adozona.hu
BH+ 2001.6.277
BH+ 2001.6.277
I. A végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését az érdekelt fél, illetőleg bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti [1979. évi 18. tvr. 21. § (2) bek., Vht. 212. § (1) bek.]. II. A társasági tagok saját vagyonára csak perbenállásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás [1988. évi VI. tv. 87. § (1) bek., 75. § (2) bek., Vht. 224. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság - a fellebbezéssel támadott végzésében - a következő tényekre alapítottan utasította el "V. L.-né 2000. március 30. napján benyújtott fellebbezését".
A felperes keresete alapján a Fővárosi Bíróság 1990. március 7. napján kelt ítéletével kötelezte a C. Sz. Gmk. alperest 1 679 621 forint és járulékai megfizetésére. Joghatályos fellebbezés hiányában az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet alapján a bíróság a felperes indítványára végrehajtást rendelt el, m...
BH+ 2001.6.277 I. A végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését az érdekelt fél, illetőleg bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti [1979. évi 18. tvr. 21. § (2) bek., Vht. 212. § (1) bek.].
II. A társasági tagok saját vagyonára csak perbenállásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás [1988. évi VI. tv. 87. § (1) bek., 75. § (2) bek., Vht. 224. §].
Az elsőfokú bíróság - a fellebbezéssel támadott végzésében - a következő tényekre alapítottan utasította el "V. L.-né 2000. március 30. napján benyújtott fellebbezését".A felperes keresete alapján a Fővárosi Bíróság 1990. március 7. napján kelt ítéletével kötelezte a C. Sz. Gmk. alperest 1 679 621 forint és járulékai megfizetésére. Joghatályos fellebbezés hiányában az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet alapján a bíróság a felperes indítványára végrehajtást rendelt el, mégpedig oly módon, hogy adósként az alperesi gazdasági társaság tagjait jelölte meg az 1991. november 19. napján kiadott végrehajtási lapokon. Ilyen módon adósként lett feltüntetve V. L.-né is.
Az alperes 1993. július 9. napján előterjesztett eredménytelen perújítását követően, 1997. január 27. napján V. L.-né kérelmet terjesztett elő a végrehajtási lap visszavonása, illetve a végrehajtás megszüntetése érdekében. A bíróság az 1997. február 18. napján kelt végzésével a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet elutasította. A kérelemben foglaltakat végrehajtás megszüntetése iránti igénynek tekintette és az iratok áttételét rendelte el a Sz.-i Városi Bírósághoz. A határozattal szemben V. L.-né határidőben fellebbezéssel nem élt, így az jogerőre emelkedett. A végrehajtás megszüntetése iránti kérelem a Sz.-i Városi Bírósághoz továbbításra került, ez a bíróság azonban felterjesztéssel élt a Legfelsőbb Bírósághoz bíróság kijelölése iránt. A Legfelsőbb Bíróság az 1998. június 9. napján kelt végzésével az eljáró bíróság kijelölését megtagadta és az iratokat visszaküldte a Sz.-i Városi Bírósághoz.
A határozat indokolása egyébként utal arra, hogy a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem kapcsán nem kellett állástfoglalnia a Sz.-i Városi Bíróságnak a saját illetőségét illetően, mert ezt a kérelmet a Fővárosi Bíróság végzésével jogerősen elutasította. Ezt követően V. L.-né 1999. augusztus 19. napján, majd 2000. március 9-én, végül 2000. március 30. napján ismételt kérelmet terjesztett elő a végrehajtási lap visszavonása érdekében. A legutolsó iratát a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelemmel kapcsolatos bírói döntés elleni fellebbezésnek is kérte tekinteni.
Az elsőfokú bíróság az előzőekben ismertetett tényekre alapítottan arra a következtetésre jutott hogy miután V. L.-né végrehajtás visszavonása iránti kérelméről már 1997. február 18. napján elutasító határozatot hozott, amely joghatályos fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, az 1999., illetve 2000. év folyamán előterjesztett beadványok, így a legutóbbi is mint fellebbezések elkéstek, ezért azt - a Pp. 237. §-a értelmében - hivatalból elutasította.
Az elutasító végzés ellen V. L.-né terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a végrehajtási lap vele szembeni visszavonása iránt.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a végzésében az előzményi tényeket helyesen ismertette, így helyesen emelte ki azt, hogy V. L.-né végrehajtási lap visszavonása iránti kérelme tárgyában 1997. február 18. napján hozott elutasító határozata - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor V. L.-né 1999-ben, illetőleg 2000-ben beadott ismételt kérelmeit a korábbi végzés elleni - és ehhez képest kétségtelenül elkésett - fellebbezéseknek tekintette. Ezek a beadványok - így a 2000. március 30. napján előterjesztett az a kérelem is, amelynek tárgyában az elsőfokú bíróság a jelen fellebbezéssel támadott végzését meghozta -, tartalmuk szerint sem minősíthetők - elkésetten előterjesztett fellebbezéseknek, mert azok ismételten előterjesztett, a kibocsájtott végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmek voltak [Pp. 3. § korábban hatályos (1) bekezdés].
Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi visszavonás iránti kérelem elutasításához kötve volt [Pp. 227. § (1) bekezdés], így az ugyanazon tényekre alapított újabb kérelmet ismételten el kellett volna utasítania. Az erre vonatkozó elutasító végzés ellen azonban fellebbezésnek van helye, így a másodfokon eljáró bíróság kerül, és adott esetben a Legfelsőbb Bíróság került abba a helyzetbe, hogy a végrehajtási lap visszavonása tárgyában érdemi döntést hozzon. Tehette ezt azért, mert a végrehajtás elrendelésekor hatályos 1979. évi 18. tvr. 21. § (2) bekezdése, de a jelenleg hatályos Vht. 212. §-ának (1) bekezdése szerint is a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lap visszavonását, illetőleg a végrehajtási záradék törlését az érdekelt fél, illetőleg bármelyik fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy saját kezdeményezéséből végzéssel bármikor elrendelheti. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság elutasító végzését a végrehajtási lap visszavonása iránti ismételt kérelem elutasításának tekintette, és annak fellebbezése folytán hozta meg a rendelkező rész szerinti döntését, a következőkre alapítottan.
A végrehajtási lap kibocsájtásakor hatályban volt a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 87. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó 75. §-a (2) bekezdése szerint a tagok saját vagyonára csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A jelen esetben V. L.-né mint a társaság tagja nem állt perben az ÁFÉSZ által a C. Sz. Gmk. ellen folytatott és az alperes marasztalását eredményező eljárásban, így vele szemben - az alperesi társaság tartozása megfizetése végett - marasztaló ítéletet nem hoztak, illetőleg nem is hozhattak. Ehhez képest a végrehajtást elrendelő bíróság a törvény, illetőleg a korábban hatályos Vht. 10. § a) pontja megsértésével állította ki V. L.-né mint kötelezettel szemben a végrehajtási lapot, így annak visszavonásáról a Legfelsőbb Bíróság a már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján határozott, az elsőfokú végzés megváltoztatásával [jelenleg hatályos Vht. 224. §, Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdés], a végrehajtási lap visszavonásáról.
(Legf.Bír.Pf.I.25495/2000. sz.)