adozona.hu
BH+ 2001.2.80
BH+ 2001.2.80
A felszámoló díja a zárómérlegben kerül megállapításra és csak annak jogerőre emelkedésével válik esedékessé. Ebből következően a felszámolói díj kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a korábban esedékessé vált a) pontos hitelezői igények teljes kielégítése után arra még marad fedezet [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (továbbiakban: módosított Cstv.) 57. § (1) bek. a) és c) pont, 57. § (2) bek. a) és c) pont, 58. § (1) bek., 59. § (1) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárásban végzésével az adóst jogutód nélkül megszüntette. A felszámoló módosított felszámolási zárómérlegét és módosított vagyonfelosztási javaslatát jóváhagyta, melynek alapján megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet összes tartozása 86.777.000,- Ft, melyből felszámolási költség 6.666.000,- Ft és hitelezői igény 80.111.000,- Ft....
BH+ 2001.2.80 A felszámoló díja a zárómérlegben kerül megállapításra és csak annak jogerőre emelkedésével válik esedékessé. Ebből következően a felszámolói díj kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha a korábban esedékessé vált a) pontos hitelezői igények teljes kielégítése után arra még marad fedezet [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (továbbiakban: módosított Cstv.) 57. § (1) bek. a) és c) pont, 57. § (2) bek. a) és c) pont, 58. § (1) bek., 59. § (1) bek., 60. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárásban végzésével az adóst jogutód nélkül megszüntette. A felszámoló módosított felszámolási zárómérlegét és módosított vagyonfelosztási javaslatát jóváhagyta, melynek alapján megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet összes tartozása 86.777.000,- Ft, melyből felszámolási költség 6.666.000,- Ft és hitelezői igény 80.111.000,- Ft. Az adós rendelkezik 1.634.000,- Ft záróvagyonnal, melyből készpénz 1.535.000,- Ft, valamint 85.000,- Ft Áfa-követelés és 14.000,- Ft az Sz. Bt. kötelezettel szembeni követelés. Tárgyi eszközzel az adós nem rendelkezik.Az adós vagyonát a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolt hitelezői igények 36,4%-os részbeni kielégítéseként a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár részére 689.000,- Ft-ban, az APEH Megyei Igazgatósága részére 394.000,- Ft-ban + 85.000,- Ft Áfa-követelés engedményezésével és 14.000,- Ft egyéb követelés engedményezésével rendelte kielégíteni, míg a Megyei Város Önkormányzata hitelezői igénye részbeni kielégítéseként 8.000,- Ft-ot állapított meg.
A felszámoló díját 933.080,- Ft + 233.250,- Ft Áfa = 1.166.270,- Ft-ban állapította meg, melyből fedezet van készpénzben 339.641,- Ft + 85.000,- Ft Áfa = 421.000,- Ft-ban, míg fedezetlen 742.270,- Ft.
A felszámolónak a 421.000,- Ft díját mint a) pontos igényt többi a/ pontos hitelező igényével azonos 36,4%-ban rendelte az adós vagyonából kielégíteni.
Elutasította a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőknek a módosított zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat miatt előterjesztett kifogását. Nevezettek arra hivatkoztak, hogy a) pontba tartozó hitelezői igényük esedékességben megelőzi a felszámoló díjának esedékességét, ezért a módosított vagyonfelosztási javaslat ellentétes a módosított Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal. Az APEH hitelező kérte az a) kategóriás felszámolási költségét a felszámolási zárómérlegben 3.487.188,- Ft összegben feltüntetni, és a felosztásra kerülő készpénz eszközt az eltelt időszak kamataival növelve beállítani a zárómérlegbe, kérte továbbá az eljárás befejezését követően esedékessé váló felszámolói díjat fedezetlennek nyilvánítani.
Az elsőfokú bíróság a hitelezők kifogását elutasította. Döntése indokaként elfogadta a felszámolónak azt a jogszabály értelmezését, hogy a felszámolói tevékenységének elvégzésével a díja már esedékessé vált. Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint megállapítható felszámolói díjat a bíróságnak a módosított Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében a zárómérleg, vagy záró egyszerűsített mérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján kell megállapítania végzéssel. A bíróságnak az eljárást befejező végzésében hivatalból kötelessége a felszámoló díjának a meghatározása a módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése figyelembevételével. A felszámolót a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tevékenységéért díj illeti meg. Ennek mértékét a bíróság határozza meg, de a felszámoló díjának esedékessé válása a tevékenység elvégzésekor már megtörtént, ezért nem osztotta a hitelezőknek azt a véleményét, miszerint a társadalombiztosítási járulék, valamint késedelmi kamatok, továbbá az adótartozás és késedelmi pótlékainak esedékessége megelőzné a felszámoló díjának esedékessé válását, mert a közbenső mérlegekből már megállapítható, hogy a követelések behajtását, a vagyonértékesítést, ez időpontig nagyrészt már elvégezte a felszámoló szervezet. Ekkor a díjra már jogosulttá vált, az esedékesség beállt, csak a kifizetés történik az eljárást befejező végzés jogerőre emelkedését követően. A módosított Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kielégíteni.
Utalt az elsőfokú bíróság arra a bírói gyakorlatra, hogy amennyiben az adós vagyona nem nyújt teljesen fedezetet az összes felszámolási költség teljes mértékű kielégítésére, úgy a meglévő vagyont a bíróság arányosan osztja fel a felszámolási költség jogosultjai között. E gyakorlatnak megfelelően járt el.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogással élő hitelezők nyújtottak be fellebbezést. Az APEH hitelező kérte a végzés megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését azzal az indokkal, hogy a felosztás ellentétes a Cstv. 57-60. §-ai rendelkezéseivel és számszakilag is téves. Kérte az a/ pontos hitelezői igénye után járó kamatokat is a főköveteléssel azonosan a törvénynek megfelelően kielégíteni.
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező fellebbezésében a végzés megváltoztatását oly módon kérte, hogy az 1.887.751,- Ft követelése a felszámoló díját megelőzően, az esedékesség időpontjára tekintettel a módosított Cstv. 58. §-a (1) bekezdésének megfelelően kerüljön kielégítésre, mert az 1997. december 31-ig hatályban volt 1975. évi II. törvény 105/A. §-a alapján a társadalombiztosítási járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni, így e felszámolási költség havonta ekkor vált esedékessé.
A fellebbezésre az adós felszámolója, illetve a többi hitelező észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alapos.
A jelen felszámolási eljárásra irányadó módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése határozza meg az adós gazdálkodó szervezetet terhelő tartozások - az adós felszámolás körébe tartozó vagyonából történő - kielégítésének sorrendjét. E szerint elsőként az 57. § (2) bekezdés szerinti költségeket kell megfizetni. A módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint felszámolási költségnek minősül - egyebek között - az adósnak a felszámolás kezdő időpontját követő adó- és járulékfizetési kötelezettsége is. A módosított Cstv. 58. §-a (1) bekezdésének első fordulata úgy rendelkezik, hogy az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában felsorolt követeléseket esedékességükkor kell kielégíteni.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy az a) kategóriás felszámolási költségeket esedékességükkor kell megfizetni, valamint hogy a felszámolói díj esedékességét a korábbi esedékességű a) kategóriába sorolt követelések megelőzik, mert a felszámoló díja a felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedésének napján válik esedékessé. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor a fellebbező hitelezők a) pontos, korábbi esedékességű felszámolási költségigényét a felszámoló díjával együtt azonos %-os arányban rendelte kielégíteni.
Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi érvelése is, hogy mivel a követelések behajtását, a vagyon értékesítését a felszámoló a közbenső mérleg elkészítéséig nagyrészt elvégezte, ezzel egyidejűleg a díja is esedékessé vált. A felszámoló díja ugyanis csak a felszámolási eljárás végén válik esedékessé az elsőfokú bíróság záró végzésében megállapított mértékben. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az ügyben készített közbenső mérleg alapján az elsőfokú bíróság - helyesen - nem is tettelehetővé a felszámoló díjának részbeni kiegyenlítését sem. A bírói gyakorlat szerint - a BH 1996. évi számában 117. szám alatt közzétett eseti határozatban kifejtettek szerint is - a felszámolási eljárás során, a közbenső mérleg alapján, a felszámoló díja részben sem egyenlíthető ki. Ebből is az következik, hogy a felszámoló díja csak a felszámolási eljárás végén, a záróvégzésben kerül megállapításra, és az csak ennek jogerőre emelkedésével válik esedékessé.
Téves az elsőfokú bíróság végzésének az a rendelkezése is, amely valamennyi felszámolási költségigény tekintetében - az azonos esedékességi időpontot feltételezve - nem a követelések arányában, hanem egyenlő %-os mértékben tette lehetővé a követelések kielégítését. A Legfelsőbb Bíróság - a Bírósági Határozatokban 1996. év 553. sorszámon közzétett eseti határozatában is kifejtett - jogértelmezése szerint az azonos időpontban esedékessé váló felszámolási költségeket az esedékességkor a követelések arányában, nem pedig egyenlő mértékben kell kiegyenlíteni.
A fent kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság végzése jogszabályt sért, a megváltoztatásához szükséges adatok pedig nem állnak rendelkezésre. Ahhoz további bizonyítás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a fellebbezéssel élő hitelezők követelése pontosan mikor vált esedékessé, mert ehhez képest a korábban esedékessé váló a) pontos hitelezői követelés kerülhet kielégítésre, az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló vagyonából. A felszámolói díj kielégítésére pedig az esetben kerülhet sor, amennyiben a korábban esedékessé vált a) pontos hitelezői igények teljes kielégítése után arra még fedezet marad. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.121/1998. sz.)