adozona.hu
BH+ 2000.3.222
BH+ 2000.3.222
I. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, amelyek irányadók a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák a kérelmező egészségi állapotának leírását és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak teki
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a II. rokkantsági csoportba tartozó rokkant. Az állapotrosszabbodására tekintettel kérte az I. rokkantsági csoportba történő átsorolását és ennek megfelelően a rokkantsági nyugdíjának felemelését, mert teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet elsőfokú szakvéleménye szerint a felperes állapota nem változott, ezért az elsőfokú határozat megállapította, hogy továbbra is a II. rokkantsági csoportba tart...
BH+ 2000.3.222 I. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, amelyek irányadók a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák a kérelmező egészségi állapotának leírását és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekinthető-e, illetőleg melyik rokkantsági csoportba tartozik.
II. Az említett szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló határozatok csak abban az esetben vitathatók sikerrel a perben, ha a fél konkrétan hivatkozik az egészségromlást előidézett további olyan körülményre, amelyet az orvosi bizottságok nem vizsgáltak, illetve figyelmen kívül hagytak, mert annak figyelembe vétele esetleg módosíthatja az adott szakvéleményeket [1997. évi LXXX. tv. 26. § (1) bek.].
A felperes a II. rokkantsági csoportba tartozó rokkant. Az állapotrosszabbodására tekintettel kérte az I. rokkantsági csoportba történő átsorolását és ennek megfelelően a rokkantsági nyugdíjának felemelését, mert teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul.Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet elsőfokú szakvéleménye szerint a felperes állapota nem változott, ezért az elsőfokú határozat megállapította, hogy továbbra is a II. rokkantsági csoportba tartozik az annak megfelelő rokkantsági nyugdíjjal.
Az OEP OOSZI Másodfokú Orvosi Bizottsága helybenhagyta az elsőfokú orvosi bizottság szakvéleményét.
Az alperes vezetője a szakvélemények alapján elutasította a felperes fellebbezését és helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben az egészségi állapotára figyelemmel kérte az alperes határozatának megváltoztatását, és igazságügyi orvosszakértő kirendelését arra nézve, hogy nem a II., hanem az I. rokkantsági csoportba tartozó rokkant.
Az alperes elsődlegesen kérte a felperes keresetének elkésettség miatt történő elutasítását, másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes vezetőjének határozata megfelel a hatályos jogszabályoknak, mivel az orvosi bizottságok egybehangzó szakvéleménye szerint a felperes a II. rokkantsági csoportba tartozó rokkant, ezért ellenezte igazságügyi orvosszakértő kirendelését a perben.
A városi bíróság - helyt adva a felperes igazolási kérelmének - az ítéletével az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte az alperes másodfokú határozatát és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, mert az alperesnek sem az elsőfokú, sem a másodfokú határozata nem tartalmaz indokolást arra nézve, a felperes miért tartozik a II. rokkantsági csoportba. Erre vonatkozó indokolást az orvosi bizottságok szakvéleményei sem tartalmaznak. Az orvosi bizottságok csak azt állapították meg, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése 100%-os. Ha pedig az orvosi bizottságok a felperest 100%-os rokkantnak tekintették, indokát kellett volna adniuk, hogy miért tartozik a II. rokkantsági csoportba. A társadalombiztosítási határozatok - figyelemmel a KK 31. sz. kollégiumi állásfoglalásra - oly mértékű eljárásjogi szabálysértést tartalmaznak, amelyek a döntés érdemére kihatnak és a bírósági eljárásban nem pótolhatók. Ezért nem tett eleget a felperes igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló indítványának. Egyebekben iránymutatást adott a további eljárás lefolytatására.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Álláspontja szerint a bíróság tévesen alkalmazta a jogszabályokat, minthogy az ítéletét az 1957. évi IV. tv. 73. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a KK 31. számú állásfoglalására alapította. Az állásfoglalás szerint közigazgatási határozat eljárási jogszabálysértés miatt történő hatályon kívül helyezésének három feltétel együttes fennállása esetén van helye. E feltételek együttesen nem állnak fenn. Törvénysértő az ítéletnek az a hivatkozása is, hogy a közigazgatási eljárási jogszabálysértések a per során nem orvosolhatók, miután a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése és 341. §-ának e) pontja alapján a bíróságnak joga van a társadalombiztosítási határozat megváltoztatására, ha pedig erre jogosult, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást is lefolytathatja. A bíróság elmulasztotta a felperes által indítványozott szakértői bizonyítást is.
Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság adjon az eljárás módjára és a bizonyítási cselekmények sorrendjére iránymutatást.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapításai olyan szakértői vélemények, amelyek irányadók a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák a kérelmező egészségi állapotának leírását és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekinthető-e, illetőleg melyik rokkantsági csoportba tartozik.
A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője kizárólag ezeknek az orvosi szakvéleményeknek a megállapításait veheti figyelembe a határozata meghozatalánál.
Az említett szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló határozatok csak abban az esetben vitathatók sikerrel a perben, ha a fél konkrétan hivatkozik az egészségromlását előidézett további olyan körülményre, amelyet az orvosi bizottságok nem vizsgáltak, illetve figyelmen kívül hagytak, mert annak figyelembe vétele esetleg módosíthatja az adott szakvéleményeket.
A felperes a keresetlevelében csak általánosságokban hivatkozik az egészségi állapota további romlására. Megállapítható, hogy az általa előadott egészségromlással kapcsolatos diagnózist a szakvélemények tartalmazzák. A per során sem jelölt meg olyan, az egészségi állapota esetleges további romlásához vezető körülményt, vagy olyan bizonyítékokat, amelyek a szakvélemény helytállóságát nyomatékosan kétségessé tennék és indokolnák az alperes vezetője másodfokú határozatának hatálytalanítását. Erre figyelemmel szükségtelen lett volna igazságügyi orvosszakértőnek bevezetése a perbe.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét és elutasította a felperes keresetét. [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. (Legf.Bír.Kfv. XI/b. 28.621/1999. sz.)