adozona.hu
BH+ 2000.1.87
BH+ 2000.1.87
A nyilvántartásba vételi díj befizetésének hiánya vagy késedelme az igénybejelentés határidejét nem módosítja, csupán a nyilvántartásba vételre van hatása [1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 46. § (7) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével P. D. és P. D-né hitelezők igényét a felszámoló által besorolt összegben és kategóriában, mint határidőben érkezett követelést rendelte nyilvántartásba venni. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelezők az adóssal szembeni követelésüket a felszámolási eljárásban határidőben bejelentették, egyidejűleg a nyilvántartásba-vételi díjat nem fizették be. A felszámoló a hitelezők jogi képviselőjét felhívta az 1%-os díj befizetésének igazolására. A hitelezők a ...
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Továbbra is fenntartotta azt a véleményét, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltétele: a 40 napon belül bejelentett hitelezői igény, továbbá az, hogy az 1% nyilvántartásbavételi díj is e határidőn belül befizetésre kerüljön. A hitelezők képviselője a felszámoló külön felhívására, jóval a 40 napos határidő eltelte után fizette be a nyilvántartásbavételi díjat. A felszámoló csak azt a bejelentést veszi nyilvántartásba, amely után az igénybejelentő a követetés 1%-át, de legalább 1.000,- Ft-ot, legfeljebb 100.000,- Ft-ot a végzésben megjelölt számlára 40 napon belül befizetett és ezt a felszámoló részére igazolta.
A felszámoló fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján megalapozott végzést hozott. A felszámoló a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 46. §-ának (7) bekezdése szerint a hitelezői igények nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1.000,- Ft-ot és legfeljebb 100.000,- Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizesse és ezt a felszámolónak igazolja. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezést helyesen értelmezve alakította ki az álláspontját. Nevezetesen, hogy a jelen esetben a felszámoló által sem vitatottan a hitelezői igénybejelentés határidőben történt, a felszámolási eljárás közzétételétől számított 40 napon belül. A felszámoló felhívta a hitelezőket a díj befizetésének igazolására, amely felhívásnak a hitelezők eleget tettek, a díjat befizették. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a díjbefizetés késedelme, vagy hiánya az igénybejelentés határidejét nem módosítja, csupán a nyilvántartásba vételre van hatással. Ebből eredően, amennyiben valaki a díjat nem fizeti be, nem kerülhet sor a követelésének nyilvántartásba vételére. A jelen esetben azonban a hitelezők felszólításra a díjat befizették, ezért a nyilvántartásba vétel az eredeti igénybejelentési határidőben történtnek tekintendő. Tévedett tehát a felszámoló, amikor határidőn túl érkezettként minősítette a hitelezők igényét. Nyilvánvalóan a felszámoló felszólítására való befizetés megtörténtét quasi igazolásnak kell tekinteni, s mivel az a felszámoló által megszabott határidőben megtörtént, úgy kell minősíteni, mintha a bejelentéssel egyidejűleg került volna sor arra.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII.33.413/1998.sz.)