adozona.hu
BH+ 2001.8.388
BH+ 2001.8.388
A felszámoló kötelezettsége a hitelezők által bejelentett követelések felülvizsgálata, az érdekeltekkel való egyeztetés és a vitathatónak minősített igények megküldése a felszámolást elrendelő bíróság részére. A bírósághoz való beterjesztésnek nem feltétele, hogy a hitelező a bejelentésétől eltérő visszaigazolás miatt kifogást nyújtson be [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 46. § (5) és (6) bek., 50. § (2) bek., 51. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997-ben indult felszámolási eljárás, melynek Cégközlönyben történő közzététele 1997. október 30-án megtörtént.
Az elsőfokú bíróság az 1998. szeptember hó 29-én kelt 42. sorszámú végzésével a T. Kft. hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező törvényes határidőben bejelentett igényét a felszámoló az 1998. január 15-én kelt nyilatkozatában 65.738.931,- Ft összegben visszaigazolta és az "f" kielégítési ...
Az elsőfokú bíróság az 1998. szeptember hó 29-én kelt 42. sorszámú végzésével a T. Kft. hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező törvényes határidőben bejelentett igényét a felszámoló az 1998. január 15-én kelt nyilatkozatában 65.738.931,- Ft összegben visszaigazolta és az "f" kielégítési kategóriába sorolta be. Ezt követően az 1998. február 20-án kelt és a hitelező ügyvezetője által 1998. február 23-án kézhezvett levelében visszavonta a korábbi elismerését és a hitelező igényét összegszerűségében csupán 2.750.774,- Ft-ban fogadta el. Felhívta a hitelező figyelmét, hogy amennyiben "felszámoló határozatával nem ért egyet, abban az esetben azt a kézbesítéstől számított 8 napon belül, álláspontjának részletes kifejtésével a felszámolóval közölje, mert ebben az esetben a felszámoló a vitatott hitelezői igényt elbírálásra a bíróságnál előterjeszti".
A hitelező ügyvezetője - mint az adós felszámolási eljárásában megalakult hitelezői választmány elnöke - 1998. március 2-án kifogást terjesztett elő a bíróságnál a felszámoló különböző intézkedései ellen. E kifogást a bíróság az 1998. április 23-án kelt 25. sorszámú végzésével elutasította. A végzés ellen a hitelezői választmány elnöke nem élt fellebbezéssel.
Ezt követően a T. Kft. hitelező - jogi képviselő útján - 1998. május 4-én nyújtott be kifogást a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben, melyben a bejelentett összeggel szemben csak 2.750.774,- Ft összegben ismerte el a hitelező igényét és ezt is "lényegében" beszámítani kívánta a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a hitelezővel szemben fennálló 5.349.684,- Ft összegű követelésébe.
Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felszámoló intézkedése ellen benyújtott hitelezői kifogás elkésett. Megállapította, hogy a hitelező a felszámoló 1998. február 20-án kelt, hitelezői igényt módosító nyilatkozatával szemben a felszámolónál írásbeli kifogással nem élt. Ezért álláspontja szerint a felszámolónak nem állt fenn a többször módosított Cstv. 46.§-ának (6) bekezdésében szabályozott kötelezettsége, azaz nem követett el mulasztást azzal, hogy a vitatott hitelezői igényt elbírálás céljából nem terjesztette a bíróság elé. A kifogással élő 1998. február 23-án átvette a felszámoló számára sérelmes intézkedést tartalmazó levelét, az ez ellen 1998. május 4-én érkezett kifogás azonban, a többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében, elkésett.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatását, a felszámoló mulasztása miatt bejelentett kifogása érdemi elbírálását és annak megállapítását, hogy hitelezői igénye alapos. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló a hitelezői igénybejelentésben részletesen kifejtett álláspontját ismerte, először az igényt el is ismerte. Ezután közöttük a viszony megromlott, mert, mint az egyik legnagyobb hitelezői igény jogosultja, kifogásolta a felszámoló intézkedéseit. A felszámoló ezt követően vonta vissza az elismerését. Ez utóbbi levél a kifogás benyújtására való felhívást nem tartalmaz. A felszámolónak pontos tudomása volt hitelezői igényéről, melyet ő vitatott. Ezért terhelte a módosított Cstv. 46. §-ának (6) bekezdésében foglalt kötelezettség. Ennek azonban nem tett eleget. Másrészt hivatkozott arra, hogy a felszámoló a vitatott hitelezői igény alapját képező 1997. május 15-én kelt szerződést nem támadta meg a bíróság előtt, holott erre a módosított Cstv. 40. §-a alapján lehetősége lett volna.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy a hitelezőnek a "választmány elnökeként" előterjesztett kifogás mellett (esetleg helyett) mint hitelezőnek kellett volna - a törvényes határidőben - kifogást emelnie az általa sérelmesnek vélt felszámolói magatartás miatt. Másrészt a hitelezőnek is tudomása van arról, hogy az 1997. május 15-én kelt szerződést, a Fővárosi Bírósághoz 1998. február hó 15. napján benyújtott keresettel, megtámadta.
A fellebbezés érdemben az alábbiak szerint alapos.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 46. §-ának (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló az (5) bekezdés a) és b) pontja szerinti követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, s ezen felülvizsgálat eredményeit az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni. A többször módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A fent ismertetett rendelkezések értelmében, a többször módosított Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése a felszámoló kötelezettségévé teszi a hitelezők által bejelentett követelések felülvizsgálatát, az érdekeltekkel való egyeztetését és a vitathatónak minősített igények megküldését a felszámolást elrendelő bíróság részére. A felszámoló által vitatott hitelezői igény bírósághoz való beterjesztésének nem feltétele az, hogy a hitelező a bejelentésétől eltérő visszaigazolás miatt kifogást nyújtson be.
Téves az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a felszámoló az 1998. február 20-án kelt levelében felhívta a hitelező figyelmét arra, hogy amennyiben a módosított visszaigazolással nem ért egyet, azt 8 napon belül közölje, mert ebben az esetben terjeszti be az igényt elbírálásra a bíróság elé. Ilyen felhívást az 1998. február 20-i levél nem tartalmaz (Lásd 23. sorszám alatt 9. sorszámú mellékletként csatolt levél tartalmát). Mindezekre tekintettel a felszámoló mulasztása egyértelműen megállapítható amiatt, hogy az általa vitatott hitelezői igényt elbírálás céljából nem terjesztette be a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz. A felszámolónak ez a mulasztása a hitelezőnek emiatt benyújtott kifogása előterjesztésének időpontjában változatlanul fennállt. Ez kizárja a hitelező részéről késedelem megállapítását, a hitelező kifogása elkésettség okából nem utasítható el.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A további eljárásban az elsőfokú bíróságnak köteleznie kell a felszámolót arra, hogy az általa vitatott hitelezői igény elbírálásához szükséges összes iratot csatolja be, beleértve a hitelezői igénnyel összefüggésben általa a Fővárosi Bíróság előtt 1998. február 18-án indított perrel kapcsolatos iratokat is. Ezt követően az elsőfokú bíróságnak a vitatott hitelezői igényt érdemben el kell bírálnia. (Legf.Bír. Fpk.VI.33.460/1998. sz.)