adozona.hu
BH+ 2001.9.445
BH+ 2001.9.445
Bányászati korkedvezmény alkalmazásának van helye, ha az igénylő egészségi okból került föld feletti munkakörbe. Szakmunkáskedvezményre jogosult az igénylő, ha szakképesítésének megfelelő munkakörben dolgozik [1975. évi II. tv. 51. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 101. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíjának iránt bányászkedvezmény és szakmunkáskedvezmény alapján történő módosítása iránti kérelmét. A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy a felperes bányászkedvezményre nem jogosult, mivel nyugdíjazásáig nem dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá a munkáltató igazolása szerint nem egészségügyi okból került földfeletti munkakö...
BH+ 2001.9.445 Bányászati korkedvezmény alkalmazásának van helye, ha az igénylő egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
Szakmunkáskedvezményre jogosult az igénylő, ha szakképesítésének megfelelő munkakörben dolgozik [1975. évi II. tv. 51. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 101. §]
Az alperes határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíjának iránt bányászkedvezmény és szakmunkáskedvezmény alapján történő módosítása iránti kérelmét. A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy a felperes bányászkedvezményre nem jogosult, mivel nyugdíjazásáig nem dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá a munkáltató igazolása szerint nem egészségügyi okból került földfeletti munkakörbe. A felperes szakmunkáskedvezményt sem vehet igénybe, mivel szolgálati idejének fele részében, 15 éven át nem dolgozott vájár szakképzettségének megfelelő munkakörben.A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben a határozatok megváltoztatását akként kérte, hogy az általa betöltött munkakör alapján a szakmunkáskedvezmény és a bányászkedvezmény igénybevételére jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 51. §-ának (1) bekezdés c) pontja nem alkalmazható, mivel a felperes 11 év és 355 napot dolgozott technikumi végzettségével egyenértékű vájár szakképesítésnek megfelelő munkakörökben. A T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 101. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes bányászkedvezményre sem jogosult, mivel nem állapítható meg, hogy föld feletti munkakörbe egészségi okból került, amelyet üzemi balesettel kapcsolatban keletkezett okiratok és más bizonyítékok alátámasztanának.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A megyei bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtetteket azzal az eltéréssel osztja, hogy álláspontja szerint a bányászkedvezmény alkalmazásához nem szükséges üzemi baleset megállapítása, figyelemmel arra, hogy a felperesnek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében kétséget kizáróan azt kell bizonyítania, hogy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A megyei bíróság utalt arra, hogy a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok, különösen az orvosszakértői vélemény az orvosszakértő meghallgatása, a felperes körzeti orvosának tanúvallomása alapján nem állapítható meg aggálytalanul, hogy a felperes munkakör változtatása egészségi okra vezethető vissza.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a föld alatti szállítói munkakör irányítói tevékenység végzése nélkül is szakmunkás kedvezményre jogosít, figyelemmel az R. 104. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. Az eljárt bíróságok tévesen értelmezték az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állásfoglalását a vájár szakmunkás bizonyítvánnyal egyenértékű szakképesítésnek megfelelő munkakörök vonatkozásában. Utalt arra is, hogy munkáltatója jogutóda az általa betöltött valamennyi munkakört, így a csillés munkakört is szakmunkának minősítette, amelynek figyelembevételével jogosult a szakmunkáskedvezményre. A bányászkedvezmény alkalmazásával kapcsolatban kifejtette, hogy a bizonyítékok mérlegelése alapján a bíróságok téves következtetésre jutottak a munkakör változtatás és az egészségi ok között fennálló okozati összefüggés vizsgálata vonatkozásában.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt a Pp. 275/A. §-a értelmében a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha azonban a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy okszerűtlen logikai ellenmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható.
A T. 51. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének fele részében - 30 évet elérő vagy meghaladó szolgálati idő megszerzése esetén legalább 15 éven át - szakképezettségének megfelelő munkakört töltött be.
A Legfelsőbb Bíróság a per iratai alapján megállapította, hogy a bíróságok a szakmunkáskedvezmény alkalmazása körében a tényállást az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állásfoglalásának tartalmától eltérően, iratellenesen állapították meg. Az állásfoglalás szerint a felperes a földalatti szállítói munkakörben vájár szakképesítéssel egyenértékű szakmunkásként végezte munkáját. Tévedett az első- és másodfokú bíróság a csillés munkakör megítélése során, figyelemmel arra, hogy a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a felperes a földalatti csillés munkakörben részben a vájár munkakörének megfelelő tevékenységet is végzett. A fentiekből következően a felperes szakmunkáskedvezmény igénybevételére jogosult a T. 51. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében a földalatti szállító és csillés munkakörökben.
A R. 101. §-ának (1) bekezdése szerint munkakörváltozás esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változás bekövetkezte előtt legalább 15 évet dolgozott a föld alatt, korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.
A bányászkedvezmény alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a tényállás megállapítása során a bizonyítékokat logikai ellentmondást tartalmazó módon értékelte és a tényállást iratellenesen állapította meg.
A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanúk vallomása alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes egészségügyi okból változtatott munkahelyet. A felperes orvosi iratokkal bizonyított gerincsérülése a földalatti munkavégzés közben történt, amelyet alátámaszt több munkatársa által tett tanúvallomás. Az egészségügyi okból történő munkahely változtatásra utalnak a felperes új munkáltatója alkalmazottainak tanúvallomásai, amelyek szerint a felperes nehéz fizikai munka végzésére nem volt képes. A bíróságok logikai ellentmondást tartalmazó módon értékelték az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait, valamint az igazságügyi orvosszakértő meghallgatása során tett nyilatkozatokat, amelyek szerint a felperes műtétét követően indokolt lett volna a földalatti munkavégzésének megszüntetése. A rendelkezésre álló orvosi iratok alapján - munkabalesetre vonatkozó, vagy más külön szakorvos által kiállított okiratok nélkül is -kétséget kizáróan igazolta a felperes munkahelyváltoztatásának indokát.
A fentiek alapján aggálytalanul megállapítható, hogy az R. 101. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bányászati korkedvezmény alkalmazásának feltételei megvalósultak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogszabályok értelmezése során az alapelvként megfogalmazott általános rendelkezéseket is figyelembe kell venni. A T. 4. §-a kimondja, hogy a nehéz és az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók fokozott gondoskodásban részesülnek. A bíróságoknak a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokat a fokozott gondoskodás elvének figyelembevételével kell értékelniük érdemi döntésük meghozatalakor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban a fent kifejtettek szerint kell a T. 51.§ (1) bekezdés c) pontja és az R. 101. §-a alkalmazása során a felperes kérelmét elbírálni. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.269/1999. sz.)