adozona.hu
APEH közlemény (AEÉ. 2/2004.)
APEH közlemény (AEÉ. 2/2004.)
az adóhatósági ellenőrzés és az adóbeszedés közép- és hosszútávú stratégiájáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Bevezetés
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2003. év elején megfogalmazta a következő három-hat év adóhatósági stratégiáját, amely a másfél évtized alatt kialakított és stabilnak mondható adóztatási - adóigazgatási rendszer eredményeire alapozva, az EU csatlakozásra is tekintettel határozta meg a szervezet fő célkitűzéseit.
Az ott megfogalmazott üzenet szerint az adóhatóság alapfunkciója a kétirányú szolgáltatás: egyrészt a költségvetési bevételek biztosítása az állam működéséhez, más...
APEH közlemény (AEÉ. 2/2004.)
az adóhatósági ellenőrzés és az adóbeszedés közép- és hosszútávú stratégiájáról
BevezetésAz Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2003. év elején megfogalmazta a következő három-hat év adóhatósági stratégiáját, amely a másfél évtized alatt kialakított és stabilnak mondható adóztatási - adóigazgatási rendszer eredményeire alapozva, az EU csatlakozásra is tekintettel határozta meg a szervezet fő célkitűzéseit.
Az ott megfogalmazott üzenet szerint az adóhatóság alapfunkciója a kétirányú szolgáltatás: egyrészt a költségvetési bevételek biztosítása az állam működéséhez, másrészt az adóztatás rendszerében az adózók minél teljesebb körű "kiszolgálása" (lehetővé téve, hogy kötelezettségeiket a kornak megfelelő színvonalú ügyintézés mellett pontosan teljesíthessék.)
Az önadózás mai rendszerében két alappillérnek tekinthető az ellenőrzési és az adóbeszedési tevékenység. (Természetesen ezeket további szakterületek támogatják, így az adóügy, az informatika, a jogi, törvényességi kontroll, valamint az egyéb funkcionális tevékenységek.)
Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének, vagy elmulasztásának megállapítása, és hiányosságok esetén hatósági jogosítványok alkalmazásával intézkedés a törvényes állapot helyreállítására. Az ellenőrzésnek az erőforrások célszerű és gazdaságos kihasználásával, új módszerek kialakításával hatékonyan kell feltárni a különböző adókikerülő magatartási formákat, emellett megfelelő kommunikációval, segítő vizsgálatokkal elő kell mozdítani a helyes adózási gyakorlat kialakítását.
Adóbeszedés területén kiemelt szempont az állami bevételek biztosítása, amihez széleskörű, korrekt tájékoztatással, a fejlett informatika alkalmazásával járulhat hozzá az adóhatóság.
Az adótartozások és az egyéb köztartozások, mint kintlévőségek csökkentése érdekében cél a hatósági jogosítványok szabályozott rendű, informatikailag támogatott, egységes alkalmazása, az intézkedések felgyorsítása, a beszedés hatékonyságának javítása, közérthető eljárás az ügyfelekkel szemben, korrekt együttműködés a külső szervekkel.
Mindkét alapterületen hangsúlyozandó, hogy a tevékenység - a fő feladat, az állami bevételek minél teljesebb körű biztosítása mellett is - csak a törvényes előírások elsőrendű és maradéktalan betartása mellett valósítható meg.
Törekedni kell az eljárások és az ügyviteli folyamatok egységességére.
A) Ellenőrzés
Az adóhivatal alapfunkciójából levezetetten a két címzett - az állam és az adózó állampolgár - igényeinek lehető legteljesebb mértékű kiszolgálása a cél, az ellenőrzés vonatkozásában is.
Az adórendszer működtetésének tényén felül nyilvánvaló elvárásként:
- az alapító részéről a törvényes, eredményes, hatékony működés,
- az adózó (állampolgár) részéről pedig az áttekinthetőség, segítőkész, méltányos eljárás, korrekt ellenőrzési rendszer fogalmazódik meg.
A fentiekből következően az adóhivatal ellenőrzési tevékenységét illetően az elérendő cél az, hogy az alkalmazott módszerek megújításával, a folyamatok informatikai támogatottságának növelésével az ellenőrzések hatékonysága és az adómorál javuljon, jogszabálysértés esetén élni kell a törvény által felhatalmazott hatósági jogaival.
A fenti célkitűzés megvalósulását a következő - szemléleti megközelítésében az adóhivatal stratégiájához igazodó -stratégiai elemekből levezetett feladatok alkotják:
1. Az állam (költségvetés) elvárásainak teljesítése
Az állami adóhatóság alapfeladata az elméleti és a tényleges adóbevétel közötti különbség az ún. adórés csökkentése, melynek fontos eszköze az ellenőrzés.
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
1.1 Adózói magatartásformák felismerése
Fel kell tárni az adórés kialakulásában szerepet játszó adózói magatartásokat, s ennek megfelelően kell az ellenőrzés eszközrendszerével élni. Segítő szándékot kell érvényre juttatni akkor, ha az adózó azért nem tesz eleget az adókötelezettségének, mert nem ismeri megfelelően a rá vonatkozó szabályokat. Kényszerintézkedések alkalmazása válik szükségessé akkor, ha az adózó szándékos (tudatos) adókikerülő magatartást tanúsít. Cél ez utóbbi magatartási formák, csalási sémák mind szélesebb körű feltárása. Az adózói közállapotokról nyújtott tájékoztatásunk megalapozottá teszi az állami intézkedéseket.
1.2 Az adózók differenciált megjelenítése
A nagy adózók sajátossága, hogy a szereplők kis hányada adja a költségvetési bevételek döntő részét, ezért az állam érdeklődése e kör iránt intenzívebb. Ezért ezen adóalanyi körrel az adóztatás (ellenőrzés) során egyedi és magasabb szakmai színvonalú kapcsolat alakítandó ki. Más a helyzet a közepes és még inkább a kis adózókkal. A költségvetési befizetésük tekintetében súlyuk kisebb, ugyanakkor az adóztatásuk során felmerülő feladatok arányukban nagyobb kapacitás lekötéssel járnak. Az ellenőrzésre történő kiválasztásuknál a hangsúly az erőforrásokhoz igazított feladat hozzárendelésre helyeződik.
1.3 A jogalkotás folyamatában való megkívánt szintű részvétel
Az adózók széles körét érintő, a költségvetési érdekeket sértő szabályozási anomáliákat folyamatosan jelezzük. A jogalkotás folyamatában a jövőben is igényeljük, hogy az alapító számítson előkészítő-véleményező munkánkra, ugyanakkor hangsúlyozottan kell törekednünk - amennyiben lehetőség van rá - a jogalkalmazó szervek véleményének kikérésére. (Pl. Bíróság, Közigazgatási Kollégiumok /
1.4 Az állam szerveinek együttműködése
Az ellenőrzés teljes folyamatában át kell tekinteni, és ki kell dolgozni azokat a formákat, együttműködési kereteket, információ áramoltatási módokat, amelyek segítségével az állami feladatok ellátásában ésszerű munkamegosztás és együttműködés alakítható ki. Adóztatás szempontjából különösen az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés időszakában fontos, hogy biztosított legyen az Unión belüli kereskedelem megbízható és hatékony nyomon követése, amely kiterjed a VPOP ellenőrzési tapasztalatainak hasznosítására is.
Továbbiakban is mind szélesebb körben kívánunk együttműködni más ellenőrzési szervekkel, hatóságokkal az adóellenőrzési munka, a megállapítások megalapozottsága érdekében.
1.5 Nemzetközi tapasztalatok hazai alkalmazási kereteinek kialakítása
Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása megköveteli, hogy az adóigazgatóságok tevékenységüket az európai szintű elvárásoknak megfelelően lássák el. Át kell venni az ott eredményesen alkalmazott módszereket, részt kell venni a nemzetközi kapcsolatok erősítése révén a korszerű megoldások továbbfejlesztésében, ezáltal is elősegítve az ellenőrzési munkafolyamat egységességét.
2. Adózók megfelelő mértékű kiszolgálása
Az adózó (állampolgár) áttekinthető, korrekt segítőkész, méltányos, ellenőrzési rendszert működtető adóhivatallal működik együtt.
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
2.1 Prevenció
Az ügyfélközpontú adóhivatali modell célrendszeréhez kötötten az ellenőrzések célja elsődlegesen a jogkövető adózói magatartás ösztönzése. Az adóhivatali vizsgálatok révén elő kell segíteni, és támogatni kell a helyes adózói gyakorlat kialakítását. Az adóhatósági jelenléttel is elő kell segíteni az adómorál javítását.
Ezért a jövőben is kiemeli figyelmet kell fordítani az ún. preventív vizsgálatokra. Ezen vizsgálattípus - figyelemfelhívás a helytelen adózási gyakorlatra - hatékonysága a későbbiekben jelentkező adózói magatartás változásában mérhető.
2.2 A kommunikációs tevékenység erősítése
A tájékoztatási eszközök mind szélesebb körű felhasználásával, megfelelő módon a potenciálisan érintett adózói réteg egészét tájékoztatni kell a helytelen adózási gyakorlat kialakulásának körülményeiről, következményeiről, ezáltal elősegítve, hogy az adócsalást a mainál lényegesen jobban elítéljék az üzleti élet szereplői, illetve az egész társadalom.
2.3 Anomáliák visszacsatolása, jelzés
Az ellenőrzések révén vissza kell csatolni mind az adózók széles körét érintő, mind a költségvetési érdekeket sértő szabályozási anomáliákat, a jogkövető magatartás befolyásolása érdekében. A jogszabály előkészítési munka színvonalának javítását a visszacsatolás szintén elősegítheti.
2.4 Egyenlő elbánás elvének érvényesítése
Biztosítani kell az egyenlő bánásmód törvényi garanciális alapelvének maradéktalan érvényesülését. Egyetlen egy adózó, adózói csoport sem mentesülhet az ellenőrzés potenciális lehetősége alól. Tudatosítani kell, hogy elvileg bármely adózó bármikor kiválasztásra kerülhet.
2.5 Az ellenőrzés egységes arculatának kialakítása
Az előállítandó adóhatósági dokumentumok egységesítését el kell végezni, informatikai támogatottsággal létre kell hozni az ún. irat-mintatárat. A szabványosított iratminták országosan egységes alkalmazásával is biztosítható az egységes eljárási rend, az ellenőrzés egységes arculata.
2.6 Együttműködés az adózók szervezeteivel
Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehet szorosabb együttműködési formákat kialakítani az országban működő kamarákkal, érdekképviseletekkel, melynek révén a kölcsönös segítségnyújtás előnyei hatékonyan érvényesülnének.
3. Folyamatos működést és fejlődést biztosító állandó szervezet.
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
3.1. Az ellenőrzési típusok adózói körönként differenciált alkalmazása
Míg a nagy adózók esetében már jelenleg is korszerű számítástechnikai eszközök felhasználásával folytatott vállalkozásvezetés és adózói stratégia követése a jellemző, addig egyes kisvállalkozói körökben és a magánszemélyek túlnyomó többségénél hosszabb távon is a hagyományos adózási módszerekkel kell számolni. Tekintve, hogy az adóellenőrzés egyik legalapvetőbb követelménye a minél szélesebb körűjeleniét biztosítása, hosszabb távon sem változik az ellenőrzés ma már jellemző egyfajta kétarcúsága, a korszerű és tradicionális ellenőrzési módszerek párhuzamos jelenlétével.
Ki kell alakítani azt a vizsgálatszervezési rendszert, amely az utólagos adóellenőrzések megalapozottságát az ún. operatív ellenőrzések tapasztalatainak szervezett formában, rendszerezetten, informatikailag támogatott módon történő felhasználásával is elősegíti. Fel kell térképeznünk, hogy az ellenőrzések során az eddig nem alkalmazott publikus adatbázisok milyen módon hasznosíthatók.
Az elemzett információk a jogkövető magatartás kikényszerítéséhez akár konkrét adózókra akár szakmákra, főbb megállapítási okonként járulhatnak hozzá.
A legnagyobb adó teljesítményű adózókat országosan egységes szempontok szerint, rendszeres jelleggel kell vizsgálni, figyelemmel a szakágazati jellemzőkre is.
Mind szélesebb körben kell élni a relatíve alacsony adóteljesítménnyel rendelkező, de számosságában jelentős önadózó magán személyi körben a számítástechnikai rendszerrel támogatott egyszerűsített ellenőrzés módszerével, amely az adózók személyes jelenlétét nem igényli. A személyi jövedelemadózás adóztatási formája kibővül, ezért az adóhatósági adó megállapítást választó magánszemélyek tekintetében ki kell dolgozni ezen adóalanyi kör ellenőrzési módszertanát.
3.2 Az ellenőrzési feladat és kapacitás összhangjának megteremtése
Meg kell vizsgálni, hogy a jelenleg kialakított ellenőrzési struktúra mennyiben felel meg a korszerű igényeknek, meg kell teremteni a feladatok és a rendelkezésre álló kapacitás összhangját. Meg kell hozni azokat a fejlesztéssel öszszefüggő döntéseket, amelyek felhasználásával a rendszert alkalmassá lehet tenni a folyton változó környezeti kihívások kezelésére.
A vizsgálatnak ki kell terjednie arra is, hogy melyek azok a feladatok, amelyek bár nem kapcsolódnak szorosan az adóellenőrzésekhez, jelenleg az ellenőrzési szakterületen végeznek.
Célszerű megvizsgálni annak a lehetőségét, hogyan adaptálhatjuk azokat a nemzetközi tapasztalatokat, amelyek szerint az ellenőrzés hatékonyságát növelik, ha bizonyos ellenőrzési típusokat kizárólagosan egy-egy meghatározott, csak erre szakosodott az ország egész területén vizsgáló speciális egységek végeznének. Korszerű munkaszervezési eszközök alkalmazásával kell az átvilágítást elvégezni, és meg kell állapítani, hogy hol, milyen tartalékok vannak a munkaidőalap kihasználtságban. Ennek keretében át kell gondolni, hogy bizonyos feladatok: pl. bejelentések és azok nyomán induló, többségében majdani adóellenőrzést megalapozó vizsgálatokat külön igazgatóságonként szerveződő speciális egységeik mennyiben lennének hatékonyak. A vizsgálatnál figyelemmel kell lenni arra is, hogy ebben az esetben a gazdaság egyes atipikus jelenségeiről a közvetlen napi informáltság - külön szervezeti egység felállítása esetén - esetlegesen információ elvesztéssel járhat.
4. Megfelelő munkaerő, megfelelő munkahely
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
4.1 Megfelelő értékelési rendszer kialakítása
Az ellenőrzési stratégiában megfogalmazott célok megvalósítása érdekében ezzel összhangban álló értékelési rendszert kell kialakítani és működtetni.
4.2 Revizori életpálya
A stratégai célok megvalósítása érdekében ki kell alakítani a revizori életpálya előmeneteli szakaszait a hozzá kapcsolódó jövedelemszintekkel - a köztisztviselői törvény keretein belül - a Közszolgálati Szabályzatban rögzített módon.
4.3 Képzettség növelése
Ugyancsak hatékonyság növelő tényező az alkalmazott szakember állomány képzettségének növelése. Ez egyrészt úgy javítható, hogy már a bemeneti oldalon - felvételkor -megfelelő szűréssel, elemzéssel kell kiválasztani a pályára leginkább alkalmas, a legképzettebb embereket.
Más oldalról tekintve az önképzés mellett szervezett, ismeret és képesség szint szerint jól tervezett belső továbbképzésekkel biztosítani kell az állomány naprakész tudását.
5. Gazdaságos, hatékony működés
Az ellenőrzési tevékenységgel szemben folyamatos és lényeges alapítói elvárás a hatékonyság, amelynek megvalósítása a szervezeten belüli ellenőrzés módszertani, vizsgálatszervezési kérdés.
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
5.1 Az ellenőrzések hatékonyságának növelése
Az ellenőrzés ugyanúgy, mint bármely más adóhatósági tevékenység akkor hatékony, ha a vele szemben támasztott követelményeket, a tőle elvárt eredményeket a legkisebb befektetés árán valósítja meg, és ennek következtében a rendelkezésére álló erőforrásokat maximálisan tudja kihasználni. Természetesen a hatékonyságot - mint az ellenőrzési tevékenységgel szembeni elvárást- csak azokban az esetekben lehet értelmezni, ahol az ellenőrzés- személyi és tárgyi- kapacitása az adóhatóság választása alapján használható fel!
A törvényekben megfogalmazott célokkal összhangban az ellenőrzési tevékenység hatékonyságának két fő meghatározó tényezője a bevételi előirányzatok teljesítése, illetve az adózók jogkövető magatartásának elősegítése, kikényszerítése.
Miután az első tényező évről-évre folyamatosan számszerűsíthető, így ezen a ponton a hatékonyság nyomon követhető, változása kimutatható. Ugyanakkor az adózók jogkövető magatartásának változása közvetlenül nem mérhető, nem számszerűsíthető, de pozitív irányú elmozdulása rendkívül fontos. E magatartás kialakításának csak az egyik eleme az ellenőrzés. Az adóhatóság minden adóalanyi körre egyaránt figyelmet fordítva végzi tevékenységét, folyamatos jelenlétével fenntartja az adózókban az ellenőrzöttség tudatát, számos gazdasági, társadalmi és egyéb tényező együttes hatása szükséges az önkéntes jogkövető magatartás befolyásolásához.
5.2 A kijelölt revizori kapacitás optimális kihasználása
Az ellenőrzések tervezését - bármilyen szinten történjék is ez - mindenképpen meg kell, hogy előzze az adóhatóságnál rendelkezésre álló adatok, információk elemzése. E folyamatnak ki kell terjednie:
- a megelőző év(ek) feltárás és ráfordítás adatainak elemzésre alkalmas összegyűjtésére,
- informatikailag értelmezhető jelzőrendszer kialakítására a revizori tapasztalatok alapján,
- vizsgálati módszerek, típusok összehasonlítására az elért eredmények alapján.
A jó elemzési módszer azonban önmagában kevés. Az adóztatási elvek, a stratégiai célok határozzák meg a kapacitás elosztás fő szempontjait. Fő elvárásként a következők fogalmazhatók meg:
Minden adózót - kivéve a legnagyobb adóteljesítményű adózókat - nem kell és nem is indokolt az életciklusa alatt ismétlődően, teljeskörűen vizsgálni. Csak azt az adózót kell feltétlenül ellenőrizni, aki ellenőrzési szempontból különösen kockázatosnak minősül és lehetőleg akkor, amikor a kockázati tényező felmerül, illetve olyan módon (olyan vizsgálati típussal) ahogyan ezt a kockázati tényező indokolttá teszi. Ezt az adózót elévülési időn belül akár többször is indokolt lehet vizsgálat alá vonni.
5.3 Az ellenőrzések minőségi jellemzőinek meghatározása
Az ellenőrzési tevékenység eredményét elsődlegesen nem a vizsgálatok számosságában, hanem azok minőségi jellemzőiben (szakszerűség, törvényesség, hatásosság) kell meghatározni. A vizsgálatok eredményességét nemcsak a feltárt adókülönbözet összege határozza meg, hanem egyéb nem számszerűsíthető megállapítása és preventív hatása is.
5.4 Megfelelő mérőrendszer kialakítása a teljesítményértékeléshez
Meg kell teremteni az egyes revíziók megállapításainak olyan összegezési a lehetőségét, amely megfelelő segítséget nyújt annak felismerésére, mely területeken helytelen az adózói gyakorlat.
Az ellenőrzési folyamat nyomon követése kulcsfontosságú mind az ügyviteli folyamat, mind a "reál" folyamat szempontjából. Ez szolgáltat információt:
- a vezetők döntést hozó munkájához,
- a revizorok munkaidejével való gazdálkodáshoz, a munkaidő kihasználásának elszámoltatásához,
- az ellenőrzési tevékenység elemzéséhez,
- dinamikájában az ellenőrzésre történő kiválasztáshoz.
Ezért fokozottan gondoskodni kell a bevitt adatok naprakészségéről, megbízhatóságáról.
5.5 Az ellenőrzés teljes folyamatában korszerű informatikai eszközök alkalmazása
Alapelvként az ellenőrzési tevékenység teljes folyamatában, - amely magába foglalja a: kiválasztás → vizsgálat elrendelés → revizori munka → eredmények rögzítése → adóigazgatási eljárás → értékelés, elemzés teljes körét - következetesen érvényesíteni kell, hogy a döntéseket segítsék a korszerű informatikai eljárások. A folyamatban érvényesíteni kell az egységes szempontok szerinti irányítási rendszer megvalósítását.
El kell fogadtatni, hogy az ellenőrzésre történő kiválasztás egy olyan folyamat, amelynek végeredménye nem csupán egy, vagy több konkrét adózó ellenőrzésre történő ajánlása.
Szerepét ki kell szélesíteni. Ennek érdekében:
- a kiválasztás alapján elvégzett revízió adatait, tapasztalatait alkalmassá kell tenni a kiválasztás eredményességének méréséhez, elemzéséhez,
- egyúttal meg kell alapoznia a következő kiválasztás(ok) lehetőségét,
- emellett az adózók bevallásainak dinamikus elemzési lehetőségét is meg kell valósítania.
Tovább kell fejleszteni azokat a módszereket, amelyek az adózók ellenőrzésre történő kiválasztását hatékonyan segítik elő, valamint ilyen irányú elemzések készítésére képesek. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a jelenleg informatikai módon fel nem dolgozott, de az ellenőrzési munkát jelentősen befolyásoló adatok, a revizori tudásbázis, milyen módon lehet része a kiválasztás szempontrendszerének, ezáltal is biztosítva annak objektivitását.
Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az adózók jogszabályokban előírt kötelező, rendszeres adatszolgáltatása révén felhalmozódott óriási tömegű adatmennyiség információ tartalma hatékonyabban segítse elő az ellenőrzési munkát. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét is, hogyan, milyen módon lehetne a már meglévő adatállományokat az adatvédelmi törvény előírásainak megfelelően összekapcsolni, adattartalmuk minél szélesebb körű felhasználása érdekében.
A revizorok évek során összegyűjtött, semmivel sem pótolható "tudásanyagát" ki kell egészíteni olyan ellenőrzést támogató (jelen esetben automatizáló) számítógépes vizsgálati módszerekkel, amelyekkel tényfeltáró munkájukat segíteni lehet. Ennek érdekében a már meglévő ellenőrzést támogató rendszerek egyidejű alkalmazásának és összekapcsolásának lehetőségét ki kell szélesíteni.
Az ellenőrzést támogató informatikai rendszer ne csak önmagán belül legyen integrált, hanem legyen összhangban más, a folyamatok működését befolyásoló körülménnyel (Pl. értékelési rendszer, oktatás, teljesítményértékelés).
A fenti stratégiai alapelvek mentén megújult szervezeti és irányítási rendszerben, - megfelelő jogszabályi keretek között - az ellenőrzési munkafolyamatokba épített ellenőrzési pontokkal, többszörös vezetői kontrollal biztosíthatóak az ellenőrzési tevékenységgel szemben megfogalmazott elvárások.
Az ellenőrzési stratégiának úgy kell megvalósulnia, hogy a revizori munka további adminisztrációs terhekkel ne növekedjen, vagy ha lehetséges, csökkenjen, mert az adminisztráció további növekedése a hatékonyságot és magát a megvalósítani kívánt stratégiát is veszélyeztetné.
B) Végrehajtás
Az adóhatósági feladatokból eredően az alapító állam igényeit a lehető legteljesebb mértékben kell kielégíteni, az adózókat ki kell szolgálni, az adó- és köztartozás beszedés, a tágabb értelemben vett végrehajtás vonatkozásában.
Az adózás működtetésén túlmenően jogos elvárásként fogalmazódik meg mindkét fél részéről az igény:
- az alapító állam törvényes, a költségvetés bevételeinek biztosítását tekintve eredményes és hatékony működést vár az adóhivataltól
- az adózó állampolgárok és vállalkozások igénylik, hogy a működés legyen áttekinthető, egyszerű, támogató, valamint a méltányos és a szolgáltató jelleg is jelenjen meg a kintlévőségek esetenként kényszer jellegű beszedése során.
Mindezekből következik az adóhatóság beszedési tevékenységét illetően az elérendő cél:
- a tartozások kezelésében az alkalmazott szervezési és munkamódszerek megújításával, egységesítésével, a tevékenységek informatikai támogatottságának kiteljesítésével javuljon a tágabb értelemben vett végrehajtás hatékonysága, eredményessége. Ezek csakis egységes szervezeti struktúra létrehozásával valósíthatók meg. Az ügyviteli folyamatok kialakításánál - a jogszabályok maradéktalan betartása mellett - elengedhetetlen az eljárásokban a méltányosság elvének alkalmazása, melynek végig kell követnie a teljes hátralékkezelést és a végrehajtást. A hivatal és az ügyfél kapcsolat-rendszerében a tájékoztatás folyamatosságát és az ügyfél jogainak az érvényesítését biztosítani kell az eljárás egész szakaszában, mindkét fél számára a legkedvezőbb megoldások, javaslatok megtétele mellett. A felszámolási eljárásoknál törekedni kell a mind teljesebb hitelezői igény kielégítésére.
A beszedés során tekintettel kell lenni, hogy a kényszerintézkedések alkalmazása, még ha törvényes is, szükségképpen az adózó gazdasági érdekét, esetenként magánszféráját negatívan érinti, eljárásunkkal tehát ne okozzunk nagyobb kárt vagy sérelmet, mint amit feltétlenül szükséges.
A beszedés összehangoltan működő szakterületei:
- a hátralékkezelés, amely a bevallott kötelezettségek, a határozatok előírásai és a megfizetések elmaradása miatt keletkezett tartozások korrekt kimutatását, figyelését, valamint a kényszercselekmények megfelelő ütemezés szerinti alkalmazásának lehetőségét teremti meg,
- a végrehajtás a kényszercselekmények megtételét jelenti a beszedés érdekében,
- a fizetéskönnyítés hatósági tartozás-rendezési eszközként nyújt lehetőséget az adóhatóság, mint kvázi hitelező számára, a jövőbeni fizetés kockázatát is számba véve,
- a felszámolás (mint "totális végrehajtás"), ahol a felszámolás alá került adózó (társaság) meglévő vagyonából az öszszes hitelező - nem csak az adótartozások - kielégítését kísérlik meg.
A leírt célkitűzések megvalósítását az alábbi, a stratégiai célokból levezetett feladatok alkotják:
1. Az állam elvárásainak teljesítése
Az adóhatóság alapfeladata az adóztatás működtetése során az állami feladat ellátás finanszírozásához a szükséges adóbevételek törvényes módon történő biztosítása, az adó- és köztartozások beszedése.
A bevételek biztosításának eszköze a hátralékkezelés, a fizetéskönnyítés, a végrehajtás, illetve a felszámolásban a hitelezői érdekek érvényesítése.
A célkitűzés megvalósítását szolgáló feladatok:
1.1 Az adózók kötelezettségteljesítésének elmaradását előidéző magatartások (tényezők) felismerése
Az adóhatóságnak fel kell tárnia elemzésekben az adótartozások és a megkeresői köztartozások keletkezésében szerepet játszó, az adós vagyoni jövedelmi helyzetének változását leképező magatartás-formákat és befolyásoló környezeti tényezőket, s ennek megfelelően kell a tágabb értelembe vett végrehajtás eszközrendszerét alkalmazni.
1.2 Nemzetközi tapasztalatok az adósság kezelésében
Az Európai Unióhoz való csatlakozással szükségszerűvé válik, hogy - az adóigazgatási feladataink során - az adótartozások (kintlévőségek) kezelése az európai szintű elvárásoknak megfeleljen.
1.3 Az adózók tartozásainak nagysága (összegének differenciáltsága) és a vagyoni jövedelmi helyzet összefüggései
Az adózók kötelezettségei teljesítésének nagyságrend szerinti folyamatos figyelésénél a megfelelő hátralékkezelési módot kell megválasztani, melyhez a megismert vagyoni jövedelmi helyzetet tükröző adatok segítséget jelentenek.
A kisösszegű adó- és köztartásokat, valamint a szankciós hátralékot keletkeztető adósok számosak, de súlyarányuk összegszerűségében kisebb. Ezek beszedése érdekében a megfelelő módszer kiválasztásánál a kapacitás lekötésre, és a költségigényre is figyelemmel kell lenni.
1.4 A jogalkotáshoz javaslatok indítványozása
A jövőre nézve a Csődtörvény olyan jellegű újrakodifikálását kell elérni, amely - a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően - sokkal szigorúbb követelményeket állít a fizetésképtelen helyzetbe kerülő gazdálkodó szervezetek elé (cégalapításnál biztosíték, krízishelyzet kötelező bejelentése, hitelezői egyeztetés stb.), amelyben az adóhatóságnak - mint általában a legnagyobb hitelezőnek - az eddiginél nagyobb cselekvési lehetősége lenne.
A végrehajtásra vonatkozó alapvető törvények (Art., Vht., Áe.) intézményrendszere kialakult. Apróbb elemek módosítása azonban elősegíthetné a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézést, illetve az adózók tartozásának mielőbbi rendezését.
1.5 A különböző állami és más szervezetek tágabb értelemben vett együttműködése
Az adó- és köztartozás beszedési folyamatában a különböző állami szervek között jelenleg meglévő együttműködési formákat felül kell vizsgálni, azokat ki kell szélesíteni, a munkamegosztást tovább kell fejleszteni. Az Európai Uniós csatlakozásra való felkészülés során a beszedési tevékenység szemszögéből kiemelkedő jelentőségű, hogy a behajtási jogsegélyből fakadó feladatok teljesítését zavartalanul biztosítsuk.
A beszedési tevékenység eredményességének javítása érdekében fokozottabban kell együttműködni más szervekkel, a köztartozást kezelőkkel, más adóhatóságokkal, illetve a bírósági végrehajtóval.
A köztartozást kezelő szervek között közvetlen adatátviteli rendszert kell megvalósítani az adatpontosság és az ügyintézés gyorsaságának javítása érdekében.
Fokozottan élünk - a jogszabályok adta lehetőségek szerint - a más közigazgatási rendszerek nyilvántartásaiból szerezhető adatokkal. (Jelenleg használjuk a számítógépes cégnyilvántartás, folyamatban van az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerébe való bekapcsolódás.) A jövőre nézve - megfelelő jogszabályi felhatalmazás alapján - a gépjármű nyilvántartásba való bekapcsolódást, illetve a társadalombiztosítás foglalkoztatási adatainak hozzáférhetőségét is meg kell teremteni.
2. Az adózók megfelelő kiszolgálása
Az adózó állampolgárok, vállalkozások igénylik, hogy az adóhatóság működése legyen áttekinthető, egyszerű, támogató, ugyanakkor elvárják azt is, hogy a kintlévőségek beszedése során is méltányosan járjanak el velük szemben.
A célkitűzés megvalósítását szolgáló feladatok:
2.1 Prevenció
Kiemelkedő figyelmet kell fordítani a költségvetési bevételek minél teljesebb körű biztosítása mellett arra, hogy belátható határidőn belül minden adótartozást felhalmozó adózónál - összegre tekintet nélkül - az adóhatóság valamilyen formában megjelenjen, így a megfizetésre ösztönző kapcsolat alakuljon ki a felek között.
2.2 Egyenlő elbánás
A tartozás észlelésétől kezdődően annak összegére tekintet nélkül az azonos elbírálás elvét kell maradéktalanul alkalmazni és ebben az eljárásban kötelező együttműködésre kell az adózót késztetni.
2.3 Méltányos eljárás
A szolgáltató jellegű adóhivatali működési modell megvalósításánál lehetőséget kell teremteni a pénzügyi gondokkal, jövedelmi nehézségekkel küzdő adózók számára, hogy tartozásaikat a körülmények javulása után - a fizetéskönnyítés keretei között - teljesítsék.
2.4 Kommunikáció
A különböző kommunikációs csatornákon keresztül a tartozást keletkeztető adósokat e helytelen magatartásról és a lehetséges következményekről rövid időn belül tájékoztatni kell. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a jogszabályi környezet nyújtotta (legális) lehetőségekre és azok gyakorlati formájára. A kommunikációnak már a hátralékkezelés szakában indokoltsága van, és a tájékoztatást biztosítani kell a teljes végrehajtás során, sőt az esetleges felszámolási, végelszámolási eljárásban is.
2.5 Visszacsatolás
Az adóbeszedési tevékenységünk során szerzett tapasztalatok, az adósokat érintő és egyúttal a költségvetés bevételeit csökkentő, annak teljesítését elodázó vagy akadályozó szabályozási hiányosságokat fel kell tárni és a jogalkotó részére a jogszabály előkészítési munka javítása céljából jelezni kell.
3. A beszedési tevékenység továbbfejlesztése és szervezete a hatékonyság jegyében.
A célkitűzés megvalósulását szolgáló feladatok:
3.1 Teljeskörű hátralékkezelés
A beszedési tevékenységnél ki kell alakítani az adózói körönként differenciált, a teljes körű hátralékkezelés elemzésén alapuló, informatikával támogatott korszerű módszert. Mind szélesebb körben kell alkalmazni a személyes találkozást mellőző beszedési (kényszer) formákat (pld. "asztal mellőli" végrehajtás).
Viszonylag rövid időn belül (2004. év végéig) el kell érni, hogy a beszedési tevékenység a teljes körű hátralék kimutatástól kezdve - a helyszíni eljárásokra is kiterjedően - biztonsággal tervezhetővé váljon. A költségvetési bevételek minél teljesebb körű biztosítása mellett figyelemmel kell lennünk a generális prevenció nem elhanyagolható követelményeire is, vagyis belátható határidőn belül minden - akár kisösszegű -adótartozást felhalmozó adózónál az adóhatóság valamilyen formában (szóbeli vagy írásbeli felszólítás, inkasszó, munkabér letiltás, foglalás stb.) meg fog jelenni.
A hatékonyság javítása érdekében a helyszíni végrehajtási eljárások technikai feltételeinek a biztosítása szükséges (laptop, gépjármű, pénzszállító táska, stb.)
3.2 Informatikai támogatottság
A beszedési tevékenység felülvizsgálatát a hátralék nagysága, összetétele és az eljárások bonyolultsága, összetettsége tekintetében indokolt elvégezni. A HVR továbbfejlesztésének irányát meghatározó, gyors információt, adatbeszerzést és hozzáférést biztosító fejlesztési döntéseket kell hozni ahhoz, hogy a piacgazdasági viszonyok diktálta változásokra a szervezet képes legyen reagálni. A gyakorlati tapasztalatok tükrében kell megteremteni a szervezési módszerek alkalmazásának feltételeit ahhoz, hogy az egységes eljárási és ügyviteli rend kialakításával a tartalékok feltárásra kerüljenek, az eljárási időtartamok rövidüljenek.
A továbbfejlesztés során törekedni kell arra, hogy a folyószámla-rendszer korszerűsítésén keresztül
- vagyoni, jövedelmi helyzetet tükröző adatok,
- meglévő adatállományok rendszerezése, értékelése,
- beszedhetőség kockázatának informatikai úton történő számbavétele,
koncentráltan álljanak rendelkezésre. Mindez azt szolgálja, hogy
- a napi ügyintézői szintű alkalmazás egyszerű, gyors és megbízható legyen,
- a teljesítmények objektív mérése teljes körűen biztosítható legyen,
- a vezetői döntéshozatalhoz, ellenőrzéshez támogatást nyújtson.
3.3 Fizetési könnyítések
A hátralékok beszedésének lényeges elemét, a fizetési könnyítések rendszerét tovább kell fejleszteni a HVR rendszer keretén belül úgy, hogy teremtse meg a szakosodott feladatmegosztást, mindkét szakaszban segítse a rendszerezett információkon keresztül az ügyintézői feladatok mind gyorsabb és szakszerűbb ellátását.
Nyilvánvaló, hogy az átmeneti likviditási gondokkal küzdő adózó a körülmények javulása után teljesítheti elmaradt befizetéseit, sőt a továbbiakban is "rendes" adófizetőként számíthatunk rá. Informatikai úton kell biztosítani az engedélyezett fizetési kedvezmények teljesítésének követését, amely információk alapján egy speciális ügyviteli gyakorlaton keresztül kell kialakítani az ügyfél és az ügyintéző kapcsolatrendszerét.
3.4 Felszámolás, végelszámolás
A felszámolási eljárások a már működésképtelen (adófizetési kötelezettségüket tartósan nem teljesítő) társaságokat érintik alapvetően. Azt az alapelvet továbbra is fenn kell tartani, hogy a tartozásokat elsősorban végrehajtási úton - és ha ez szükséges és indokolt, fizetési könnyítések nyújtásával (átütemezéssel)- kell beszedni, és csak akkor kell kezdeményezni felszámolási eljárást, ha az egyéb eszközök sikertelenek. A hitelezői követeléseink értékesítésére kidolgozott pályázati rendszert 2004-től teljes intenzitással folytatni kell.
A felszámolási eljárások ügyviteli rendjét ORACLE adatbázison szükséges továbbfejleszteni, a végelszámolás informatikai támogatottságát pedig meg kell teremteni. Mindkét szakterületen fel kell tárni az eljárás mielőbbi befejezését akadályozó tényezőket, s ezekre külön módszertant kell kidolgozni.
4. Humán erőforrás
A kialakított egységes ügyviteli folyamatok ismeretében egy viszonylag változatlan struktúrához igazodó, a feladatok ellátását biztosító kapacitás meghatározása szükséges.
A jelenleg működő végrehajtási projekt - melynek feladata a hátralékkezelési és végrehajtási eljárások ügyviteli korszerűsítése - alapítói okirata kerüljön kibővítésre arra vonatkozóan, hogy a közép - és hosszú távú stratégiában megfogalmazott feladatok gazdája legyen, megfelelő hangsúlyt adjon a központi elvárásoknak és a megyei gyakorlati tapasztalatoknak.
A sikeres beszedés fő tényezője - az informatikai támogatottságon túl - a humán erőforrás. A jelenlegi feladatok ellátására létszámban alkalmas állományt a folyamatos képzésekkel, továbbképzésekkel fejleszteni kell annak érdekében, hogy az új bekapcsolódó rendszerek kezelésére, gyors és hatékony alkalmazására képesek legyenek. Ezzel párhuzamosan jelentkezik a folyamatosan változó gazdasági és jogszabályi környezet követelményeinek való megfelelés is. Ennek érdekében fenn kell tartani - és a jövőben tovább fejleszteni - a végrehajtók kialakított háromfokozatú képzését (új belépők oktatása és vizsgáztatása, három évenkénti "licensz megújító" vizsga, kiemelt végrehajtók egyes végrehajtási cselekmények szerinti speciális oktatása). Az oktatást végző szakmai vezetők növekvő munkaterhei miatt azonban hosszabb távon külön oktatói bázis kialakítására lesz szükség, annál is inkább, mert indokolt megteremteni a hátralékkezelési, fizetés: könnyítési és felszámolási szakterület ügyintézőinek speciális képzési rendjét is.
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal