adozona.hu
BH+ 2001.7.341
BH+ 2001.7.341
I. A többször módosított Cstv. 40. §-ában a felszámoló részére biztosított megtámadás elhatárolása a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet a Ptk. általános szabályai szerint megillető egyéb megtámadási jogoktól [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. § (1) és (3) bek., Ptk. 200. §, 236. § (1) bek., 237. § (1) bek.]. II. A többször módosított Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében a keresetindításra engedett határidő anyagi jogi határidő, amelynek elmulasztása
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével "a felperesnek a keresetében előterjesztett, a Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztására alapított igazolási kérelmét" elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a felperes felszámolásáról szóló hirdetmény a Cégközlöny 1999. évi 10. számában, 1999. március 11-én került közzétételre. A felperes azonban a keresetét csak 1999. október 18-án terjesztette elő, így a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától...
BH+ 2001.7.341 I. A többször módosított Cstv. 40. §-ában a felszámoló részére biztosított megtámadás elhatárolása a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet a Ptk. általános szabályai szerint megillető egyéb megtámadási jogoktól [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. § (1) és (3) bek., Ptk. 200. §, 236. § (1) bek., 237. § (1) bek.].
II. A többször módosított Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében a keresetindításra engedett határidő anyagi jogi határidő, amelynek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye [1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. § (1) bek., Ptké. 3. §, 4. § (3) bek., Pp. 105. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével "a felperesnek a keresetében előterjesztett, a Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt határidő elmulasztására alapított igazolási kérelmét" elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a felperes felszámolásáról szóló hirdetmény a Cégközlöny 1999. évi 10. számában, 1999. március 11-én került közzétételre. A felperes azonban a keresetét csak 1999. október 18-án terjesztette elő, így a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napos megtámadási határidőt elmulasztotta. Nem találta megalapozottnak a felperes igazolási kérelmét, ugyanis felperes felszámolóként hivatásszerűen felszámolási eljárásokkal foglalkozó, szakmai cégnek minősül, amelynek munkatársai a törvényes határidőn belül beszerezhetik a szükséges adatokat a kereset határidőben történő benyújtásához.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával az igazolási kérelmének történő helytadást. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás alatt álló cég teljes irattára hiányzott, csak több hónapos nyomozást követően tudta az ingatlanok pontos adatait és az egyéb körülményeket megállapítani. A perindítási határidő kezdete az állandó bírói gyakorlat szerint az, amikor a felszámoló az iratokat megkapja. A jelen esetben ez nem történt meg. A korábbi ügyvezetés felróható magatartása semmiképpen sem szolgálhat a felperes és hitelezői hátrányára; arra, hogy az így elvont fedezetet arra illetéktelenek megtarthassák.
Az alperes az elsőfokú végzés helyben hagyását és a felperesnek perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a keresethez szükséges dokumentumok legkésőbb egy hét alatt beszerezhetők a cégbíróságon. A per alapjául szolgáló törzstőke-emelés és az annak részeként történő apport-szolgáltatás véleménye szerint nem feltételeznek földhivatalban történő eljárást. A Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából mind a felszámolás kezdő időpontja, mind pedig a 90 nap objektív határidő. Végső soron arra is lett volna lehetősége a felperesnek, hogy határidőben benyújtja a keresetét és amennyiben még szükséges, további nyomozást végez. A felperes magatartása nem vétlen, így mulasztása sem orvosolható.
A felperes továbbra is fenntartotta azt a véleményét, mely szerint a fellebbezéssel megtámadott végzés indokolása nem felel meg a Pp. 222. §-ában foglalt követelményeknek, az megalapozatlan és törvénysértő. Hangsúlyozta: a cég irattára teljesen üres volt, azt követően tűnt el, hogy az alperes egyetlen üzletrészét birtokló kft. ügyvezetője és közeli hozzátartozói a felperes üzletrészeit fiktív személyeknek eladták. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a mulasztás tekintetében a felperest állítólagosan terhelő vétkesség kérdése csak e körülmények vizsgálata alapján dönthető el.
A felperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a keresetlevélben foglaltakat csupán a keresetindítás határidejének szempontjából vette vizsgálat alá és ennek keretében döntött az igazolási kérelem tárgyában. Nem vette figyelembe, hogy a keresetlevél két külön kérelmet tartalmaz, amelyekben nem azonosak a peres felek eljárásjogi pozíciói, s a keresetlevélben foglaltak különböző jogszabályi elbírálásokat igényelnek. Ezzel az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megsértette és emiatt szükséges a tárgyalás megismétlése, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252.§-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során elsődlegesen tisztáznia kell a peres felek eljárásjogi helyzetét. A felperes eredeti keresetében akként jelölte meg a felperest, hogy "mint felszámoló felperes képviseletében csatolja a jogi képviselő meghatalmazását", a keresetlevelet azonban a KLASSZIKUS Korlátolt Felelősségű Társaság ("f.a.") felperesként írta alá. Az iratoknál 3. sorszám alatt benyújtott keresetlevél hiányait pótló levelében azt adta elő: "a per felperese tehát az adós gazdálkodó szervezet". A kereset jogalapjaként a Cstv. 40. §-át jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a továbbiakban felperesként a KLASSZIKUS Kőfaragó és Kőszobrász Kft. céget jelölte meg. Az adott ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdése annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezők igényeinek kielégítése elől, lehetőséget ad meghatározott alanyi kör - a hitelező és a felszámoló - részére, hogy meghatározott határidőn belül a felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt keresettel támadhassák meg az adós - törvényben megjelölt tárgyú - szerződéseit vagy jognyilatkozatait. A hivatkozott jogszabályhely tehát egy speciális megtámadási lehetőséget biztosít, rövid, 90 napos keresetindítási határidővel. A jogszabály kifejezetten a felszámolót és nem az adós gazdálkodó szervezetet jogosítja fel arra, hogy megtámadja keresettel az adósnak harmadik személlyel kötött szerződését. Ebből eredően az ilyen tárgyú perben felperes a felszámoló, alperesek pedig egyrészt az adós, akit kirendelt ügygondnok képvisel, másrészt az a harmadik személy, akivel az adós a szerződést kötötte.
A mód. Cstv. 40. §-a, amelyben foglaltakra a felperes a keresetét részben alapította, a csődtörvény anyagi jogi - mégpedig a Polgári Törvénykönyvben írtaktól túlnyomó részben eltérően szabályozott - jogintézményei sorába tartozik. A többször mód. Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem, bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás, vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet, egyéb a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet. A kereset benyújtására nyitvaálló 90 napos határidő anyagi jogi határidő és annak elmulasztása miatt igazolással nem lehet élni. A Ptké. 3. §-a szerinti határidő számítás mellett, a Ptké. 4. §-ának (3) bekezdése szerinti határidő elmulasztásának jogkövetkezményei a határidő utolsó napján állnak be. A Ptké. 4. §-ának (3) bekezdéséből következően ezen a napon a felperesnek a keresetét a bírósághoz be kellett volna nyújtania, annak oda meg kellett volna érkeznie. Az anyagi jogi határidő számítása esetén a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályok nem alkalmazhatók. Amennyiben tehát a felszámoló mint felperes a többször mód. Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján nyújtotta be a keresetét és az a 90 nap alatt nem érkezett be az elsőfokú bírósághoz, az anyagi jogi határidő elmulasztásra került. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a keresetindítási határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet elbírálta.
Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak a fent kifejtettek figyelembevételével kell a felperest megnyilatkoztatnia, hogy milyen minőségben, kinek a nevében kívánja a keresetét előterjeszteni, milyen anyagi jogi jogszabályra hivatkozással és ennek megfelelően kell az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél vonatkozásában állást foglalnia.
Az előbb részletezett speciális megtámadási lehetőségen kívül a gazdálkodó szervezet nincs elzárva attól, hogy a felszámoló útján, a Ptk. értelmében az őt megillető egyéb megtámadási jogával éljen, ha annak törvényi feltételei fennállnak és a megtámadási határidő még nem telt el. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1995. évi 4. számában 240. szám alatt, az 1996. évi 7. számában 390. szám alatt, valamint az 1999. évi 8. számban 382. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is. A felszámolót megillető speciális megtámadási lehetőség nem szűnteti meg az adós gazdálkodó szervezetnek a Ptk. általános szabályai által biztosított jogosultságát, nevezetesen a szerződésnek a Ptk. szerinti megtámadási lehetőségét. A felperes a jelen ügyben a keresetében hivatkozott arra is, hogy az adott szerződés a jó erkölcsbe ütközik, ezért semmisnek tekintendő. Kérte ennek megállapítását, s a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítását. Ebben az esetben a keresetlevelet a gazdálkodó szervezet nevében nyújtja be a felszámoló és képviseli a felperest a peres eljárás során. Alperesként pedig a megtámadott szerződés jogalanya kerül megjelölésre. Ebben az esetben tehát az adóst a speciális, a többször mód. Cstv. 40. §-ára alapított keresetindítási jog nem illeti meg.
Amennyiben a felperes a keresetében írtak szerint a szabályaira alapítva kíván élni megtámadási jogával, úgy a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megtámadási határidő vizsgálandó. Az újabb eljárás során tehát az elsőfokú bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia a felperest, hogy az adós képviseletében is kíván-e keresetet előterjeszteni, illetőleg a keresetlevelében írtakat milyen formában tartja fenn. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy az eljárás további folytatásáról döntsön, mivel arra lehetősége csupán a peres felek, valamint a per tárgyának egyértelmű megjelölése mellett van lehetősége. (Legf.Bír. Gf.VIII.31.825/2000. sz.)