adozona.hu
BH+ 2001.3.127
BH+ 2001.3.127
Az adós fizetésképtelensége semmis megállapodás alapján nem állapítható meg. A hitelező által csatolt iratok alapján nyilvánvaló semmisséget a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni [Ptk. 200. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 163. § (1) és (2) bek., 177. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 24. § (1) és (2) bek., 27. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 1998. január 28-án nyújtott be felszámolás iránti kérelmet az adós gazdálkodó szervezet ellen. Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező a felszámolás iránti kérelmét az adóssal kötött megállapodásra alapította. Ebben az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező részére 1994. szeptember 30-ig 1.858.166,- Ft-ot...
BH+ 2001.3.127 Az adós fizetésképtelensége semmis megállapodás alapján nem állapítható meg. A hitelező által csatolt iratok alapján nyilvánvaló semmisséget a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni [Ptk. 200. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 163. § (1) és (2) bek., 177. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 24. § (1) és (2) bek., 27. § (2) bek.].
A hitelező 1998. január 28-án nyújtott be felszámolás iránti kérelmet az adós gazdálkodó szervezet ellen. Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező a felszámolás iránti kérelmét az adóssal kötött megállapodásra alapította. Ebben az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező részére 1994. szeptember 30-ig 1.858.166,- Ft-ot megfizet. Az 1997. december 30-án kelt ismételt fizetési felszólítás is eredménytelen volt. Az adós a hitelező felszámolás iránti kérelmét 1998. február 13-án átvette, de az abban megadott határidő alatt - a következményekre történt figyelmeztetés ellenére - védekezést nem terjesztett elő. Ezért az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét vélelmezte, a többször módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) 24. §-ának (3) bekezdése alapján.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt, tartalmilag annak megváltoztatását és az eljárás megszüntetését, valamint a hitelező eljárási költségekben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság 3. sorszámú - nyilatkozattételre felhívó - végzését nem kapta meg. A tértivevényen nem a társaság ügyvezetőjének, illetőleg megbízottjának aláírása szerepel. S. L. kérelméről ez ideig nem volt tudomása. A tartozást 1995. június 10-én és 1996. május 23-án rendezte. Ennek igazolására egy 1995. június 10-én kelt elismervény és egy 1996. május 23-án kelt adásvételi szerződés fénymásolatát csatolta. Hivatkozott arra, hogy a kérelmezőtől 1997. december 3-án tartozás rendezésére felszólító levelet nem kapott. Nem is szólíthatta őt fel, mert erre az időpontra a tartozást már rendezte.
A hitelező fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós a vele szemben fennálló 1.858.166,- Ft és járulékai iránti tartozását nem rendezte. Csatolta az 1997. december 3-án kelt fizetési felhívást és annak ajánlott postai feladóvevényét. Megismételte azt az előadását, hogy e felszólításra az adós nem válaszolt.
A fellebbezés érdemben az alábbi indokok miatt alapos.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 24. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat csatolni kell.
A kérelmező a felszámolás iránti kérelmében nem jelölte meg az adós tartozásának jogcímét. A jogcímet az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzése sem tartalmazza. A felszámolás iránti kérelemhez fénymásolatban csatolt 1994. május 4-én kelt megállapodás - annak nyelvtanilag hibás megfogalmazása miatt - nehezen értelmezhető. Tartalmilag S. L. üzletrésze egy részének az adós kft. általi "kiváltásáról", a társasággal szembeni beszámításról, illetve az S. L.-t, mint kft. tagot terhelő 370.000 Ft apport-befizetési kötelezettség kft. általi átvállalásáról rendelkezik. Ezek a rendelkezések a megállapodás megkötésének időpontjában hatályban volt 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 163. §-ának (2) bekezdésébe és 177. §-ának (1) bekezdésébe ütköznek.
A régi Gt. 163. §-ának (1) bekezdése értelmében a társasági tagok nem mentesíthetők a betétek befizetésének kötelezettsége alól, és a társasággal szemben beszámításnak nincs helye. Ettől a rendelkezéstől a társasági szerződés érvényesen nem térhet el.
A régi Gt. 177. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a társaság fennállása alatt a tagok a törzsbetétet a társaságtól nem követelhetik vissza, csak a társaság mérlege szerinti nyereség felosztható részére tarthatnak igényt. E rendelkezéstől a társasági szerződés érvényesen nem térhet el. A fenti indokok miatt a felek közötti megállapodás a régi Gt. 17. §-a folytán alkalmazott Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Ezt a bíróságnak hivatalból is figyelembe kell vennie. Ezért a kérelmező követelése fennállásának bizonyítékaként csatolt megállapodás önmagában a hitelező követelésének fennállását, lejártát nem bizonyítja.
Az említett indokok miatt a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kérelmező a többször módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésében meghatározott fizetésképtelenségi okok fennállásának egyikét sem bizonyította. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárást soron kívül megszüntette.
(Legf.Bír. Fpk.VI.32.825/1998. sz.)
Lábjegyzet
Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de rendelkezéseit a hatálya alatt megkötött szerződésekre még alkalmazni kell.
