adozona.hu
BH+ 2001.9.434
BH+ 2001.9.434
I. A csődtörvény 1997. évi módosítása előtt hatályos szabályok szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt adótartozás és bírság az igénybesorolás tekintetében osztja a főkövetelés jogi sorsát [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 35. § (1) bek., 57. § (1) bek e) és g) pont, 1979. évi 18. tvr. 106. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 116. §]. II. A felszámolási zárómérleg meghozatalakor az adóhatóság hitelezőnek csak követelése áll fenn az adóssal szemben, a fe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság az 1996. február 28-án érkezett hitelezői kérelemre 1996. szeptember 27-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet ellen folyó felszámolási eljárást a 33. sorszámú végzésével befejezettnek nyilvánította, a felszámoló által előterjesztett zárómérleget é...
BH+ 2001.9.434 I. A csődtörvény 1997. évi módosítása előtt hatályos szabályok szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt adótartozás és bírság az igénybesorolás tekintetében osztja a főkövetelés jogi sorsát [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 35. § (1) bek., 57. § (1) bek e) és g) pont, 1979. évi 18. tvr. 106. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 116. §].
II. A felszámolási zárómérleg meghozatalakor az adóhatóság hitelezőnek csak követelése áll fenn az adóssal szemben, a felszámoló díjával kapcsolatos áfa visszaigénylésből eredő tartozása nem, mert a felszámolási eljárást befejező végzésben megállapított felszámolói díj a végzés jogerőre emelkedésével válik esedékessé. Ezért az áfa visszaigénylésből eredő tartozással kapcsolatos beszámítás törvényi feltételei hiányoznak [Ptk. 296. § (1) és (2) bek., 1992. évi LXXIV. tv. (Áfa tv.) 32. § (1) bek. a) pont, 36.§ (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 36. §].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság az 1996. február 28-án érkezett hitelezői kérelemre 1996. szeptember 27-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásra ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet ellen folyó felszámolási eljárást a 33. sorszámú végzésével befejezettnek nyilvánította, a felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, az adós gazdálkodó szervezetet jogutód nélkül megszüntette és elrendelte cégjegyzékből való törlését. Megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolási zárómérlegének fő összege 380.000 Ft, amelyből 303.000 Ft készpénzvagyon, 50.000 Ft az adós gazdálkodó szervezetet megillető követelés, valamint 25.000 Ft áfa visszaigénylés és 2000 Ft helyi adó túlfizetés. A felszámoló díját 100.000 Ft + áfa, összesen 125.000 Ft-ban állapította meg és feljogosította a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően ezt az összeget az adós rendelkezésre álló készpénz vagyonából saját részére utalja ki. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár részére rendelte kiutalni az adós gazdálkodó szervezet ezt meghaladó 148.000 Ft meglévő készpénzvagyonát, valamint az adós gazdálkodó szervezetnek a K. Bt. gazdálkodó szervezettel szembeni 50.000 Ft-os követelését, az adós gazdálkodó szervezet által visszaigényelt 2000 Ft helyi adó túlfizetést, valamint az APEH Megyei Igazgatóságától visszaigénylendő 25.000 Ft mértékű áfa követelést. Ezt a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak rendelte átadni. Megállapította, hogy ezt meghaladóan az adós gazdálkodó szervezet vagyona az adóssal szemben bejelentett hitelezői igényekre nem nyújt fedezetet, további készpénzkövetelés és vagyon hiányában. A végzésben rendelkezett az adós megszüntetése esetére a törvényben meghatározott feladatokról is.
A végzés indokolásában megállapította, hogy a zárómérleg tanúsága szerint az adós gazdálkodó szervezetet az APEH hitelezővel szemben 652.861 Ft e) kategóriás és 1.445.000 Ft g) kategóriás, összesen 2 097 861 Ft tartozás terheli. Elutasította e hitelezőnek a felszámoló követelése besorolására vonatkozó kifogását, valamint a felszámolói díjat terhelő áfa követelésnek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár részére történő átadására vonatkozó intézkedését. E döntését azzal indokolta, hogy a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja értelmében a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság tartozik a g) kielégítési kategóriába. Ebből következően a jogszabály nem tesz különbséget aszerint, hogy a felszámolás előtt, vagy a felszámolási időszak alatt keletkezett a bírság és késedelmi kamat. Álláspontja szerint nemcsak a felszámolás kezdő időpontját "követő" kamat és bírság sorolandó a g) kielégítési kategóriába, hanem a felszámolás előtti késedelmi pótlék és bírság is.
Helytállónak találta a módosított Cstv. 36. §-a értelmében a felszámolói díj visszaigényelhető áfa követelésének a beszámítását elutasító felszámolási intézkedést is. Döntésének indoka szerint a Cstv. mint speciális szabály a Ptk. 296. §-ában írt, a beszámításra vonatkozó általános szabályoktól eltérően rendelkezik. A speciális rendelkezés szerint a beszámításnak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. Az adós gazdálkodó szervezetnek az áfa iránti visszakövetelési igénye a felszámolás kezdő időpontjában még nem járt le, tekintettel arra, hogy ez az igénye csak a jelen végzés jogerőre emelkedését követően nyílik meg. Ebből következően jogszerű a felszámolónak a módosított Cstv. 52. §-a (5) bekezdése alapján indítványozott javaslata az áfa visszaigénylés tekintetében.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani. A megismételt eljárásra utasítás során kérte iránymutatásként adni az elsőfokú bíróságnak, hogy kötelezze a felszámolót a hitelezői igényének a módosított Cstv. szerinti helyes besorolására. Nevezetesen a felszámolás kezdő időpontjáig lejárt késedelmi pótlékot és bírságot is egységesen az e) kategóriába kérte sorolni, míg a később keletkezett késedelmi pótlékot a g) kategóriában elfogadni. Ennek indokaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak hasonló tárgyú ügyekben kifejtett jogi álláspontjára. Kérte elutasítani a felszámolónak a 25 000 Ft áfa engedményezésére vonatkozó intézkedését, illetőleg a végzés ennek megfelelő megváltoztatását. Fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy a módosított Cstv. 36. §-a szerint a felszámolási eljárás előtt már lejárt követelésébe az áfa tartozását be kívánja számítani. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése e körben azért téves, mert bár a záró végzés adólevonási jogot ugyan keletkeztet, ennek áfa visszaigénylésként történő bevallása azonban hiányzik, így "követelés nem keletkezett".
A fellebbezésre adott észrevételében az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság besorolása tekintetében a törvény nem tesz külön megkötést aszerint, hogy a követelés mikor keletkezett, azt egységesen a g) kategóriába sorolja. Az áfa visszaigénylésre vonatkozó fellebbezés tekintetében hivatkozott arra, hogy csak a végzés jogerőre emelkedése után kerül majd sor a számlázásra és az áfa befizetésére, így nyilvánvaló, hogy a visszaigénylés is csak ezt követően lehetséges. Álláspontja alátámasztására olyan záró végzéseket csatolt, amelyekben a bíróság az áfa visszaigénylést és annak felhasználására tett javaslatait jóváhagyta és ezeket az APEH, mint hitelező sem kifogásolta.
A fellebbezés csak részben és az alábbiak szerint alapos.
A hitelező a felszámolás kezdő időpontja előtt már lejárttá vált adótartozások után a felszámolás kezdő időpontjáig felmerült késedelmi kamat és késedelmi pótléknak a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába történt besorolását kifogásolta.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette azt a jogi álláspontját, - amely egyébként megegyezik a csődtörvény magyarázatában (Közigazgatási- és Jogi Könyvkiadó Budapest 1995. 327-328. oldal) elfoglalt jogi állásponttal - hogy a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába csak az olyan adótartozások után felmerült pótlék és bírság követelések sorolhatók, amely tartozásokat a Cstv. 35. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja tette lejárttá. Az olyan adótartozások után felmerült bírság és pótlék, amely tartozás már a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt volt, a főköveteléssel egy sorba, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába kell besorolni. A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált tartozásai után érvényesíthető kamatköveteléseknek a kielégítési rangsorára vonatkozóan tartalmaz különös rendelkezést. Ennek a csődtörvényhez fűzött indokolás szerinti célja annak elkerülése, hogy a hitelezők alaptalanul gazdagodjanak a tartozások lejárttá válásával. A felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt adótartozás után a fizetendő pótlék és bírság az igénybesorolás tekintetében osztja a főkövetelés jogi sorsát. Ez következik - a módosított Cstv. eltérő rendelkezése hiányában alkalmazandó - a jelen felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályban volt, a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 106. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból. E szerint a követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályos 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 116. §-a is.
A fent kifejtettekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezőnek a felszámolási eljárást megelőzően már lejárt pótlék és bírság besorolására vonatkozó kifogását elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzésének indokolási részét a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a végzés indokolási részében a hitelezői igényt a bejelentéssel azonos mértékben, és a bejelentés szerinti kategóriákban sorolva tüntette fel.
A hitelező fellebbezése az áfa visszaigénylésbe való beszámítás tekintetében alaptalan.
A módosított Cstv. 36. §-a úgy rendelkezik, hogy a felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. A módosított Cstv. e speciális rendelkezése mellett a beszámítás gyakorlására a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni. E törvényhely szerint a beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz címzett nyilatkozata, amelyben közli, hogy a vele szemben fennálló követelését a tartozásába beszámítja. Ezt a nyilatkozatot a hitelező az adóssal szemben az eljárás során megtette, azonban e nyilatkozat megtételekor csak a hitelezőnek állt fenn az adós gazdálkodó szervezettel szemben adótartozásból eredő követelése. Ekkor azonban az adós gazdálkodó szervezettel szemben még nem állt fenn olyan tartozása, - az áfa visszaigénylésből eredő tartozás - amellyel szemben követelését beszámíthatta volna.
Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 36. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog keletkezésének időpontja a 32. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt esetben a számlát helyettesítő okmányban a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap. A felszámolási eljárás esetében a számlát helyettesítő okmány a bíróság felszámolási eljárást befejező végzése. A teljesítés időpontjaként feltüntetett nap pedig vagy a felszámolási eljárást befejező végzésben megállapított - rendszerint 15 napos - teljesítési határidő, vagy a végzés jogerőre emelkedésének napja. Ezt követően keletkezik az adóhatóság hitelezőnek tartozása az adós gazdálkodó szervezettel szemben. Minthogy a záró végzés meghozatalakor a hitelezőnek csak követelése állt fenn az adóssal szemben, de áfa visszaigénylésből eredő tartozása nem, ezért a beszámításnak a Ptk. 296. § (1) bekezdésében foglalt feltételei közül nem állapítható meg a követelés lejárta. Ennek folytán a beszámítás törvényi feltételei hiányoznak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének erre vonatkozó, kifogást elutasító rendelkezését helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.787/1999. sz.)
Lábjegyzet
Az 1979. évi 18. törvényerejű rendeletet az 1994. évi LIII. tv. hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak a jelenlegi szabályozás mellett is irányadóak.
