adozona.hu
BH+ 2001.10.495
BH+ 2001.10.495
A létszámcsökkentés általában munkakörök megszüntetésével, munkakörök összevonásával hajtható végre, ezért a létszámcsökkentésről hozott döntés értelemszerűen az előbbieket is feltételezi. A munkakör összevonás (kapcsolt munkakör) átszervezésnek minősül. Az átszervezéssel kapcsolatos felmondási (felmentési) indok valósága megállapításának nem feltétele, hogy a hosszabb folyamat eredményeként megvalósuló átszervezés a munkáltató intézkedésének időpontjában befejezett legyen [Mt. 89. § (2) bek., 1992. évi XXI
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a közszolgálati jogviszonya felmentéssel történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és a Ktv. 60. §-a (2) és (3) bekezdésében foglaltak alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével hatálytalanította a felmentést és kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább.
Az ítélet tényállása szerint a felperes osztályvezetői megbízás alapján az alperesnél a Vállalkozási és Vállalat-felügyeleti Osztály vezetője...
BH+ 2001.10.495 A létszámcsökkentés általában munkakörök megszüntetésével, munkakörök összevonásával hajtható végre, ezért a létszámcsökkentésről hozott döntés értelemszerűen az előbbieket is feltételezi. A munkakör összevonás (kapcsolt munkakör) átszervezésnek minősül. Az átszervezéssel kapcsolatos felmondási (felmentési) indok valósága megállapításának nem feltétele, hogy a hosszabb folyamat eredményeként megvalósuló átszervezés a munkáltató intézkedésének időpontjában befejezett legyen [Mt. 89. § (2) bek., 1992. évi XXIII. tv. 17. § (1) bek. d) pont és (2) bek.].
A felperes keresetében a közszolgálati jogviszonya felmentéssel történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és a Ktv. 60. §-a (2) és (3) bekezdésében foglaltak alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével hatálytalanította a felmentést és kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább.
Az ítélet tényállása szerint a felperes osztályvezetői megbízás alapján az alperesnél a Vállalkozási és Vállalat-felügyeleti Osztály vezetője volt. Az alperes 1998. november 17-én a felperes vezetői megbízását visszavonta, szolgálati helyéül az ügyfélszolgálati irodát jelölte ki, de 1998. november 23-áig a munkavégzési kötelezettség alól mentesítette. Az 1998. november 24-én kelt felmentéssel az alperes a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát. Az indokolásban a képviselő-testület határozatával elrendelt létszámcsökkenés végrehajtása folytán szükségessé vált feladat átcsoportosításra, valamint arra hivatkozott, hogy az átszervezés következtében a felperes munkaköre feleslegessé vált. A hivatalon belül megfelelő másik munkakört felajánlani nem tudott, más területen felajánlott munkakörbe való áthelyezéséhez, valamint a tartalékállományba való helyezéséhez a felperes nem járult hozzá.
A munkaügyi bíróság szerint a felmentés indokaként megjelölt átszervezésről való döntés nem a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hanem a képviselő-testületnek a hatáskörébe tartozik. Az alperes a szervezeti változást tükröző szervezeti és működési szabályzatot nem tudott csatolni. Ezért a bíróság a felmentési indok bizonyítása hiányában megállapította a felmentés jogellenességét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta a perköltségről szóló rendelkezés mellőzésével.
A másodfokú bíróság a kiegészített bizonyítás alapján is egyetértett az első fokú bíróság érdemi döntésével és indokaival. Megállapította, hogy a létszámcsökkentésről szóló önkormányzati határozat átszervezést nem határozott meg, átszervezést elrendelő önkormányzati határozatot pedig a felmentésig nem hoztak. Ebből következően a felmentést nem találta jogszerűnek, mert a testületi döntés nélkül végrehajtott átszervezést jogellenesnek minősítette. Megállapította továbbá, hogy mivel a felperes által irányított osztály a felmentésig nem szűnt meg, a felperes munkaköre sem válhatott feleslegessé, tehát a felmentés indoka nem felelt meg a valóságnak. Ezért a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A felmentési indok valósága és okszerűsége bizonyítottságára hivatkozott. Azzal érvelt, hogy a létszámcsökkentés végrehajtásaként a hivatal átszervezése egy folyamat volt, amelynek eredményeként kialakított hivatali szervezetet az 1999. szeptemberében kiadott új ügyrend rögzített. Sérelmezte, hogy nem vette figyelembe a másodfokú bíróság az eljárás során bizonyított tényt, amely szerint a felperes munkakörét kapcsolt munkakörben látták el a felmentését követően.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az önkormányzat képviselő-testülete - 1998. december 31-ei határidővel - az alperes köztisztviselői állományában létszámcsökkentést rendelt el.
A létszámcsökkentés általában munkakörök megszüntetésével, munkakörök összevonásával hajtható végre, ezért a létszámcsökkentésről hozott döntés értelemszerűen az előbbieket is feltételezi. A munkakör összevonás (kapcsolt munkakör) átszervezésnek minősül.
A bírói gyakorlat értelmében az átszervezés felmondási (felmentési) indok valósága megállapításának nem feltétele, hogy a hosszabb folyamat eredményeként megvalósuló átszervezés befejezett legyen a munkáltató intézkedésének időpontjában. A felmentési indok tehát a valóságnak megfelel, ha az átszervezési folyamat során az érintett munkakör összevonása a felmentés időpontjában megvalósult.
A másodfokú bíróság az előbbieket figyelmen kívül hagyva tévesen tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak, hogy kifejezetten az átszervezésről szóló testületi döntés nélkül hajtotta végre alperes a létszámcsökkentést. A létszámcsökkentésről szóló határozat végrehajtásaként megvalósult és utóbb a hivatal ügyrendjében rögzített átszervezés a felmentés jogszerű indokául szolgál.
Az alperes a perben a felperes munkakörét érintő átszervezés módját a munkakör összevonásban jelölte meg, arra hivatkozott, hogy a felperes munkakörét L. M. kapcsolt munkakörben látta el. A másodfokú bíróság az erre vonatkozó bizonyítékok mérlegelése nélkül, és az alperes bizonyítási indítványa mellőzésével, a tényállást erre vonatkozóan nem egészítette ki. Önmagában abból a tényből, hogy a felmentés időpontjában a felperes által vezetett osztály nem szűnt meg, tévesen következtetett a felmentési indok valótlanságára, mert az nem cáfolja a munkakör összevonásának lehetőségét.
Ezért a jogerős ítélet megalapozatlanul állapította meg a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontjába ütközően a felmentés jogellenességét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és - az előbbiek szerint szükséges tényállás kiegészítése végett - a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete részítéletnek minősül, ezért az ezt helybenhagyó másodfokú közbenső ítéletet a Legfelsőbb Bíróság részítéletnek tekintette, és a felek felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 275/A. §-a (3) bekezdése szerint megállapította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.632/2000. sz.)