adozona.hu
BH+ 2001.7.347
BH+ 2001.7.347
A munkaképesség csökkenés mértékének megállapítása orvosi szakkérdés. Az Országos Orvosszakértői Intézet első- és másodfokú orvosi bizottságainak ezzel kapcsolatos véleményét ebben a körben szakvéleménynek kell tekinteni, ami a bíróság ítélkezése alapjául szolgálhat, ha a vélemény megalapozottságával kapcsolatban nem merül fel alapos kétség [1997. évi LXXXI. tv. 26. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az igénybejelentésében rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet (OEP OOSZI) első fokú orvosi bizottsága az 1998. szeptember 1-jén adott szakvéleményében a felperes munkaképesség-csökkenését 40%-ban állapította meg. Erre figyelemmel az alperes az 1998. szeptember 11-i határozatával elutasította a felperes kérelmét.
A felperes fellebbezése folytán az OEP OOSZI másodfokú orvosi bizottsága is megvizsgálta a felpe...
BH+ 2001.7.347 A munkaképesség csökkenés mértékének megállapítása orvosi szakkérdés. Az Országos Orvosszakértői Intézet első- és másodfokú orvosi bizottságainak ezzel kapcsolatos véleményét ebben a körben szakvéleménynek kell tekinteni, ami a bíróság ítélkezése alapjául szolgálhat, ha a vélemény megalapozottságával kapcsolatban nem merül fel alapos kétség [1997. évi LXXXI. tv. 26. § (1) bek.].
A felperes az igénybejelentésében rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet (OEP OOSZI) első fokú orvosi bizottsága az 1998. szeptember 1-jén adott szakvéleményében a felperes munkaképesség-csökkenését 40%-ban állapította meg. Erre figyelemmel az alperes az 1998. szeptember 11-i határozatával elutasította a felperes kérelmét.A felperes fellebbezése folytán az OEP OOSZI másodfokú orvosi bizottsága is megvizsgálta a felperest és az 1998. november 3-án kelt szakvéleményében ugyancsak 40%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg a felperesnél. Az alperes vezetője ennek alapján az 1998. december 9-én hozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes a keresetében kérte a rokkantsági nyugdíja megállapítását. Ebben előadta a betegsége tüneteit és azok kihatását az egészségi állapotára, ezáltal a környezetére, a családjára.
A városi bíróság az OEP OOSZI által adott szakvéleményeken kívül igazságügyi orvosszakértői véleményt is beszerzett, amely szerint a felperes az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat időpontjától, 1999. március 8. napjától 50%-ban veszítette el a munkaképességét. Az igazságügyi szakértő a másodfokú OOSZI bizottsági vizsgálat idejére, 1998. november 3. napjára a felperes 40%-os munkaképesség-csökkenését véleményezte. Egy korábbi, a SOTE Ortopédiai Klinika által adott véleményre figyelemmel a bíróság kiegészítő szakvélemény adására kérte fel az igazságügyi orvosszakértőt, aki a korábbi szakvéleményét teljes egészében fenntartotta.
Mindezek alapján a városi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert rokkantsági nyugdíjra - az egyéb feltételek megléte esetén - az jogosult, aki a munkaképességét 67%-ban elveszítette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható. A felperes munkaképességének csökkenése ezt a mértéket nem érte el, ezért rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Álláspontja szerint rokkant és tévedtek az orvosszakértők, amikor az egészségromlását 40%-ban állapították meg. A rokkantságát más orvosi igazolások is igazolják, ezeket azonban a bíróság figyelmen kívül hagyta. Vitatta az igazságügyi orvosszakértői vélemény helytállóságát is, mert ez a vélemény nem tartalmaz indokot arra, hogy minek alapján állapították meg 1998. november 3. napján a 40%-os munkaképesség-csökkenést. A korábbi OOSZI szakvélemény szerint az egészségi állapotának felülvizsgálata 2 év múlva szükséges, ez azonban nem állhatja meg a helyét, miután az igazságügyi szakértő 1999. márciusában már 50%-osnak véleményezte a munkaképessége csökkenését.
Kifogásolja, hogy a bíróság - kérése ellenére - nem mellőzte a kirendelt Igazságügyi Szakértői Intézet kijelölését, miután e szakértői intézettől nem volt megfelelő szakvélemény adása várható. A bíróság nem "analizálta" az őt kezelt egészségügyi szakintézmény álláspontja és az igazságügyi orvosszakértő véleménye között mutatkozó ellentmondásokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítása elsősorban orvosi szakkérdés [Pp. 177. § (1) bekezdés]. Az Országos Orvosszakértői Intézet első- és másodfokú orvosi bizottságainak ezzel kapcsolatos véleménye ebben a körben szakvéleménynek tekintendő, ami a bíróság ítélkezése alapjául szolgálhat, ha a vélemény megalapozottságával kapcsolatban alapos kétség nem merül fel. Ettől eltérő esetben igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges, amelyet a per egyéb adataival együtt értékel a bíróság.
A bíróság a felperes kérelmére igazságügyi szakértői vizsgálatot rendelt el, a vélemény azonban megerősítette az első- és másodfokú orvosi bizottságok véleményét, és annak kellő részletességű indokát adta.
A Pp. 177. §-ának a perben alkalmazandó (5) bekezdése szerint a bíróság a kirendelt szakértő helyett - akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után - más szakértőt rendelhet ki, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Nyilvánvalóan nem tekinthető ilyen oknak a félnek az az álláspontja, hogy más szakértői intézet véleménye az ismeretei szerint "megbízhatóbb".
A kirendelt igazságügyi orvosszakértő a kiegészítő véleménye kialakításánál figyelembe vette a felperest kezelő egészségügyi szakintézmény - egyébként meg nem indokolt - orvosi javaslatát, de ennek ellenére fenntartotta a korábbi véleményét a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékével kapcsolatban.
Mindezeket a bizonyítékokat a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján értékelte, és nem látott alapot az alperes határozatának megváltoztatására. A felperes álláspontjával szemben a jogerős ítélet nem tekinthető megalapozatlannak, mert a bíróság a négy - eredményében egybehangzó - orvosi szakvéleményt fogadta el a meg nem indokolt orvosi javaslattal szemben.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a városi bíróság jogszerű ítéletét [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 29.342/1999. sz.)