adozona.hu
BH+ 2000.3.223
BH+ 2000.3.223
Ha a társadalombiztosítás szerve a határozataiban megállapított, felismert jogalap nélküli kifizetés megszüntetése iránt több mint öt éven át nem intézkedett, az ebből eredő következményeket magának kell viselnie [1975. évi II. tv. 101. § *, KK. 26. sz. állásfoglalás.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. december 16-án történt balesete alapján 1991. január 8-án rokkantsági nyugdíj, majd 1991.január 16-án baleseti járadék megállapítását kérte. A Társadalombiztosítási Igazgatóság az 1991. május 24-én hozott határozatával a felperesnek rokkantsági nyugdíjelőleget állapított meg, amellyel kapcsolatban 1991. június 6-án a felperes tájékoztatást kapott a bejelentési kötelezettségéről és annak elmulasztása esetén érvényesülő felelősségéről. A megnevezett igazgatóság az 1991. július ...
BH+ 2000.3.223 Ha a társadalombiztosítás szerve a határozataiban megállapított, felismert jogalap nélküli kifizetés megszüntetése iránt több mint öt éven át nem intézkedett, az ebből eredő következményeket magának kell viselnie [1975. évi II. tv. 101. § *, KK. 26. sz. állásfoglalás.]
A felperes 1989. december 16-án történt balesete alapján 1991. január 8-án rokkantsági nyugdíj, majd 1991.január 16-án baleseti járadék megállapítását kérte. A Társadalombiztosítási Igazgatóság az 1991. május 24-én hozott határozatával a felperesnek rokkantsági nyugdíjelőleget állapított meg, amellyel kapcsolatban 1991. június 6-án a felperes tájékoztatást kapott a bejelentési kötelezettségéről és annak elmulasztása esetén érvényesülő felelősségéről. A megnevezett igazgatóság az 1991. július 4-én hozott egy másik határozatával baleseti járadékot állapított meg a felperes részére, elutasítva a baleseti rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét. Ugyanezen igazgatóság 1991. szeptember 24-én meghozott határozatával a munkaviszonyának 1991. január 31-én történt megszűntétől rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére azzal, hogy az egy ellátásra való jogosultságra tekintettel a baleseti járadék folyósítását szüneteltetni kell. E határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, annak folytán a Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője az 1993. február 9-én hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta; e határozat is tartalmazta, hogy miután csak egy ellátás utalható, a baleseti járadék folyósítását szüneteltetni kell 1991. február 1-jétől. Ennek ellenére mindkét ellátást folyósították.Az alperes az 1996. évben észlelte a kettős folyósítást, és az 1996. november 18-ai határozatával 1996. december 1. napjával megszüntette a baleseti járadék fizetését, egyben az 1991. október 1. és 1996. november 30. között felvett 193.394 forint visszafizetésére kötelezte a felperest, mely határozattal történt kötelezést utóbb annak felére, 96.697 forintra csökkentette a saját közrehatásra tekintettel.
A felperes a visszafizetésre kötelező határozat hatályon kívül helyezését kérte és tagadta, hogy a kétszeres ellátást felróhatóan vette fel.
A kerületi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Ennek indokát abban jelölte meg, hogy a túlfizetés körül mindkét felet egyenlő súlyú mulasztás terheli, mert a felperes állítása szerint csupán telefonon jelezte a kettős fizetést az alperesnek, és az alperes sem járt el szabályszerűen a hosszabb ideig történt kettős fizetéssel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú társadalombiztosítási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a felperes 1991. április 11-én, majd október 26-án írásban tájékoztatta az alperest a kettős fizetésről és maga az alperes 1993. február 9-én hozott határozatában jegyezte meg, hogy a baleseti járadék fizetését 1991. február 1-jétől szüneteltetni kell. E tényállást értékelve a másodfokú bíróság úgy találta, hogy a felperest nem terheli olyan felróható magatartás, amely a részleges visszafizetésre kötelezést megalapozná.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az írásbeli beadványait nem hozzá, hanem a Társadalombiztosítási Tanácshoz intézte, ezért a felperes írásbeli bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A számítógépes adatbázisban a jogosultak folyósítási törzsszámmal szerepelnek és azzal azonosíthatók. Ezért a rendszer név- vagy címazonosság esetében sem jelez kettős folyósítást. Ezekre tekintettel a kettős fizetés a felperesnek is felróható, ezért neki is viselnie kell a felmerült hátrány egy részét.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást az iratok alapján annyiban helyesbíti, hogy a felperes a kettős fizetéssel foglalkozó 1991. április 11-ei beadványát a társadalombiztosítási igazgatósághoz, az 1991. október 26-ai beadványát pedig a társadalombiztosítási tanácshoz, tehát nem közvetlenül az alpereshez intézte.
Az ekként helyesbített, irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a vitás ügyben egyik fél sem járt el szabályszerűen. Az alperes terhére esik az ügyintézés nem kellő megszervezése, továbbá, hogy nem ismerte fel, miszerint a baleseti járadékot 1991. február 1-jétől jogalap nélkül folyósítja. Különös súllyal esik az alperes terhére, hogy a baleseti járadék szüneteltetése szükségességének 1991. szeptemberében és 1993. februárjában történt, határozatba foglalt felismerését és előírását követően sem intézkedett egészen 1996. november 18-áig. Ugyanakkor a felperes is tudatában volt az eljárása szabálytalanságának, hiszen az alperesnek írt 1996. november 28-ai levelében beismerte, hogy "a nyugdíjmegállapító határozat kézhezvétele után - való igaz - a baleseti járadék összegét is átvettem, de azt több hónapon keresztül félre raktam, számítva arra, hogy értesítenek a téves folyósítás tényéről, ami az Önök által bekövetkezett adminisztrációs hiba folytán következett be".
A felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett elbírálni, hogy az 1991. október 1-jétől 1996. november 30-áig jogalap nélkül történt baleseti járadékfizetés felróható-e a felperesnek vagy sem (1975. évi II. tv. 106. §).
Az előbbi körülmények mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a felperes felróható magatartása legfeljebb az 1991. február-szeptember hónapokra eső baleseti járadékfizetés körül merülhetett volna fel, erre az időszakra azonban nem történt igényérvényesítés. Az ezt követő időszakban az alperes a társadalombiztosítási szervek határozataiban foglalt, felismert jogalap nélküli kifizetés megszüntetése iránt sem intézkedett, ezzel azt maga idézte elő. Erre az időszakra nézve helytálló a jogerős ítélet következtetése, amely szerint az alperesnek a kettős folyósítással tisztában kellett lennie, mégsem intézkedett, ezért az abból eredő következményeket magának kell viselnie.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság módosított indokolással hatályában fenntartotta a másodfokú bíróság ítéletét [Pp. 275/A. § (1) bekezdése]. Az illetékről és a perköltségről nem kellett rendelkezni, mert az eljárás illeték- és költségmentes [1975. évi II. tv. 101. §, KK 26. állásfoglalás]. (Legf.Bír.Kfv. XI/a. 29.941/1999. sz.)
* Az 1988. január 1. napján hatályba lépett 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 77. §-a ugyancsak öt évben határozza meg a társadalombiztosítás szerve megtérítési követelésének érvényesíthetőségét.