adozona.hu
BH+ 2001.7.344
BH+ 2001.7.344
A szolgálati időt elsősorban a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. Az így nem igazolt időt akkor lehet figyelembe venni, ha jogszabály másként nem rendelkezik és azt - többek között - az igénylő hitelt érdemlően igazolja [1975. évi II. tv. 10. § (1) bek. a) pont, 54. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT rend. 137. § (1) és (2) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az első-, majd a másodfokú határozatával elutasította a felperes öregségi nyugdíj megállapítására irányuló kérelmét, mert a jogszabályban előírt 15 évvel szemben 14 év és 321 nap szolgálati időt szerzett.
A felperes a határozat megváltoztatása iránt indított keresetében az 1956. június 15. napjától augusztus 31. napjáig tartó munkaviszonyának szolgálati időként való elismerését kérte, mert ebben az időben - az egyetemi tanulmányait megelőzően - Dr. D A körzeti orvos mellett asszis...
BH+ 2001.7.344 A szolgálati időt elsősorban a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. Az így nem igazolt időt akkor lehet figyelembe venni, ha jogszabály másként nem rendelkezik és azt - többek között - az igénylő hitelt érdemlően igazolja [1975. évi II. tv. 10. § (1) bek. a) pont, 54. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT rend. 137. § (1) és (2) bek. d) pont].
Az alperes az első-, majd a másodfokú határozatával elutasította a felperes öregségi nyugdíj megállapítására irányuló kérelmét, mert a jogszabályban előírt 15 évvel szemben 14 év és 321 nap szolgálati időt szerzett.A felperes a határozat megváltoztatása iránt indított keresetében az 1956. június 15. napjától augusztus 31. napjáig tartó munkaviszonyának szolgálati időként való elismerését kérte, mert ebben az időben - az egyetemi tanulmányait megelőzően - Dr. D A körzeti orvos mellett asszisztensként dolgozott.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperes mindkét határozatát megváltoztatta és elrendelte 67 napnak a felperes öregségi nyugdíjának megállapításánál figyelembe vehető szolgálati idejébe történő beszámítását. A tanúvallomások alapján a bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes a vitatott időben munkaviszonyban állt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a foglalkoztatása érvényesen létrejött biztosítási jogviszony keretében történt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és új határozat hozatala iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság kiterjesztően értelmezte a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert nincs olyan jogszabály, amely rá hárítaná a biztosítási jogviszony fennállásának, a munkáltató bejelentési kötelezettsége teljesítésének és a foglalkoztatás érvényességének bizonyítását is. Erre 40 év elmúltával nincs lehetőség és a munkavállalótól nem is várható el.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1975. évi II. tv. (továbbiakban: T.) 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkaviszonyban álló személy biztosított. Az 54. § (1) bekezdése szerint szolgálati időnek minősül a munkaviszonyban töltött idő.
A szolgálati időt elsősorban a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. Az így nem igazolt időt akkor lehet figyelembe venni, ha jogszabály másként nem rendelkezik, és - többek között - az igénylő hitelt érdemlően igazolja [89/1990. (V. 1.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 137. § (1) bekezdés és (2) bekezdés d) pont].
A nyilvántartásban nem szereplő munkaviszonyok igazolását a perbeli esetben különös szabály nem korlátozza, ezért a felperes a jogszabályi feltételek fennállását minden arra alkalmas módon bizonyíthatta.
A T. hivatkozott rendelkezéseiből következően - figyelemmel a bizonyítási tehernek a Pp. 164. §-a (1) bekezdésével meghatározott szabályára - a felperesnek azt kellett bizonyítani a perben, hogy a vitatott időszakban munkaviszonyban állt és ennek keretében dolgozott Dr. D. A. asszisztenseként. Ezzel szemben nem terhelte annak igazolása, hogy alkalmazását az orvos vagy az orvost foglalkoztató munkáltató bejelentette, illetőleg a munkaviszonya érvényesen jött létre.
A kihallgatott tanúk vallották, hogy az adott időszakban a felperes az orvos mellett dolgozott, azonban ellentmondóan nyilatkoztak az orvos személyéről, a foglalkoztatás időpontjáról. Nem tudták, hogy a felperes milyen viszony keretében asszisztált az orvosnak, az ellenérték fizetéséről a felperestől hallottak. Mindezekből a körülményekből nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy a felperes munkaviszonyban állt a vitatott időszakban. Az időmúlást, ami köztudottan a tanúvallomással történő bizonyítást megnehezíti, nem lehet kizárólag a felperes javára értékelni, mivel nyilvántartás hiányában a biztosításban töltött idő hitelt érdemlő bizonyítása őt terhelte.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. XI/b. 28.706/1999. sz.)
Lábjegyzet
Az 1995. évi II. törvényt az 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997 (XI. 5.) Korm. rendelet mellékletének a) pontja, a 89/1990. (V. 1.) MT rendeletet a kormányrendelet 28. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az 1998. január 1. napján hatályba lépett 1997. évi LXXXI. törvénynek és a már említett kormányrendeletnek a szolgálati idő megállapítására vonatkozó előírásai eltérnek a hatályon kívül helyezett jogszabályok rendelkezéseitől.
