adozona.hu
BH+ 2001.3.142
BH+ 2001.3.142
A versenyjog megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározásánál generálprevenciós célok nem vehetők figyelembe (1990. évi LXXVI. tv. 3. §, 49. §, 58. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes azzal, hogy a Magyarországi Nagydíj helyszínén kívül elhelyezett óriásplakátokon és zászlókon az M. cigaretta logoját feltüntette; a dohánygyár álláshirdetései országos napi- és heti, valamint helyi napi- és hetilapokban való közzétételénél az M. cigaretta logoját feltüntette; hasonló módon a dohánygyár termékei ajánlott fogyasztói árát közzétette; közreműködött a H. 2000 cigaretta négyrészes reklámsorozatának közzétételében, tisztesség...
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el, valamint a bírság és az eljárás díjfizetés alóli mentesítését. Perköltségre is igényt tartott. Másodlagosan kifogásolta a bírság összegszerűségét is. Azzal érvelt, hogy az alperes jogsértő módon indította újra a korábban már felfüggesztett eljárást, az elévülési időn túl hozta meg határozatát, a hatáskörét túllépte, és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség jogkörét elvonva járt el. Bizonyítás nélkül állapította meg azt, hogy a logo és védjegy megjelentetése már önmagában is fogyasztásra ösztönöz. Azt állította, hogy mivel az 1992-es futam neve M. Magyar Nagydíj volt, így a plakátok és logok ezt a verseny hirdették. Tagadta, hogy a dohánygyár megbízásából a nagydíj területén kívül zászlókat, plakátokat helyezett volna el. Az árközlés kapcsán arra hivatkozott, hogy az áru valós áráról történt a tájékoztatás. A H. 2000 reklámban pedig a dohányárura való utalás olyan távoli, hogy az nem alapozhatja meg a jogszabályszegést.
Az alperes ellenkérelmében a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel a felperes keresetének elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a jogsértések megállapítását mellőzve a felperest mentesítette a kiszabott bírság és eljárási díj megfizetése alól. E határozatát arra alapította, hogy az alperes a döntését nem a Vtv.-ben meghatározott határidőn belül hozta meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes döntése jogszerű volt.
Az alperes ugyanis más hatóságok döntésének hiányában is jogosult volt arra, vizsgálja, hogy a felperes gazdasági tevékenysége során megsértette-e a Vtv. 3. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, az ehhez szükséges tényállás megállapítása pedig a Vtv. 43. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az alperes hatáskörébe tartozott. Rögzítette ítéletében azt is, hogy a reklám közzététele az áru kelendőségének fokozását célozza. Ezért ha a közzétételre sor került, az önmagában alkalmas arra, hogy az adott termék iránt a figyelmet felkeltse. A fogyasztó megnyerése nemcsak a konkrét termék, hanem az előállított áruval közvetlenül összekapcsolódó vállalkozót egyediesítő logo megjelenésével is megvalósítható. Ezért a H. 2000 cigarettareklám, a termékre utaló árajánlat, az M. cigaretta logoját feltüntető nagydíj területén kívül elhelyezett zászlók és az újságokban közölt álláshirdetések is további üzenetet hordozva tiltott dohányreklámnak tekintendők. A köztudottan egészségkárosító termékre történő figyelemfelhívással pedig a felperes a fogyasztók törvényes érdekeit sértő, illetve veszélyeztet magatartást folytatott, ezért a Vtv. 3. § (2) bekezdése szerinti felelőssége fennállt. A nagydíj területén kívüli zászlók tekintetében a tanú vallomására figyelemmel nem fogadta el a felperes előadását. Az elsőfokú bíróság a bírságot a magatartás súlya miatt nem tekintette eltúlzottnak, ezért annak mérséklésére sem látott lehetőséget.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően az abban is kifejtett indokaira figyelemmel.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság csak részben találta alaposnak.
A Legfelsőbb Bíróság fenntartja azt a Kf.II.27.926/1996/3. számú, valamint a perbeli ügyhöz hasonló tényállású ügyben hozott Kf.II.28.246/1996/5. számú végzésében kifejtett jogi álláspontját, mely szerint az alperes által megvalósított eljárási szabálysértés (ügyintézési határidő túllépése) nem tekinthető olyan eljárási szabálysértésnek, amely a döntés érdemére is kihatott volna. (KK 31.) Ebből következően ezen ok nem ad alapot a határozat megváltoztatására. Utal továbbá a Legfelsőbb Bíróság a több más ügyben hozott határozatában is kifejtett jogi álláspontjára, mely szerint "a különböző jogszabályokban meghatározott, különböző célból és hatáskörben eljáró szervek párhuzamos eljárása eredményezheti ugyanannak a tevékenységnek a másfajta felelősségi rendszerben történő elbírását". (Kf.III.25.785/1994/3., Kf.I.25.523/1994/2. számú határozatok) A felperesnek az anyagi jogi jogszabály-értelmezési kérdések kapcsán kifejtett álláspontjára reagálva a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza azt, hogy az időmúlástól függetlenül a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségének vizsgálatánál mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a reklám közzététele az áru kelendőségének fokozását célozza. A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi érvelést a H. 2000 reklám, az álláshirdetések, árközlemények tekintetében.
Tévesen állapította meg azonban az elsőfokú bíróság az alperesi határozat jogszerűségét az óriásplakátok és zászlók tekintetében. 1992. évben ugyanis - a felperestől teljesen függetlenül - a magyarországi futam hivatalos neve M. Magyar Nagydíj volt. A becsatolt fénykép szerinti óriásplakát pedig a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint nem hordoz olyan többlettartalmat sem képi, sem szövegi megjelenítésében, amely alapot adhatna arra a ténybeli és jogkövetkeztetésre, hogy azon nem a futamnév, hanem a cigaretta márkanév is reklámozásra került. Az alperes továbbá a határozatában és a perben sem nevezett meg, illetve nem csatolt olyan konkrétbizonyítékot, amely azt igazolta volna, hogy a Magyar Nagydíj helyszínén kívül az óriásplakátok és zászlók a felperes megbízása avagy szolgáltatása alapján kerültek volna kihelyezésre. N. Gy. K. tanúvallomása - annak tartalma folytán, egyéb bizonyíték hiányában, a felperesi előadással és az ennek alátámasztására csatolt okiratokkal szemben - nem alkalmas annak megállapítására, hogy a nagydíj helyszínén kívüli plakátokat és zászlókat a felperes helyezte volna el. Ebből következően a nagydíj helyszínén kívül elhelyezett óriásplakátok és zászlók tekintetében a tiltott dohányreklámozási tevékenység, a Vtv. 3. § (2) bekezdése szerinti jogsértő magatartás a felperes terhére nem állapítható meg. Az e körben tett alperesi határozati megállapítások jogszabálysértőek, és a felperes keresete illetve fellebbezése pedig alapos.
A felperes helyesen érvelt azzal is, hogy a bírság kiszabásánál generálprevenciós célok (hasonló magatartások elterjedésének megakadályozása) nem vehetők figyelembe. Ez ugyanis alapvetően egy büntetőjogi terminus technikus, a polgárjog, illetve közigazgatási jogban ennek folytán nem alkalmazható. Ez, továbbá az előző bekezdésben kifejtettek pedig a bírság összegszerűsége tekintetében előterjesztett felperesi fellebbezést megalapozzák.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben - a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Vtv. 49. §.(1) bekezdése alapján - ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással- helyes indokaira tekintettel- helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.IV.27.929/1998. sz.)