adozona.hu
26/2005. (VI. 24.) AB határozat
26/2005. (VI. 24.) AB határozat
Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete 5. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti szabályozás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete 5. §-a alkotmányellenes, ezért e rendelkezést 2005. december 31. napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az ...
26/2005. (VI. 24.) AB határozat
Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete 5. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti szabályozás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete 5. §-a alkotmányellenes, ezért e rendelkezést 2005. december 31. napjával megsemmisíti.Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-át a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hat.) 27. §-ába, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe és a 70/I. §-ába ütközése miatt semmisítse meg. Az indítványozó álláspontja szerint a Hat. felhatalmazása alapján a Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) az adómegállapítási joga gyakorlása során az Ör. 5. §-ában megállapított mentességi körrel - amely szerint mentes az adó alól minden olyan lakás, amelyben nincs bejelentve, megjelölve valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe - a kivételt általánosítja. "Az általános szabály alól a vállalkozók kivételével mindenkit kiemelt és mentesített a bevallás és az adókötelezettség alól. Ezzel pedig nem tett mást, minthogy magánszemélyek kommunális adója címen - mintegy álcázás és a Hat. előírásai kikerülése érdekében - valójában a Hat. 27. §-ában előírt "Vállalkozók kommunális adóját" vetette ki, ráadásul helytelen számítással. A vállalkozók kommunális adója a Hat. 27. §-a alapján független a magánszemélyek kommunális adójától." Az indítványozó véleménye szerint az Ör.-ben egységesen meghatározott 12 000 Ft/év nemcsak önkényes, de önmagában is magasabb szintű jogszabályba, a Hat.-ba ütközik. A sérelmezett szabályozás szerint - állítja az indítványozó - az önkormányzat egy általános rendelete hatálya alól gyakorlatilag a területén élő polgárok többségét kivonja, kivéve egy - vélt vagy valós - vagyoni helyzete, esetleg foglalkozása okán megkülönböztetett szűkebb állampolgári csoportot, a vállalkozót és ez sérti az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott állampolgárok vagyoni vagy más helyzete szerinti megkülönböztetésének tilalmát, valamint a 70/I. §-ban meghatározott közteherviselés alkotmányos elvét.II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: (...) d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,"
"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:
"16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."
3. A Hat. indítvánnyal érintett rendelkezései: "5. § Az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók,
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult."
"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."
"12. § (1) Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos) ."
"24. § Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok."
"27. § (1) Kommunális adókötelezettség terheli a 3. § (1) bekezdésében felsorolt adóalanyok közül a vállalkozót, függetlenül a 24. § alapján egyébként fennálló adókötelezettségtől.
(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy az adóalany székhelye vagy csupán telephelye (részlege) található az önkormányzat illetékességi területén.
28. § Az adó alapja az adóalany által az önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma."
4. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései: "1. § Adóköteles
a) az Önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás,
b) a 2. § b) pontjában meghatározott lakásbérleti jog." "2. § Az adó alanya az a magánszemély, aki
a) a naptári év (a továbbiakban: év) első napján a lakás tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben a lakást az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, magánszemélyt megillető vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékűjogjogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos),
b) az Önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok."
"4. § Az adó évi mértékének lakásonkénti, illetőleg lakásbérleti jogonként 12 000 Ft."
"5. § Mentes az adó alól az a lakás, amelyben nincs bejelentve (megjelölve) valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe."
"6. § (2) Nem kell bevallást tennie az adóalanynak azon lakás és lakásbérleti jog vonatkozásában, amely az 5. § alapján mentes az adó alól."
III.
Az indítvány részben megalapozott.1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. Az Ötv. 10. § (1) bekezdés d) pontja alapján a képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át a helyi adó megállapítása, amely az Ötv. 10. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott - a képviselő-testület hatásköréből át nem ruházható - önkormányzati rendeletalkotással történik. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében meghatározott alkotmányos korlát szerint az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A Hat. 1. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Az önkormányzat adómegállapítási jogát a Hat. 6. §-a tartalmazza. A Hat. 24. §-a határozza meg a magánszemélyek kommunális adója tekintetében az adóalanyokat és az adókötelezettség alapját. A Hat. 27-28. §-ai állapítják meg a vállalkozók kommunális adója vonatkozásában az adóalanyokat és az adó alapját.
Az indítványozó álláspontja ismertetésekor kifejezetten utalt arra - a konkrét alkotmányi rendelkezés sérelmének meghivatkozása nélkül -, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes magasabb szintű jogszabály, a Hat. kommunális adókra vonatkozó rendelkezéseivel.
A Képviselő-testület az Ör. megalkotásakor a magánszemélyek kommunális adójáról alkotta meg rendeletét. A Hat. 27. §-a alapján nem mentesül a vállalkozó a vállalkozók kommunális adója megfizetési kötelezettsége alól akkor, ha az önkormányzat rendeletében megállapította a magánszemélyek kommunális adójának fizetési kötelezettségét is a településen építménytulajdonnal és nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkező magánszemélyek vonatkozásában. A Hat. e szabályozása alapján tehát nincs akadálya annak, hogy a vállalkozó, mint magánszemély is és mint vállalkozó is fizessen kommunális adót a Hat. 24. §-a és a 27. §-a alapján.
Ugyanakkor az indítványozó téved akkor, amikor azt ál-lítja, hogy az Ör.-ben megállapított adó alanya a vállalkozó. A vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe a vállalkozó tulajdonán kívül más tulajdonában lévő építmény vagy telek is lehet. A magánszemélyek kommunális adójának alanya az Ör. 2. § alapján az a magánszemély, aki a lakás tulajdonosa vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog jogosítottja, továbbá a nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérlője. A magánszemélyek kommunális adója szempontjából adótárgy a Hat. 11. § (1) bekezdése alapján a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény) és a Hat. 17. §-a alapján a beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek) .
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. indítvánnyal támadott 5. §-ában alkalmazott szabályozás az adó alanya és tárgya vonatkozásában nem ellentétes a Hat. 6. § d) pontjában és a 12. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
2. Az indítványozó véleménye szerint az önkormányzat egy általános rendelete hatálya alól gyakorlatilag a területén élő polgárok többségét kivonva megkülönböztetett szűkebb állampolgári csoportot, a vállalkozót és ez sérti az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott állampolgárok vagyoni vagy más helyzete szerinti megkülönböztetésének tilalmát, valamint a 70/I. §-ban meghatározott közteherviselés alkotmányos elvét. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 5. §-ának rendelkezését a vagyoni helyzet szerinti különbségtétel és a vagyoni viszonyoknak megfelelő közteherviselés szempontjából is megvizsgálta.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy "[a]z Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú." (ABH 1992, 280, 281.)
Az Ör. az adómentes adótárgyak körét két rendelkezésében állapítja meg. Első alkalommal az Ör. 1. §-ában, amikor az építmények és a telkek közül csak a magánszemély tulajdonában lévő építmények közül a lakást, illetve a vagyoni értékű jog magánszemély jogosítottja használatában lévő lakást, illetve a nem magánszemély tulajdonában lévő lakáshoz kötődő lakásbérleti jogot nyilvánítja adókötelessé. Tehát a Htv. 12. §-ában, 18. §-ában és 24. §-ában meghatározott adótárgyak közül
az Ör. 1. §-a a lakást és a lakásbérleti jogot nyilvánította adókötelessé. Második alkalommal az Ör. 5. §-a az 1. §-ban adókötelessé nyilvánított adótárgyak közül mentesítette az adófizetési kötelezettség alól azt a lakást, amelyben nincs bejelentve (megjelölve) valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe. E szabályozás alapján magánszemélyek kommunális adója fizetési kötelezettség terheli a lakásbérleti jog jogosultját, valamint azt az adóalanyt, akinek a lakásába be van jelentve vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe.
Az Alkotmánybíróság megkereste a Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzat polgármesterét, hogy tájékoztassa az Alkotmánybíróságot az adó bevezetésének, az adómérték és az adómentességek meghatározása helyi gazdaságpolitikai, életszínvonalbeli és szociálpolitikai indokairól. A polgármester válaszában kifejtette, hogy az önkormányzat nagy súlyt helyezett arra, hogy minél több szociálpolitikailag és gazdaságpolitikailag indokolható adókedvezményt adjon, a magánszemélyeket minél kisebb mértékben terhelje helyi adókkal. A támadott adómentesség oka - a polgármester által kifejtettek szerint -hogy azon lakások, amelyeket kizárólagosan az eredeti rendeltetésüknek megfelelően lakás céljára használnak - amely révén nem keletkezik vállalkozási jövedelem -teljes egészében mentesülhessenek az adóteher alól.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy szociálpolitikailag és gazdaságpolitikailag nem indokolható önkényes megkülönböztetést tartalmaz az Ör. 5. §-a, amikor csak azt a lakást nem mentesíti az adófizetési kötelezettség alól, amelyben valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe van bejelentve, megjelölve. E szabályozás figyelmen kívül hagyja, hogy a lakás a vállalkozási formán kívül más formában is jövedelemszerző tevékenység alapja lehet, például a magánszemély tulajdonában álló lakás bérletbe adása, amely esetben az Ör. 1. §-a és 5. §-a alapján az adótárgy adómentes. Ugyanakkor az Ör. az adómentességet nem terjesztette ki a nem magánszemély tulajdonában lévő lakás bérleti jogára, mint adótárgyra. Ennek következtében a nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti joga magánszemélyek kommunális adója fizetési kötelezettséggel terhelt, míg a magánszemély tulajdonában lévő lakás - amely vitathatatlanul nagyobb értéket képvisel - adómentes akkor is, ha lakásbérleti joggal terhelt, vagy ha nincs oda bejelentve vállalkozás székhelye, telephelye, fióktelepe. Ez a megkülönböztetés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése rendelkezéseit.
3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben az Ör. 5. §-a alkotmányellenességét állapította meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti, akkor a határozata közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a 42. § (1) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését. A Hat. 6. § a) pontja alapján a már bevezetett helyi adó évközi módosítása naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok terheit.
Az Ör. 5. §-ának az Alkotmánybíróság határozata közzétételének napjával történő megsemmisítése az adóalanyok terheinek évközi súlyosbítását jelentené,
azért az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak alapján
az Ör. 5. §-át pro futuro, 2005. december 31. napjával semmisítette meg. A pro futuro megsemmisítéssel egyben a Képviselő-testületnek is lehetősége nyílik arra, hogy még a 2005. évben oly módon módosítsa az Ör.-t, hogy annak szabályozása megfeleljen az Alkotmány 70/A. §-a és a Hat. rendelkezéseinek.
4. Tekintettel arra, hogy az Ör. 5. §-a alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján megállapította, - állandó gyakorlatának megfelelően - nem vizsgálta azt, fennáll-e az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjával, a 44/A. § (2) bekezdésével és a 70/I. §-ával való ellentét is [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABK 2004. február, 58, 61.].
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapszik.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 195/B/2004/6.