adozona.hu
BH+ 2001.7.346
BH+ 2001.7.346
Annak a nőnek, aki 1996. december 31-ig korengedményes nyugdíjra, előnyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul az 55. életév [1996. évi LIX. tv. 21. § (7) bek., 1975. évi II. tv. 40/A. §, 39. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1942. december 9-én született és 18 év 128 nap szolgálati időt szerzett felperes az alperes 1995. július 4-én kelt határozata alapján az előzőleg 1994. december 1. napjától folyósított rendszeres szociális járadék összegével azonos összegben megállapított átmeneti járadékban részesült. A felperes 1997. október 29. napján öregségi nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett igényét az alperes az 1997. november 27-i elsőfokú határozatával arra hivatkozással utasította el, hogy a felperes a re...
BH+ 2001.7.346 Annak a nőnek, aki 1996. december 31-ig korengedményes nyugdíjra, előnyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul az 55. életév [1996. évi LIX. tv. 21. § (7) bek., 1975. évi II. tv. 40/A. §, 39. § (6) bek.].
Az 1942. december 9-én született és 18 év 128 nap szolgálati időt szerzett felperes az alperes 1995. július 4-én kelt határozata alapján az előzőleg 1994. december 1. napjától folyósított rendszeres szociális járadék összegével azonos összegben megállapított átmeneti járadékban részesült. A felperes 1997. október 29. napján öregségi nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett igényét az alperes az 1997. november 27-i elsőfokú határozatával arra hivatkozással utasította el, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem érte el, ezért az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges feltétellel nem rendelkezik. Az alperes igazgatóságának vezetője az 1998. január 7-én hozott másodfokú határozatával azonos indokok alapján utasította el a felperes fellebbezését.A felperes a másodfokú közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatása iránt terjesztett elő keresetet. Az öregségi nyugdíjjogosultsága megállapítását kérte 1997. december 9. napjától az 1996. évi LIX. törvény 21. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra figyelemmel.
A Városi Bíróság az ítéletével megváltoztatta az alperes mindkét fokon hozott határozatát és megállapította, hogy a felperes 1997. december 1. napjától kezdődően öregségi résznyugdíjra jogosult.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1993. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében, 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, az 1996. évi LIX. törvény 21. §-ának (7) bekezdésére, valamint az 1975. évi II. törvény 40/A. §-ára, 39. §-ának (1)-(3) bekezdésére. E jogszabályok alapján a felperes öregségi résznyugdíjra jogosulttá vált, minthogy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1997. december 9. napján betöltötte.
Az ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet az 1996. évi LIX. törvény 21. §-a (7) bekezdésének jogszabálysértő értelmezésére és alkalmazására alapított. Álláspontja szerint e jogszabály az öregségi nyugdíjkorhatár általános emeléséről rendelkezett, ezért elsősorban az 1975. évi II. törvényt és ezzel egyidejűleg a még kapcsolódó egyéb törvényeket is módosította. A módosított törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíjkorhatár - a (2)-(3) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév. A (2) bekezdés szerint az 1940-1946-ban született nők öregségi nyugdíjkorhatára a korábbi 55. életévről fokozatosan, évente korosztályonként egy-egy évvel növekedett. A (8)-(10) bekezdések lehetőséget teremtenek a nőknél legfeljebb az 55. életév betöltésétől ún. előrehozott, illetve csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételére. Ennek feltételeként azonban a jogszabály az általánosnál szigorúbb jogosultsági feltételként - az egyes korosztályokra tételesen meghatározott - magasabb szolgálati idő meglétét írta elő.
Az 1996. évi LIX. törvény 21. §-ának (7) bekezdése vonatkozásában a jogalkotó szándéka az volt, hogy az 1997. január 1-je előtt előnyugdíjra, korengedményes nyugdíjra és átmeneti járadékra jogot szerzett személy, amennyiben ez irányú igényét 1996. december 31-ét követően érvényesíti, az öregségi nyugdíjkorhatár 1997. január 1-jétől bekövetkezett emelése miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe.
A túlterjeszkedő értelmezés az öregségi nyugdíjkorhatár emelésének célját és indokát alapvetően kérdőjelezi meg. E jogi álláspontja alapján kérte az ítéletet megváltoztatni és a felperes keresetét elutasítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - a tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletnek azzal az álláspontjával, hogy az 1996. évi LIX. törvény 21. §-ának (7) bekezdése speciális nyugdíjkorhatár megállapítására irányult, amit az 1975. évi II. törvény 40/A. §-ában foglaltak is alátámasztanak. E jogszabály szerint annak a nőnek, aki 1996. december 31-ig korengedményes nyugdíjra, előnyugdíjra, átmeneti járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg szerez, öregségi nyugdíjkorhatára változatlanul az 55. életév.
Minthogy a felperes 18 év 128 nap szolgálati időt szerzett, az eljárt bíróság helytállóan állapította meg, hogy az 1975. évi II. törvény 39. §-ának (6) bekezdése értelmében résznyugdíjra vált jogosulttá.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Városi Bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 39.122/2000. sz.)