetési támogatás csökkentésére utal.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli esetben a felperes foglalkoztatására nem vitásan az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátása végett került sor, amelynek érdekében a Kjt. 1. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a helyi önkormányzat, mint munkáltató, a közalkalmazottal közalkalmazotti jogviszonyt létesíthet. Ebben az esetben tehát a létrejött jogviszony alanyai a munkáltatói oldalon az önkormányzat mint jogi személy, a munkavállalói oldalon pedig a közalkalmazott. Erre tekintettel a felperesnek alperesként a helyi önkormányzatot kellett volna megjelölnie. Az alperes azonban, mint az önkormányzat hivatala a perben az alperesi jogállását nem kifogásolta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat köréből az alperes személyének vizsgálatát kirekesztette.
Ugyanakkor a per érdemében az eldöntendő kérdés az volt, hogy az önkormányzati képviselő-testület a felmentést megelőzően hozott-e az önkormányzat által foglalkoztatott közalkalmazottakat érintő átszervezésre, vagy a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó döntést.
E vonatkozásban az alperes iratellenességre hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság azonban az eljárt bíróságok által megállapított tényállás vonatkozásában iratellenességet nem észlelt. Az alperes állításával szemben ugyanis sem a polgármester által a képviselő-testület elé terjesztett 1999. évi költségvetési koncepció, sem az ezzel összefüggésben hozott képviselő-testületi határozat nem tartalmaz olyan határozott rendelkezést, amely a felperes esetében a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmentést megalapozná.
A Kjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint a felmentés indokának valóságát és okszerűségét az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az alperes a perben ezt nem bizonyította, ezért az eljárt bíróságok a felmentés jogellenességét jogszabálysértés nélkül állapították meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperesnek a felülvizsgálattal kapcsolatban költsége nem volt, ezért arról nem kellett rendelkezni, az illetéket pedig az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.079/2000. sz.)