adozona.hu
BH+ 2001.1.44
BH+ 2001.1.44
I. Fiktív az a számla, amelyről a számlakibocsátó elismerte, hogy nincs mögötte gazdasági esemény. II. Bizonylatok, nyilvántartások ellenőrzése nem eredményez ellenőrzéssel lezárt időszakot (1992. évi LXXIV. tv. 4. §, 32. §, 35. §, 1990. évi XCI. tv. 51. §, 54. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a bérelt irodahelyiség után a bérbeadó nevére szóló telefonszámlákat költségként elszámolta, azok általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegét visszaigényelte 110.000 forint összegben 1995. július és december közötti időszakban.
A felperes a bérelt irodahelyiség karbantartásáról felújításáról szóló, L. J. számlakibocsátótól származó számlák alapján 1996. márciusában összesen 113.000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza. L. János számlakibocsátónál végzett adóviz...
BH+ 2001.1.44 I. Fiktív az a számla, amelyről a számlakibocsátó elismerte, hogy nincs mögötte gazdasági esemény.
II. Bizonylatok, nyilvántartások ellenőrzése nem eredményez ellenőrzéssel lezárt időszakot (1992. évi LXXIV. tv. 4. §, 32. §, 35. §, 1990. évi XCI. tv. 51. §, 54. §)
A felperes a bérelt irodahelyiség után a bérbeadó nevére szóló telefonszámlákat költségként elszámolta, azok általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegét visszaigényelte 110.000 forint összegben 1995. július és december közötti időszakban.A felperes a bérelt irodahelyiség karbantartásáról felújításáról szóló, L. J. számlakibocsátótól származó számlák alapján 1996. márciusában összesen 113.000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza. L. János számlakibocsátónál végzett adóvizsgálat során a felesége L. J.-né, - aki egyben L. J.-t meghatalmazottként is képviselte - elismerte, hogy a felperes részére kibocsátott számlák mögött nem volt valós gazdasági esemény.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1994-96. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végzete el 1998. március 30-ával kezdődően. Az ellenőrzés eredményeként az 1998. május 13-án kelt határozattal 304.000 forint adókülönbözetet tárt föl, melyből 223.000 forint áfa adóhiány és 47.000 forint társasági adóhiány megfizetését írta elő, kiszabott 135.000 forint adóbírságot és 213.000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes a bérbeadó nevére szóló számlák alapján az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem volt jogosult, azonban az el nem fogadott áfa összegét költségként elismerte, mert a felperes a telefondíj felmerülését és azok megfizetését igazolni tudta. A L. J. számlakibocsátó számlái alapján - mivel az nem valós gazdasági eseményről kerültek kiállításra - az általános forgalmi adó visszaigénylését jogosulatlannak ítélte az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdés a) pontja és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdése és 83. § (2) bekezdése alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. október 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és 223.000 forint áfa adóhiány törlését kérte. Keresetben kifejtett álláspontja szerint bár a telefondíjat az alperes költségként elismerte, azonban annak adótartalmát törvénysértően nem engedte levonni. A számlakibocsátót nem hallgatták meg, csak L. J.-né nyilatkozatára alapított megállapítás nem jogszerű. 1995. évet érintően kiutalás előtti ellenőrzés is volt, ezért az alperes eljárása az ismételt ellenőrzés tilalmába ütközik.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. L. J. számláiról megállapította, hogy a számlák fiktívek, mert a számlakibocsátó meghatalmazottja egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a számlák valós gazdasági eseményt nem tükröznek, így ezen számlák alapján az áfa nem vonható le. A telefonszámlák kapcsán megállapította, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak az jogosult, akinek a nevére a számla szól. Az áfa kiutalásakor nem kifogásolt számlákat az adóhatóság az utóbb lefolytatott átfogó ellenőrzés során az új tények és adatok tükrében jogszerűen vitássá teheti.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatásával a keresete szerinti döntés hozatala iránt. Álláspontja szerint a számlák fiktívsége nem bizonyított, a számlakibocsátót nem hallgatták meg, a munka tényleges elvégzését sem ellenőrizték a helyszínen, és a tényállást sem tárták fel. Mivel a telefonköltségeket az adóhatóság elfogadta, úgy a számlák alapján az áfa levonás joga is megilleti. Kiutalás előtti ellenőrzés volt, az utóbb lefolytatott ellenőrzés új tényeket nem állapított meg.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és érdemben is megalapozott döntést hozott. A telefonszámlák elszámolásával kapcsolatban az adóhatóság jogszerűen járt el, és helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság is, hogy az adóalany csak a nevére szóló számla alapján jogosult az általános forgalmi adó levonására. Az Áfa. tv. 32.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében a telefonszámlák után az áfa levonásának joga a felperest nem illette meg, mert a telefonszámlák Gy. M. bérbeadó nevére szóltak. Mivel azonban a felperes a telefonköltségek felmerülését és azok megfizetését igazolni tudta, ezért helytállóan állapították meg, hogy a telefonszámla teljes összege, mint költség elfogadható és elszámolható az Sztv. 47. § (3) bekezdése alapján.
Az irodahelyiség felújításával kapcsolatban a L. Jánosnál folytatott adóellenőrzés során L. J.-né nyilatkozott arról, hogy a felperes nevére szóló számlák mögött tényleges gazdasági esemény nem volt. L. J.-né egyértelműen elismerte, hogy ő maga állította ki a tényleges gazdasági eseményt nem tükröző számlákat, ezáltal a számlák fiktívsége teljes körűen bizonyított volt. Nem volt szükséges a számlakibocsátó meghallgatása, sem a tényleges munka elvégzésének ellenőrzése. Az általános forgalmi adó levonására ugyanis csak a valós gazdasági eseményt tükröző, adóalanytól származó számla alapján kerülhet sor. A felperes ilyen számlával nem rendelkezett. A perben a bizonyítási teher a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte, de a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesi határozat törvénysértő módon állapította meg, hogy a felújításról szóló számlák nem valóságos gazdaságos eseményt takarnak, és az azon feltüntetett valós, létező adóalany.
Helyesen minősítette alaptalannak az elsőfokú bíróság a felperesnek az ismételt ellenőrzés tilalmának megszegésére való hivatkozását is. A felperes becsatolta 1995. III-IV. negyedévre vonatkozó bevallás felülvizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyveket, melyek tartalmazták, hogy az adóhatóság pénzforgalmi ellenőrzés és az áfa kiutaláshoz kapcsolódó bizonylatok és nyilvántartások ellenőrzését végezte el. Ez az ellenőrzés azonban nem minősül olyan ellenőrzésnek az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (2) bekezdés a) pontja alapján, mely ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményezne, így 1995. év III-IV. negyedévére folytatott ellenőrzés nem ütközött az Art. 54. § (1) bekezdésében foglalt ismételt ellenőrzés tilalmába.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozott és törvényes ítéltét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír.Kf.V.27.718/1999. sz.)