adozona.hu
BH+ 2001.10.497
BH+ 2001.10.497
I. A jogszabály szerint a munkáltató munkabaleset esetén teljes mértékben felel a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett káráért. Ez azt jelenti, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, továbbá azt, hogy a munkavállalót ért kárnak összefüggésben kell állnia a munkaviszonnyal. A munkaviszonnyal összefüggést illetően nemcsak a munkakörnek, hanem annak is jelentősége van, hogy a munkavállaló a munkáltató érdekében fejti ki az egyébként a munkakörébe nem tartozó tevékenységet (pl. segítségn
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes mértékű kártérítési felelősséggel tartozik a felperest 1999. március 16-án ért munkabalesetből eredő kárért.
A tényállás szerint a betanított munkásként dolgozó felperest a délutános műszakban megbízott műszakvezető arra utasította, hogy a helyiség kétszárnyú ajtajának kinyitásában segítsen. A műszakvezető - mivel a tolózárat nem érte el szólt a felperesnek, hogy álljon fel a targonca emelővillájára és így nyiss...
BH+ 2001.10.497 I. A jogszabály szerint a munkáltató munkabaleset esetén teljes mértékben felel a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett káráért. Ez azt jelenti, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, továbbá azt, hogy a munkavállalót ért kárnak összefüggésben kell állnia a munkaviszonnyal. A munkaviszonnyal összefüggést illetően nemcsak a munkakörnek, hanem annak is jelentősége van, hogy a munkavállaló a munkáltató érdekében fejti ki az egyébként a munkakörébe nem tartozó tevékenységet (pl. segítségnyújtás) [MK. 29. sz. állásfoglalás a) pont].
II. A munkakörön kívül, a munkáltató érdekében végzett tevékenység során történt baleset is megalapozza a munkáltató felelősségét. A munkavállaló kára megtérítésének nem feltétele, hogy az egészségkárosodás megfeleljen a munkabaleset fogalmának és ebből a szempontból nincs jelentősége a munkavédelmi hatóságok állásfoglalásának [Mt. 174. § (1) bek.].
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes mértékű kártérítési felelősséggel tartozik a felperest 1999. március 16-án ért munkabalesetből eredő kárért.A tényállás szerint a betanított munkásként dolgozó felperest a délutános műszakban megbízott műszakvezető arra utasította, hogy a helyiség kétszárnyú ajtajának kinyitásában segítsen. A műszakvezető - mivel a tolózárat nem érte el szólt a felperesnek, hogy álljon fel a targonca emelővillájára és így nyissa ki a reteszt. A felperes ezt végrehajtotta, azonban megbillent és a bal keze a vezetőrögök közé szorult. A felperes kezét nem tudták kiszabadítani, emiatt az ujjait a helyszínen amputálták.
A városi bíróság a megyei bíróság határozatával helybenhagyott ítéletével a műszakvezetőt bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset az alperes működési körén belül történt, egyben elhárítható lett volna. Az alperes nem gondoskodott arról, hogy a targoncát illetéktelenek ne használhassák. Ezért az alperes az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése szerinti körülményeket nem bizonyította.
A felperes okszerűen tekintette a műszakvezetőt utasításadásra feljogosított vezetőnek, aki megszegte az 1993. évi XCIII. törvény 60. §-ának d) pontját.
Mindezek bizonyítékokból a munkaügyi bíróság a felperes vétkes közrehatásának hiányára, következésképpen - az előbbiekre is figyelemmel - az alperes teljes felelősségére következtetett [Mt. 174. § (1) bekezdés].
Az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdése, 254. § (3) bekezdése].
A másodfokú határozat indokolása szerint helyesen állapította meg az első fokú bíróság a munkaköri leírással nem rendelkező betanított munkás felperesnek a műszakvezetőként kijelölt személy utasítása betartásának kötelezettségét. A felperesnek továbbá nem kellett tudnia a műszakvezető részére kiadott feladatokról és arról, hogy nem volt jogosult a targonca vezetésére. A felperes nem részesült oktatásban az emelővillás targoncára nézve. Mindezek alapján az alperes nem mentesülhet a teljes mértékű kártérítési felelősség alól.
A másodfokú bíróság ítélete ellen elsődlegesen a felelősség alóli mentesülés, másodlagosan a felperesre terhesebben 90-10%-os arányú kármegosztás alkalmazása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Álláspontja szerint a baleset nem a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, mivel a felperesnek nem volt feladata, hogy a targoncára állva ajtót nyisson. A felperesnek meg kellett volna tagadnia a műszakvezető - jogellenes - utasításának végrehajtását, továbbá utasítás nem, csupán kérés hangzott el a felperes részére.
Az alperes álláspontja szerint a bíróságok iratellenesen következtettek arra, hogy a felperes a szóban lévő cselekvést utasításra hajtotta végre.
Az alperes azzal is érvelt, hogy a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, a baleset a technika adott szintjén nem volt elhárítható. Ezzel összefüggésben az alperes sérelmezte a Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség véleményének figyelmen kívül hagyását, érvelése szerint önellentmondásos a másodfokú ítélet indokolása a felperes közrehatásának hiányáról.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 174. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a "munkaviszonnyal összefüggésben" utalás azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak összefüggésben kell állnia a munkaviszonnyal [Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalás a) pontja]. A munkaviszonnyal összefüggést illetően nemcsak a munkakörnek, hanem annak is jelentősége van, hogy a munkavállaló a munkáltató érdekében fejt ki az egyébként a munkakörébe nem tartozó tevékenységet (segítségnyújtás). Az adott esetben a felperes ajtó kinyitásához nyújtott segítséget, ami nyilvánvalóan olyan tevékenység, amely bárkitől bármely munkahelyen elvárható és - kivételtől eltekintve - általában nem szerepel külön valamely munkaköri leírásban.
Az alperes képviselője a munkaügyi bíróság tárgyalásán nem vitatta a műszakvezető tanú vallomásának azt a részét, amely szerint a baleset időpontjában a tanú megbízott vezető volt ("...feladatom volt a fegyelem, a rend megtartása, illetőleg a minőségi munkák ellenőrzése"). Az alperes kérdésére a tanú előadta, hogy a felperest megkérte, hogy segítsen az ajtót kinyitni, álljon fel a targonca villájára. A munkahelyi fegyelem fenntartásával megbízott munkavállalót tehát a felperes okszerűen tekintette olyanként, aki feladatot, utasítást adhat a részére, a - vezető utasítását nem a használt szavak és kifejezések minősítik utasításként, ennél fogva a vezető "kérése" az adott esetben nyilvánvalóan utasításnak minősült a felperes számára. Az előzőeket - a bizonyítási eljárás további eredményeivel együtt - helyesen mérlegelték a bíróságok az Mt. 174. § (1) bekezdésével összefüggésben.
A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat szerint a munkakörön kívül, a munkáltató érdekében végzett tevékenység során történt baleset is megalapozza a munkáltató felelősségét, továbbá a munkavállaló kára megtérítésének nem feltétele, hogy az egészségkárosodás megfeleljen a munkabaleset fogalmának, és ebből a szempontból nincs jelentősége a munkavédelmi hatóságok állásfoglalásának.
A Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának c) pontja alapján helyesen állapította meg a jogerős ítélet a kármegosztás alapjául szolgáló vétkes munkavállalói magatartás hiányát, amellyel a Legfelsőbb Bíróság egyetért annak kiemelésével, hogy felperes váratlan helyzetbe került, amikor a keze a reteszbe beszorult. A felperes vétkes közrehatásának hiányában helyes az alperes teljes mértékű felelősségének megállapítása.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a megyei bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.807/2000. sz.)