adozona.hu
BH+ 2001.11.508
BH+ 2001.11.508
A szabálysértési határozat tartalmára, az ügy érdemi elbírálására parancs nem adható. Az elöljáró ilyen természetű utasítása nem minősül szolgálati parancsnak, ezért annak az alárendelt részéről történő nem teljesítése parancsiránti engedetlenséget nem valósít meg [Btk. 254. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság katonai tanácsa a 2000. június 14-én kelt végzésével a rendőr hadnagy vádlottal szemben 4 rb. parancs iránti engedetlenség vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.
A katonai tanács megállapította, hogy a rendőr hadnagy államigazgatási főiskolai végzettséggel és okleveles igazgatásszervező szakképzettséggel rendelkezik. A megyei rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának szabálysértési előadójaként 1996 májusától ...
BH+ 2001.11.508 A szabálysértési határozat tartalmára, az ügy érdemi elbírálására parancs nem adható. Az elöljáró ilyen természetű utasítása nem minősül szolgálati parancsnak, ezért annak az alárendelt részéről történő nem teljesítése parancsiránti engedetlenséget nem valósít meg [Btk. 254. §].
Az elsőfokú bíróság katonai tanácsa a 2000. június 14-én kelt végzésével a rendőr hadnagy vádlottal szemben 4 rb. parancs iránti engedetlenség vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.A katonai tanács megállapította, hogy a rendőr hadnagy államigazgatási főiskolai végzettséggel és okleveles igazgatásszervező szakképzettséggel rendelkezik. A megyei rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának szabálysértési előadójaként 1996 májusától áll alkalmazásban, kezdetben közalkalmazott, majd az ORFK RSZKK rendszerszervező iskola elvégzése után, 1998. március 1-jétől hivatásos állományban szabálysértési főelőadó beosztásban teljesít szolgálatot. A vádlott mint főelőadó kiadmányozási és utalványozási jogkörrel nem rendelkezett, de a szabálysértési ügyekben másodfokon hozott határozatok tekintetében aláírási joga volt. Szolgálati feladatait törvényes előírásokon kívül elöljárói, közvetlenül az igazgatásrendészeti osztály vezetőjének parancsai és intézkedései alapján volt köteles végrehajtani. A jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtását - bűncselekmény elkövetése kivételével - nem tagadhatta meg, ha azonban annak jogellenessége felismerhető volt számára, haladéktalanul köteles volt erre az elöljáró figyelmét felhívni.
A rendőr alezredes az igazgatásrendészeti osztály megbízott vezetőjeként 1999. november 9-én 9 óra 40 perc tájban a vádlottat és a másik szabálysértési főelőadót - egy rendőr főhadnagyot - magához rendelte. A vádlottat utasította, hogy két szabálysértési ügyben - amelyekben sebességkorlátozás jelentős túllépése miatt folyt eljárás - a vezetői engedélyek visszavonását ne törölje, és az ezzel ellentétes tartalmú határozatait dolgozza át. Mindkét beosztottját utasította továbbá arra is, hogy a hasonló szabálysértési ügyekben az egységes másodfokú jogalkalmazási gyakorlat érdekében alakítsanak ki közös álláspontot.
A vádlott a szóban forgó szabálysértési ügyeket - kiegészítő eljárás lefolytatása érdekében - vissza akarta küldeni az első fokon eljárt szabálysértési hatóságnak, mert szóban előterjesztett véleménye szerint az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékokat az alapeljárásban teljes mértékben nem derítették fel. A rendőr alezredes mindkét ügyet érintően utasította a vádlottat a határozatok elkészítésére, mert a kifejtett álláspontja szerint a szükséges bizonyítékok rendelkezésre álltak, a kiegészítő eljárás lefolytatására nincs szükség. A vádlott közölte az osztályvezetővel, hogy az utasításait nem hajtja végre, és az azzal ellentétes álláspontját nem hajlandó megváltoztatni. Az ügyészségtől akart állásfoglalást kérni, amelyet az igazgatásrendészeti osztály vezetője elutasított. A vádlott a szabálysértési ügyeket a későbbiekben sem volt hajlandó átdolgozni az elöljárója utasításának megfelelően, annak ellenére, hogy nem volt jogosult a szakmai meggyőződésére és indokaira hivatkozással az elöljárója parancsait megtagadni.
A katonai tanács a váddal egyezően minősítette a vádlott cselekményét 4 rb. a Btk. 354. §-a (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségének. Jogi álláspontjának kifejtése körében utalt a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 92. §-ára, amely meghatározza az elöljáró fogalmát és a parancsadási jogosultságát. Kifejtette, hogy a rendőr alezredesnek a vádlott részére parancsadási, utasítási joga volt, a konkrét esetben a szabálysértési határozatok meghozatalára utasítása pedig paranccsal egy tekintet alá esik. Hivatkozott továbbá a Rendőrség Szolgálati Szabályzata [3/1995. (III. 1.) BM rendelet] 98. §-ának (8) bekezdésére, mely szerint a beosztott a parancsot ellentmondás nélkül készségesen, kellő időben, a legjobb tudása szerint köteles végrehajtani.
A büntetőjogi joghátrány alkalmazását illetően az első fokon eljárt katonai tanács megállapította, hogy az adott ügyben a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély a foka, a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésére tekintettel megrovásban részesítette.
A végzés ellen a vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentésért jelentettek be fellebbezést. A fellebbezési eljárásban a védő elsősorban felmentést, másodlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a tényállás nem kellően felderített, és az elsőfokú katonai tanács az indokolási kötelezettségét sem teljesítette megfelelő részletességgel. Kétségbe vonta az elöljárói utasítás parancs jellegét, kifejtve, hogy az utasítás szerinti végrehajtás a vádlott részéről hivatali visszaélés bűntettét valósította volna meg. A vádlottnak a szabálysértési határozatokban tükröződő, illetve a kiegészítő eljárás elrendelésével kapcsolatos szakmai álláspontja megalapozott, ezért bűncselekményt nem követett el.
A katonai főügyész a végzés helybenhagyására tett indítványt.
A vádlott és védőjének a fellebbezése alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felmentést célzó védelmi fellebbezés alapján eljárva az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy az első fokon eljárt katonai tanács a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartása mellett az ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, törvényesen folytatta le. Az ügy ténybeli és jogi megítélésének alapjául szolgáló valamennyi bizonyítékot beszerezte, és értékelési körébe vonta, valamint az indokolási kötelezettségét is teljesítette. A büntetőeljárás során a vádlott a tényeket elismerte, és nyilatkozatával összhangban álltak a kihallgatott tanúk vallomásai és az okirati bizonyítékok is. A megalapozott ítélet tényállása a fellebbezési eljárás alapjául szolgált.
A tényállásból tévesen vont azonban következtetést a katonai tanács a vádlott bűnösségére. A tévedést az adott történeti tényállás lényegének téves jogi megítélése eredményezte. Kétségtelen, hogy a hivatásos rendőrtiszt vádlott - aki a Btk. 122. §-ának (1) bekezdése értelmében katona - és a rendőr alezredes - a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának megbízott vezetője - között függelmi viszony állt fenn, az alezredes a szabálysértési főelőadó vádlottnak az elöljárója volt. Az sem vonható kétségbe, hogy az elöljáró az alárendelt részére parancsot és utasításokat jogosult kiadni.
Lényegi kérdés azonban, hogy az elöljáró konkrét szabálysértési ügy érdemi - mikénti - elintézésére adott utasítása a szolgálati parancs fogalmi körébe vonható-e. A parancs a fegyveres erők és fegyveres testületek irányításának, a feladatok meghatározásának alapvetően fontos eszköze, e testületek működését szabályozó előírások, normatívák érvényre juttatása. Szolgálati parancson az arra jogosult szolgálati felsőbbség által kiadott és tartalmilag a szolgálattal kapcsolatos tevékenységre vagy tartózkodásra irányuló parancs értendő. A parancs megfellebbezhetetlen, nincs mód az alárendelt részéről annak a bírálatára. A parancsnak a címzett számára mindig világosnak és egyértelműnek kell lennie, hogy annak végrehajtása az alárendelt részéről milyen magatartás tanúsítását kívánja meg. Minden egyéb utasítás is parancsnak minősül, amely a szolgálati rend és fegyelem fenntartása, a szolgálat rendjét szabályozó jogszabályok, szabályzatok, rendelkezések betartása érdekében szükséges. E fogalmakból, valamint a fegyveres testületek szolgálati szabályzataiból megállapítható: a fegyveres erők és fegyveres testületek rendeltetésszerű működésének a rájuk háruló feladatok teljesítésének előfeltétele, hogy az alárendeltek a parancsokat legjobb tudásuk szerint időben végrehajtsák. A Btk. 354. §-a - a parancs iránti engedetlenség bűncselekménye - a büntetőjog eszközével is biztosítja a parancs végrehajtását.
A rendőrség hivatásos állományú szabálysértési előadói és főelőadói a szabálysértési eljárást a szabálysértésekről szóló törvény alapján folytatják le. A szabálysértések olyan jogsértő, jogellenes magatartások, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom együttélési normáit. A szabálysértésekről szóló törvény egy kódexben szabályozza az anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket. Tartalmában és fogalom-meghatározásaiban azonban követi a Büntető Törvénykönyv Általános részének fogalmait a szándékosság, a gondatlanság, a tettesek, részesek, a felelősséget kizáró okok, a büntethetőség elévülése, a felelősségre vonás mellőzése fogalmaiban, és a szabálysértési törvény a büntetőeljárási törvényhez hasonló fogalmakat használ az eljáró hatóságok, az illetékesség, a kizárás, a bizonyítás általános szabályai stb. körében.
A szabálysértési eljárásban ügydöntő határozatot hozó előadó, főelőadó a saját nevében aláírásával a törvényes rendelkezéseknek megfelelően, lelkiismerete szerint hozza meg ügydöntő határozatát. A szabálysértési eljárás alá vont állampolgárokkal kapcsolatban felelősséget állapít meg, büntetést, intézkedést szab ki, vagy a szabálysértési eljárást megszünteti. Döntésében objektívnak, pártatlannak és függetlennek kell lennie. Következésképpen a szabálysértési eljárást folytató hivatalos személy, az állampolgárok irányában igazságszolgáltatási jellegű tevékenységet végez.
A szabálysértési eljárás során a szabálysértési határozat ellen a törvény széles körben biztosít jogorvoslati lehetőséget. Ekként a konkrét szabálysértési határozat szakmai tévedése, helytelen állásfoglalása a felettes szabálysértési hatóság határozatával megváltoztatható. A szabálysértési határozat ellen benyújtott kifogást pedig - a törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el. A jogerős szabálysértési határozatok felett az ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol. Az ügyész által benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat, intézkedés végrehajtását halasztó hatálya van. A törvény azt is biztosítja a szabálysértési hatóság részére, hogy ha az óvással nem ért egyet, köteles a kifogásolt rendelkezésre vonatkozó iratokat az óvással és az észrevételével együtt a bíróságnak megküldeni.
A szabálysértési előadó tevékenységének kereteit tehát a hatályos szabálysértési törvények és a vonatkozó iránymutatások állapítják meg. Érdemi "ítélkező" tevékenysége ezért szolgálati paranccsal - amely a katonai tevékenység irányításának eszköze - nem befolyásolható. Ezért a szabálysértési határozat tartalmára, az adott ügy érdemi elbírálására számára szolgálati parancs nem adható. Az esetleges ilyen utasítás nem teljesítése a Btk. 354. §-a szerinti parancs iránti engedetlenség megállapítására nem alkalmas. Az elöljáró azon utasításának nem teljesítése tehát, hogy a törvény szerint munkakörébe tartozó szabálysértési ügyben milyen döntést hozzon, nem valósítja meg a parancs iránti engedetlenség bűncselekményét.
A rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértési ügyekben eljáró előadónak az elöljárója az ügyek érdemét nem érintő kérdésekben, igazgatási jogkörben természetesen adhat szolgálati utasítást vagy parancsot, konkrét ügy érdemi megítélésére azonban nem. A szakmai elöljáró általános jellegű, az egységes jogértelmezést előmozdító szakmai tanácsot is adhat az alárendeltek részére. A szakmai figyelemfelhívás be nem tartása, az ismétlődő szakmai hibák, téves döntések felvethetik az adott hivatalos személy feladatkörre való alkalmasságának kérdését. Ennek vizsgálata az elöljáró feladata.
Mindezekre tekintettel tévedett a katonai tanács a rendőr hadnagy büntetőjogi felelősségének a megállapítása kérdésében. Téves végzésének az az indokolása is, amely szerint a rendőr alezredesnek a vádlott részére, a konkrét esetben a szabálysértési határozatok meghozatalára adott utasítása a paranccsal egy tekintet alá esik.
A vádlott beosztása szabálysértési főelőadó volt, munkaköre szerint felülbírálta az elsőfokú szabálysértési határozatokat és azokat mint a hatóság eljáró tagja aláírta. Azzal a cselekményével, hogy a tényállásban írt körülmények között megtagadta az osztályvezető elöljárója utasításának a teljesítést, a kifejtettek szerint nem követte el a parancs iránti engedetlenség vétségét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokon eljárt katonai tanács végzését megváltoztatta, és a vádlottat a 4 rb. parancs iránti engedetlenség vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf.V.1786/2000. sz.)