adozona.hu
BH+ 2001.8.395
BH+ 2001.8.395
Ha az öregségi teljes nyugdíj megállapítását igénylő a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján nem igazolt szolgálati idejét egyéb hitelt érdemlő módon kívánja bizonyítani, és a bíróság e perben foganatosított bizonyítási eljárás (tanúbizonyítás) alapján okszerű mérlegeléssel helyezkedik az igénylő által állított és a teljes nyugdíj megállapíthatóságához szükséges szolgálati idő meglétének álláspontjára, alaptalan e mérlegelést támadó felülvizsgálati kérelem [1997. évi LXXXI. tv. 43. § (2) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránt 1999. április 1-jén előterjesztett igényét elbírálva, részére - 1960. január 1-jétől 1991. június 4-ig 15 év 249 nap szolgálati időt figyelembe véve - 6978 forint öregségi résznyugdíjat állapított meg az 1999. április 28-án kelt elsőfokú határozatával. Annak indokolásában megállapította, hogy a felperes nem rendelkezik az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges - a felperes életkorához viszonyítottan a törvényben meghatároz...
BH+ 2001.8.395 Ha az öregségi teljes nyugdíj megállapítását igénylő a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján nem igazolt szolgálati idejét egyéb hitelt érdemlő módon kívánja bizonyítani, és a bíróság e perben foganatosított bizonyítási eljárás (tanúbizonyítás) alapján okszerű mérlegeléssel helyezkedik az igénylő által állított és a teljes nyugdíj megállapíthatóságához szükséges szolgálati idő meglétének álláspontjára, alaptalan e mérlegelést támadó felülvizsgálati kérelem [1997. évi LXXXI. tv. 43. § (2) bek. c) pont].
Az alperes a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránt 1999. április 1-jén előterjesztett igényét elbírálva, részére - 1960. január 1-jétől 1991. június 4-ig 15 év 249 nap szolgálati időt figyelembe véve - 6978 forint öregségi résznyugdíjat állapított meg az 1999. április 28-án kelt elsőfokú határozatával. Annak indokolásában megállapította, hogy a felperes nem rendelkezik az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges - a felperes életkorához viszonyítottan a törvényben meghatározott minimális mértékű - 20 évi szolgálati idővel.A felperes az alpereshez 1999. május 19-én érkezett beadványában kérte szolgálati időként beszámítani az 1961. január 1-jétől 1968. december 31-ig terjedő, a Termelőszövetkezetnél eltöltött idejét. Az alperes e beadványra tekintettel hat tanút hallgatott ki és az 1999. június 4-én hozott határozatával elutasította a felperesnek a kért szolgálati idő beszámítására irányuló igényét.
Az alperes kirendeltség vezetője az 1999. július 28-i másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresete alapján eljárt városi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes mindkét fokon hozott határozatát és az alperest új eljárásra kötelezte.
Ítélete indokolásában hivatkozott az 1997. évi LXXXI. törvény 7. §-ának (1) és (2) bekezdésében és (4) bekezdése d) pontjában foglaltakra. Kifejtette, hogy az 1942-ben született felperes 1999. április 1-jén terjesztette elő az alperesnél az öregségi teljes nyugdíj megállapítására irányuló igényét, amikor már betöltötte az 57. életévét. Az esetében tehát az öregségi teljes nyugdíj megállapításához szükséges minimális szolgálati idő 20 év. A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanúk az 1961. január hó 1. napjától 1968. december hó 31. napjáig terjedő időszak vonatkozásában mind a munkavégzés jellege, mind annak időtartama és díjazása tekintetében azonos, határozott, ezért aggálymentes vallomást tettek, és tőlük több mint három évtized távlatából nem volt részletesebb vallomás tétele elvárható.
Ezért a bíróság a szóban levő időszakban a mezőgazdasági munka jellegére tekintettel évi 270 nap, 8 év viszonylatában 2160 (5 év és 335 nap) szolgálati időt elismert a felperes javára. E szolgálati időt hozzászámította az alperes által már korábban elismert 15 év és 249 nap szolgálati időhöz és ennek megfelelően a felperes szolgálati idejét 21 évben és 219 napban határozta meg, aminek alapján a felperest már megilleti a teljes összegű öregségi nyugdíj.
Az ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Utalt az 1997. évi LXXXI. törvény 43. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra és ennek alapján kifejtette, hogy a felperes által megjelölt és kihallgatott tanúk vallomásai nem voltak hitelt érdemlőek, minthogy a tanúkihallgatás során sem a tagsági viszony, sem a részesművelés, sem az időszaki mezőgazdasági munkavégzés nem került kizárásra, de megerősítésre sem. Maga a felperes sem tudta megmondani, hogy 1961. január 1-jét követően milyen jogviszonyban állt a termelőszövetkezettel. Ha a felperes részesművelő lett volna, a felperest ennek alapján ellátás illette volna meg az 1962-ben született egyik gyermeke után. A felperes azonban nem emlékszik arra, hogy bármilyen anyasági ellátásban részesült volna.
Erre figyelemmel kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozzon a jogszabályoknak megfelelő új ítéletet, vagy helyezze hatályon kívül a városi bíróság ítéletét és a bíróságot utasítsa új eljárásra.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - a tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 43. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hitelt érdemlő módon
bizonyítja.
A felperes a szolgálati idejét a jogszabály c) pontjában meghatározott módon kívánta bizonyítani.
A bíróság a perben foganatosított bizonyítási eljárás (tanúbizonyítás) alapján mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 1961. január 1-jétől 1968. december 31-ig a szóban levő termelőszövetkezettel továbbra is tagsági viszonyban állt. E mérlegelés nem tekinthető okszerűtlennek. A tagsági viszony fennállását támasztja alá különösen az a körülmény, hogy a felperes háztáji föld juttatásban is részesült.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem talált olyan okot, amely a bíróság mérlegelésének eltérő eredményre vezető felülmérlegelését indokolta volna, ezért az ítéletét jogszerűnek tekintette és erre figyelemmel hatályában fenntartotta. [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 39.214/2000. sz.)