adozona.hu
26/1991. (V. 20.) AB határozat
26/1991. (V. 20.) AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó rendelkezései alkotmányellenessége utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványok tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - 1990. évi XX. törvénnyel, az 1990. évi LXVIII. törvénnyel és az 1990. évi CII. törvénnyel módosított - 1989. évi XLV. törvény 2. §-ában, továbbá a 32. §-ának (1) bekezdésében, valamint 38. §-á...
26/1991. (V. 20.) AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó rendelkezései alkotmányellenessége utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot.
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - 1990. évi XX. törvénnyel, az 1990. évi LXVIII. törvénnyel és az 1990. évi CII. törvénnyel módosított - 1989. évi XLV. törvény 2. §-ában, továbbá a 32. §-ának (1) bekezdésében, valamint 38. §-ának (1) és (4) bekezdésében és a 46. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésükre irányuló kérelmet elutasítja.Az Alkotmánybíróság e határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozók a személyi jövedelemadóról szóló törvény idézett szakaszait és bekezdéseit egymásnak is ellentmondónak és az Alkotmány 70/B. §-a (1), (2) és (3) bekezdéseiben biztosított alapvető jogokkal ellentétesnek vélik. Felfogásuk szerint alkotmányellenes egyrészt az az előírás, hogy a nyugdíjasnak nem a megszerzett nettó jövedelem után kell adóznia. Másrészt nyomatékkal alkotmányellenesnek tartják azt a rendelkezést, hogy a nyugdíjat is be kell számítani az adóköteles jövedelem összegébe. Ezáltal a munkát vállaló nyugdíjas hátrányos megkülönböztetésben részesül, mert - csekély kedvezménytől eltekintve - jóval magasabb összegű adót fizet, mint az a nem nyugdíjas, aki vele azonos összegű adóköteles jövedelemre tesz szert.II.
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványozók érvelését.A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 1. §-a kimondja, hogy a "magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli." A 2. § értelmében "jövedelem a magánszemély által bármilyen jogcímen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada vagy elismert költségekkel csökkentett része."
Nem helytálló tehát egyes indítványozók ama állítása, hogy a nyugdíj adómentes. A nyugdíj ugyanis a hivatkozott rendelkezések értelmében adóköteles jövedelemnek számít. A törvény nem az adómentességről, hanem az adókedvezményekről szóló rendelkezések között mondja ki, hogy nem kell az adót megfizetni a nyugdíj egész összege után, valamint a nyugdíj és az adott évben szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének 108 ezer forintot meg nem haladó része után.
Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy
- amennyiben a nyugdíjasnak a nyugdíjon kívül más adóköteles jövedelme nincs, a nyugdíjasnak - összeghatárra tekintet nélkül - nem kell adót fizetni,
- ha viszont a nyugdíjasnak a nyugdíjon felül egyéb jövedelme is van, azt a nyugdíj összegével össze kell vonni és az együttes összeg évi 108 ezer forintot meg nem haladó része után ugyancsak nem kell adót fizetni, ám az ezt meghaladó jövedelemrész adófizetési kötelezettség alá esik.
Nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tilalomba, hanem a nyugdíjasok javára alkalmazott pozitív diszkrimináció, hogy a törvényalkotó - tekintetbe véve a nyugdíjasok életkori sajátosságait és ebből eredően a nyugdíjon felüli jövedelemszerzés nehezebb voltát - a nyugdíjasokra nézve más adókedvezményre jogosító szabályt állapított meg, mint a munkaviszonyban állókra nézve.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sérelmezett adóügyi jogszabályok semmiféle kapcsolatban nem állnak az Alkotmány 70/B. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Nem helytálló az egyik indítványozó ama megállapítása, amely szerint "a megkülönböztetett adózás miatt nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő nettó bér elve." E megfogalmazás ugyanis az Alkotmány 70/B. §-a (2) bekezdésének szövegét eltorzítja, abban tudniillik szó sincs "nettó" bérről. Egyetlen olyan hatályos jogszabályunk sincs, amely a bruttó bér tekintetében a nyugdíjasokat joghátránnyal sújtaná. A nettó bér tekintetében azonban az Alkotmány hivatkozott rendelkezése nem nyújt -és a dolog természetéből eredően nem is nyújthat - semmiféle garanciát, hiszen a nettó bér összege egyebek között annak a függvénye, hogy a munkavállalónak a munkaviszonyból származó jövedelmén kívül milyen más jövedelme van.
Az indítványozó számításokkal próbálta alátámasztani: egy olyan nem nyugdíjas, akinek munkaviszonyból származó havi tízezer forintos jövedelme van, kevesebb adót fizet, mint az a nyugdíjas, akinek ugyancsak tízezer forintos, munkaviszonyból származó jövedelme mellett tízezer forintos nyugdíja is van. Ez a számítás azonban nem alkalmas arra, hogy az alkotmányellenes megkülönböztetést bizonyítsa. Miután ugyanis a kifejtettek szerint a nyugdíj is adóköteles jövedelemnek számít, eleve irreális az a számítási mód, amely kizárólag a munkaviszonyból származó jövedelmet terhelő adókat veti egybe, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a példában szereplő nyugdíjas a munkaviszonyból származó jövedelmén kívül egyéb jövedelemmel is rendelkezik.
Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény különböző - általuk szám szerint megjelölt -rendelkezései egymással nem állnak összhangban. Ennek részletes vizsgálatát az Alkotmánybíróság mellőzte. Miként ugyanis a testület több korábbi határozatában erre rámutatott: valamely törvény különböző rendelkezései közötti valódi vagy vélt ellentét önmagában véve nem jelent alkotmányellenességet, az ilyen probléma feloldása ezért nem az Alkotmánybíróságra, hanem a jogalkotó, illetőleg a jogalkalmazó szervekre tartozik. Mivel az indítványozók maguk sem jelöltek meg olyan alkotmányos rendelkezést, amellyel a törvényen belüli rendelkezések összhangjának általuk vélt hiánya ellentétben állna, az Alkotmánybíróság az indítványok eme része tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg.
Budapest, 1991.05.06
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
Hivatkozó joganyagok
37/1997. (VI. 11.) AB határozat az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában
102/B/1996. AB határozat alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
