adozona.hu
BH+ 2001.5.230
BH+ 2001.5.230
I. Jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelés esetén a többször módosított Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pontjának alkalmazására nem kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször módosított Cstv.) 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) és b) pont]. II. A többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során a hitelező az adós működő, létező bankszámlája ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás sikertelenségét köteles igazo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adós felszámolásának elrendelését azért kérte, mert az adós a városi bíróság által kibocsátott jogerős fizetési meghagyáson alapuló, 718.250,- Ft és járulékaiból eredő tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette meg. Kérelmében hivatkozott arra, hogy nem tudott azonnali beszedési megbízást benyújtani, mert az adós működő bankszámláját nem sikerült megtudnia, és ez ügyben eredménytelenül keresete meg a városi bíróságot is.
Az adós ellenkérelmében a fizetési köt...
BH+ 2001.5.230 I. Jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelés esetén a többször módosított Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pontjának alkalmazására nem kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször módosított Cstv.) 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) és b) pont].
II. A többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során a hitelező az adós működő, létező bankszámlája ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás sikertelenségét köteles igazolni. Abban az esetben, ha az adós bankszámlája a hitelező előtt nem ismert, köteles a végrehajtást az általános szabályok szerint megkísérelni [1993. évi LXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) 27. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 27. § (4) bek., 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 1.§].
A hitelező az adós felszámolásának elrendelését azért kérte, mert az adós a városi bíróság által kibocsátott jogerős fizetési meghagyáson alapuló, 718.250,- Ft és járulékaiból eredő tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette meg. Kérelmében hivatkozott arra, hogy nem tudott azonnali beszedési megbízást benyújtani, mert az adós működő bankszámláját nem sikerült megtudnia, és ez ügyben eredménytelenül keresete meg a városi bíróságot is.Az adós ellenkérelmében a fizetési kötelezettségét nem ismerte el. Arra hivatkozott, hogy a jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban a hitelező nem valós követelést érvényesített az adóssal szemben. E nyilatkozatában számlavezető pénzintézetként az O. Bank Fiókját jelölte meg, számlaszámának közlésével.
A hitelező a bíróságot arról tájékoztatta, hogy az adós nyilatkozatának átvétele után, annak alapján megkísérelte a jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelését pénzintézet útján behajtani, az adós által megjelölt O. Bank számlaszámra kibocsátott azonnali beszedési megbízással. Megkísérelte továbbá a követelés behajtását az adósnak az R. Banknál vezetett bankszámlaszámára kibocsátott azonnali beszedési megbízással is.
Az R. Bank Rt. a beszedési megbízást azzal utasította vissza, hogy ott a kötelezett bankszámlája megszűnt. A hitelező utóbb arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy az általa kibocsátott beszedési megbízást az O. Bank is visszautasította arra hivatkozással, hogy a hitelező nem létező számlaszámot jelölt meg.
E bejelentések megtétele után a hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kérte, amely fizetésképtelenségi feltételnek álláspontja szerint az adós minden vonatkozásban megfelel. Fizetési kötelezettségét ugyanis először csak a felszámolás iránti kérelemről a bíróságtól való tudomásszerzés után, a bírósági eljárás során vitatta, tartozásának esedékessége pedig a 60 napos határidőt többszörösen meghaladta.
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós fizetési kötelezettsége jogerős fizetési meghagyáson alapult, amely követelése behajtását a hitelező azonnali beszedési megbízás útján eredménytelenül kísérelte meg. Tényként állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az adós a hitelezővel szemben fennálló jogerős fizetési meghagyáson alapuló tartozását a fizetésképtelenségség megállapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően nem vitatta, a felszámolási eljárás megindítását követően pedig a követelés vitatásának a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából már nem volt jelentősége. Ezért az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjára figyelemmel állapította meg, és a felszámolást a 27. § (1) bekezdése alapján rendelte el.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a kérelem elutasítását kérte. Fellebbezésében egyrészt arra hivatkozott, hogy a bíróság a jogerős fizetési meghagyásban az adós által fizetendő késedelmi kamatot nem jogszerűen határozta meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt a hitelező a jogerős fizetési meghagyás alapján követelése végrehajtását nem kísérelte meg. Az adós bankszámlájára a hitelező beszedési megbízást nem nyújtott be. A bankszámlát illetően az adós állítása szerint változás nem történt.
Hivatkozott továbbá fellebbezésében arra is, hogy az adós nem fizetésképtelen, mert rendelkezik annyi vagyonnal, behajtható követeléssel, amennyiből tartozása behajtható lenne.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a jogerős fizetési meghagyás felülbírálatára a felszámolási eljárásban nincs lehetőség. Állította, hogy követelését azonnali beszedési megbízás útján az adós által közölt pénzintézetnél, az adós által megjelölt bankszámlaszámról megkísérelte behajtani, amely nem vezetett eredményre. Ismételten hivatkozott arra is, hogy az adós fizetésképtelensége a "Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján is megállapítható, ezért még az azonnali beszedési megbízások benyújtása sem volt előfeltétele a felszámolási eljárás megindításának, nem hogy az adós által fellebbezésében említett és közelebbről meg nem határozott vagyontárgyaira végrehajtást kellett volna kérniük." Állította a hitelező, hogy ismeretei szerint az adós cég eladósodott, ezért nem tudta több mint két évig fizetési kötelezettségét teljesíteni. Az adós fellebbezése időhúzásra irányul, és minden tekintetben megalapozatlan.
A fellebbezés az alábbi indokok miatt alapos:
A hitelező felszámolás iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz 1997. november 6-án nyújtotta be, ezért az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) irányadó.
A többször módosított Cstv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét, azonban nyilvánvalóan csak a hitelező kérelmében megjelölt tartozás vonatkozásában, nem pedig az adós vagyoni helyzetét illetően általában. Az utóbbi kötelezettség a bíróságot a többször módosított Cstv. szerint nem terheli.
A többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) nem vitatott, vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy
b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A jelen eljárásban a hitelező a kérelem előterjesztésekor pontosan nem jelölte meg, hogy az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése mely pontja alapján kérte megállapítani. Azonban - minthogy követelése alapjaként jogerős fizetési meghagyásra hivatkozott, - az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta azt, hogy a hitelező megkísérelte-e követelését végrehajtás útján behajtani. Jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelés esetén ugyanis a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása szóba sem kerülhet.
A hitelező az elsőfokú eljárás során igazolta, hogy az adóssal szemben kibocsátott beszedési megbízása két pénzintézettől visszaérkezett. Ennek alapján az elsőfokú bíróság megállapíthatónak találta, hogy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
Az elsőfokú bíróság e megállapítása azonban téves, és nem felelt meg az ítélkezési gyakorlatnak sem.
A fizetésképtelenség megállapíthatóságának a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésében meghatározott, vagylagosan felsorolt feltételei pénzforgalmi szemléletű szabályozást tükröznek. Ennek megfelelően nincs lehetőség a fizetésképtelenség tényének vizsgálatakor annak figyelembevételére, hogy az adós vagyona eléri-e, vagy esetleg meghaladja a vele szemben támasztott követelést, vagy sem.
Ebből következően az adós fellebbezésében eredményesen nem hivatkozhatott arra, hogy vagyona, kintlévőségei tartozásának értékét meghaladják.
A többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi okok nem azonos súlyúak. Az a) pont szerinti fizetésképtelenség kimondásához elegendő az, hogy az adós tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, és azt legkésőbb a hitelezői kérelemről való bírósági értesítésig nem vitatta (vagy korábban elismerte). A 27. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti fizetésképtelenség esetében szükséges a végrehajtható okirat alapján az egyedi végrehajtás eredménytelenségének igazolása is.
Mindez azonban nem hozza a b) pont szerinti hitelezőt méltánytalanul hátrányos helyzetbe, mert az egységes bírói gyakorlat a végrehajtás eredménytelenségének vizsgálata körében megelégszik az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolásával, - annak megtörténtét azonban megköveteli.
A 3/1992. (Mk. 34.) MNB rendelkezés 10. §-a szerint kibocsátott azonnali beszedési megbízásnak azonban az adós számlája ellen kell irányulnia ahhoz, hogy az azonnali beszedési megbízás útján való végrehajtás sikertelensége megállapítható legyen.
A jelen ügyben a hitelező nem igazolta azt, hogy az adós létező, működő bankszámlája ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízás, mint végrehajtási cselekmény sikertelen volt. A beszedési megbízások ugyanis az R. Bank Rt.-től "megszűnt címzett számlaszáma" jelzéssel, az O. Bank-tól pedig "nem létező címzett számlaszám" jelzéssel kerültek visszautasításra. A pénzintézetek tehát egyik végrehajtási kísérlet esetében sem arról tájékoztatták a hitelezőt, hogy az adós bankszámlája fedezetlen, és a megbízás ezért nem teljesíthető. Ilyen körülmények között pedig nem lehet azt kimondani, hogy az adós számlája ellen kibocsátott azonnali beszedési megbízások sikertelenek voltak. Ebből következik, hogy az azonnali beszedési megbízások sikertelensége a jelen ügyben nem jelentette egyben a hitelezői követelés pénzintézet útján való végrehajtása sikertelenségének igazolását.
Abban az esetben, ha az adós bankszámlája a hitelező előtt nem ismert köteles a végrehajtást az általános szabályok szerint megkísérelni.
Mindezekből az következik, hogy a hitelező az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás érdemi sikertelenségét nem igazolta, mert ehhez annak igazolására is szükség lett volna, hogy a pénzforgalmi úton való behajtás megkísérlése után, ismert, felkutatható és működő adósi bankszámla hiányában az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 1. §-ában foglaltak alapján a bírósági végrehajtás lehetőségét is igénybe vette, és az sem vezetett eredményre. Arra pedig a hitelező az eljárás során maga sem hivatkozott, hogy követelése bírósági végrehajtását kérte volna. Ezért minthogy a bírósági gyakorlat szerint felszámolási eljárás nem vehető igénybe egyedi végrehajtás helyett, a fizetésképtelenségnek a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltétel hiányában az adós fizetésképtelenségét megállapítani, és a 27. § (1) bekezdése alapján az adós felszámolását elrendelni jogszerűen nem lehetett, hanem az eljárás soron kívüli megszüntetéséről kellett volna rendelkezni a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése szerint.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, és az eljárást megszüntette a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése szerint. (Legf. Bír. Fpk.VI.33.319/1998. sz.)