adozona.hu
BH+ 2000.1.112
BH+ 2000.1.112
Az illetéktörvény módosítása során a jogalkotó a hatálybaléptető rendelkezésekben differenciál a vagyonszerzési és az eljárási illetékek között (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 1995. évi XLVIII. tv. 39. §, 53. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Q. Ingatlan Befektetési Alap 1999. december 29-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Q. Pénzügyi Tanácsadó Rt-től a budapesti ingatlant 60.278.900 forint vételárért. Az adásvételi szerződés a földhivatalhoz 1995. március 6-án került benyújtásra, az iratok az Illetékhivatalhoz 1995. március 21-én érkeztek meg. A Illetékhivatal az 1995. július 20-án kelt fizetési meghagyásával 8%-os illetékkötelezettséggel számolva 9.822.272 forint visszterhes vagyonátruházási illetékelőleget, 2.000 ...
BH+ 2000.1.112 Az illetéktörvény módosítása során a jogalkotó a hatálybaléptető rendelkezésekben differenciál a vagyonszerzési és az eljárási illetékek között (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 1995. évi XLVIII. tv. 39. §, 53. §)
A Q. Ingatlan Befektetési Alap 1999. december 29-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Q. Pénzügyi Tanácsadó Rt-től a budapesti ingatlant 60.278.900 forint vételárért. Az adásvételi szerződés a földhivatalhoz 1995. március 6-án került benyújtásra, az iratok az Illetékhivatalhoz 1995. március 21-én érkeztek meg. A Illetékhivatal az 1995. július 20-án kelt fizetési meghagyásával 8%-os illetékkötelezettséggel számolva 9.822.272 forint visszterhes vagyonátruházási illetékelőleget, 2.000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket és a késedelmes bejelentés miatt 100.000 forint mulasztási bírságot szabott ki, majd az 1995. november 3-án kelt határozatával a felperes helyesbítés iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1996. január 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot és a helyesbítési kérelemre hozott határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.)-t módosító 1995. évi XLVIII. tv. (továbbiakban: Gst.) 39. §-ával beiktatott 23/A. § szerint 2%-os illetékkulcs alkalmazásával kell megállapítani az illetékelőleget, a törvényt hatályba léptető 53. § (1) bekezdése értelmében a 2%-os illetékmértéket meghaladó részében kérte az illeték törlését.Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és a kiszabott 4.924.272 forint illetékelőlegből 3.616.704 forint illetékelőleget törölt. Ítéletének indokolásában az 1995. évi XLVIII. tv. 39. §-ával beiktatott 23/A. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a felperes esetében a jogorvoslati eljárás már a módosító rendelkezés hatálybalépését követően indult meg. Az Alkotmánybíróság 21/1993. (IV. 2.) AB határozatára és a 620/B/1992. AB határozatra figyelemmel az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a Gst. 53. § (1) bekezdés nem tett különbséget szövege szerint az alperes által hivatkozott vagyonszerzés és eljárási illeték között, és ez a különbségtétel a törvény szövegéből nem is olvasható ki. A törvény szöveges indokolás nélkül született meg, így még a jogalkotó autentikus magyarázata sem nyújthat támpontot a jogalkotói szándék megállapításához. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és a 2%-os illetékmértéket meghaladó részében az alperes határozatát megváltoztatta, az illetékkülönbözetet törölte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a vagyonszerzési illetékekről szóló szabályozást a törvényalkotó minden esetben úgy léptette életbe, hogy az új törvényi rendelkezések a törvény hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az Illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekre vonatkoztak. A perbeli esetben is ez történt, a jogalkotó az új, 1995. július 30-án hatályba lépett törvényi rendelkezéseket az ezt követően illetékkiszabásra bejelentett ügyekben kívánta alkalmazni. Ettől eltérő volt az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezés, mivel ezek esetében a törvényalkotó az új rendelkezések bevezetését már a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelte. Erre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az 1995. július 30-án hatályba lépett Gst. által törvénybe iktatott 23/A. §-ban szabályozott illetékkedvezmény a felperesre nem vonatkoztatható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Gst. 53. § (1) bekezdésében, valamint az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú határozattal szemben a jogorvoslati eljárás a Gst. hatályba lépését követően indult meg, és a másodfokú ítélet meghozataláig jogorvoslati eljárás volt folyamatban, ezért az Itv. 23/A. § rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Gst. 53. § (1) bekezdés nem tett különbséget vagyonszerzési és eljárási illeték között. Utalt arra is, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet véleménye szerint szakmailag is indokolt a Gst. 51. § (1) bekezdésének azon előírása, amely lehetővé teszi a 39. §-ban szereplő illetéktörvény-módosítás folyamatban lévő jogorvoslati eljárásokban történő alkalmazását, ezáltal is csökkentve az ingatlanalapok szempontjából hátrányos megkülönböztetést eredményező időszakot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság számos hasonló ügyben hozott álláspontjával szorosan egyetértett a Fővárosi Bíróság Gst. 53.§ (1) bekezdésének értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogi álláspontjával.
Az Itv. módosításai során a jogalkotó differenciáltan rendelkezett a hatálybaléptetésről a vagyonszerzési és eljárási illetékekre vonatkozóan. A szabályozás eltérőségét az illetékkivetés két alapkategóriájának sajátosságai határozták meg.
A felperes esetében az Illetékhivatal a perben felülvizsgált határozatokkal ingatlan adásvételi szerződés alapján vagyonszerzési illetéket vetett ki, és a perben rendelkezésre állt iratokból az is egyértelműen megállapítható volt, hogy az illetékkiszabásra bejelentés a Gst. által beiktatott Itv. 23/A. § (1) bekezdés szerinti módosítás hatályba lépése előtt történt.
Ennek megfelelően a Gst. 53. § (1) bekezdés első fordulata szerinti hatálybalépési mód volt alkalmazható, és az ügy "folyamatban létének" - akár közigazgatási, akár bírói szakban - az elbírálás szempontjából nem volt jelentősége. A törvény helyes értelmezése szerint azon körülmény, hogy a vagyonszerzési illetékfizetésre kötelezett jogorvoslati eljárásokat kezdeményez a fizetési kötelezettségét megállapító határozatokkal szemben, nem teszi alkalmazhatóvá a módosított rendelkezéseket minden egyes - ily módon folyamatban lévő - ügyben. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gst. 53. § (1) bekezdés nyelvtani értelmezésével is pontosan elhatárolható a kétféle hatályba léptetési mód, mivel a törvényszöveg konkrétan tartalmazza első fordulatában "a vagyonszerzési ügyekben", második fordulatában pedig "az eljárások esetében" megjelölést.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során észlelte, hogy a jogerős ítélet fejrészében a felperes nevében, és az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élő fél megjelölésében is elírás történt, ezért a Fővárosi Bíróságnak a Pp. 224. § (1) bekezdés alapján intézkednie kell az elírások kijavítása tárgyában. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.28.715/1997.)