adozona.hu
BH+ 2000.3.228
BH+ 2000.3.228
Csak a valós gazdasági események alapján kiállított alakilag és tartalmilag is hiteles számla alapján van helye ÁFA visszaigénylésnek (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 1991. évi XVIII. tv. 84. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes 1995. I., II. és III. negyedévére számlák csatolásával áfát igényelt vissza. A kibocsátott számlák egyik kiállítója az Sz. Bt. képviselője - utóbb állítását visszavonva - arról nyilatkozott, hogy a bt. által kiállított számlák fiktívek, azokat pénzért adta ki a felperes részére. Az adóvizsgálat megállapítása szerint H. M. egyéni vállalkozó alvállalkozóként a másik kiállító pedig számlázott munkák elvégzésére képes sem volna. Mindkét kiállító saját könyvei az adott számlák hitelét nem...
Az ellenőrzés során a fenti tényállást megállapító alperes határozatával 7.935.000,- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest.
A jogerős határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet kérve a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy megtörtént a számlákon szereplő ellenérték fejében a tényleges teljesítés. Hivatkozott arra, hogy nincs módja a vele szerződő partnerek megfelelő ellenőrzésére. A kiállított számláért egyébként is a kiállító felel, a felperes tehát az áfa visszaigényléskor vétlen volt, mert azzal a gondossággal járt el, amely az adott helyzetben általában elvárható.
A városi bíróság keresetet elutasító ítéletét a jogerős ítéletet hozó megyei bíróság annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mely annak megváltoztatására és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Megismételte azt az előadását, hogy a valóságban is megtörténtek a gazdasági események, a számlák kifizetésekor a számla kiállítójának ő az adót megfizette, ezért jogosult az áfa visszaigénylésére is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az összeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése azonban e jog gyakorlásához előírja feltételként, hogy az kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adó összegét hitelesen akkor igazolja az áfa visszaigényléshez benyújtott dokumentum, ha megfelel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdésébe foglalt előírásnak, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett döntést hozni, hogy a felperes által az áfa visszaigényléshez benyújtott számlák megfeleltek-e a számviteli törvény idézett előírásainak.
Az alperes eljárása során helyesen értékelte az Sz. Bt. ügyvezetőjének tanúként elhangzott azon nyilatkozatát, mely szerint az áfa visszaigényléshez a felperes által felhasznált számlák kiállításáért, mint szívességért a bizonylatok áfa nélküli összegének 8%-át kapta a felperes ügyvezetőjétől. Helytálló volt az az alperesi megállapítás is, hogy a megyei G. telephelyen soha nem működő, lakóhelyéről ismeretlen helyre eltávozott egyéni vállalkozó számlája a tartalmi hitelesség követelményének ugyancsak nem felelt meg, így az áfa visszaigénylés feltételeinek nem tett eleget.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.II.27.200/1998. sz.)