adozona.hu
25/1990. (XI. 8.) AB határozat
25/1990. (XI. 8.) AB határozat
mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt benyújtott indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság Wellmann Imre budapesti (1026 Torockó u. 12.) és özv. dr. Varga Istvánné budapesti (1061 Andrássy út 28.) lakos indítványozónak mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt benyújtott indítványa tárgyában zárt ülésen meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasítja.
Az indítványozók annak kapcsán, hogy az akadémikusok rehabilitációjával egyidejűleg kapott kártalanítás összegéből jövedelemadót vontak le, a jogszabályalkotás mulas...
25/1990. (XI. 8.) AB határozat
mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt benyújtott indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Wellmann Imre budapesti (1026 Torockó u. 12.) és özv. dr. Varga Istvánné budapesti (1061 Andrássy út 28.) lakos indítványozónak mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt benyújtott indítványa tárgyában zárt ülésen meghozta a következőhatározatot.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasítja.INDOKOLÁS
Az indítványozók annak kapcsán, hogy az akadémikusok rehabilitációjával egyidejűleg kapott kártalanítás összegéből jövedelemadót vontak le, a jogszabályalkotás mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenességének megszüntetését kérték.A Pénzügyminisztériumnak az e tárgyban adott észrevételei szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény nem tartalmaz alkotmányellenes rendelkezést, az indítványozók egyéni sérelmének elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Egyébként jogszabály készül, amely a "történelmi jóvátétel" adómentességét biztosítja és rendelkezik a már megfizetett adó visszatérítéséről is.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat nem találta alaposnak.
A kártérítési követelés jogalapját a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése határozza meg. E szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A kár valamilyen beálló veszteség. Ez a veszteség lehet vagyoni és nem vagyoni. Kártérítés címén pedig - ahogy azt a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése tartalmazza - a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni vagy nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
A kártérítés követelésének a lehetősége és a kártérítési felelősség végső soron minden esetben a Polgári Törvénykönyv fenti módon kodifikált alapelvein nyugszik, és e szerint a fő szabály a jogellenes károkozásért való általános felelősség. A felelősség tehát nem külön-külön felsorolt tényállások alapján áll be, hanem minden jogellenes károkozás esetén. Jogellenesnek kell tekinteni a kártérítési felelősség alkalmazása szempontjából minden olyan pozitív magatartást, amely károkozásra vezet, a negatív magatartást pedig akkor kell jogellenesnek tekinteni, ha valakit a jog pozitív magatartásra kötelez, mégis tétlen marad. (Polgári Törvénykönyv indokolása.)
A fentiekből következik, hogy ha valakit jogellenes károkozás miatt kártérítési kötelezettség terhel, nincs szükség külön jogszabályra ahhoz, hogy ez a kötelezettsége megállapítható legyen, és ha a kártérítési felelősségét elismeri, bírói ítélet nélkül is teljesítheti kártérítési kötelezettségét. Az önkéntes teljesítés nem változtat azon a tényen, hogy a fizetett kártérítés jogszabályban meghatározott kötelezettség, amely a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. tv. 15. §-ának 9. pontja értelmében adómentes. E törvényhely szerint ugyanis mentes az adó alól a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, kártalanítás, kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítés. Nem változtatott ezen az 1989. évi XLV. tv. 7. §-ának (2) bekezdése, sem.
Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben az utóbbi törvényi rendelkezés vizsgálatát végezte el az 1989. évi XXXII. tv. 1. §-ának b) és e) pontján alapuló hatáskörében, alkotmányellenességet azonban sem a hatályos jogszabályban, sem jogalkotói mulasztás formájában nem látott megállapíthatónak. A törvény ugyanis - a kiesett jövedelmet pótló kártérítésen kívül - minden kártérítésre adómentességet ad. Az indítványozók esetében - függetlenül attól, hogy az akadémiai igazolás a kifizetett összeget "kártalanítás"-ként jelöli meg - valójában nem jogosan okozott kár teljes megtérítéséről, hanem jogellenesnek elismert károkozás miatt adott kárpótlásról van szó. Ez akkor sem lenne személyi jövedelemadóval terhelhető, ha jövedelempótló kártérítésnek minősülne. Azoktól a jövedelmektől ugyanis, amelyeket a kifizetett összegek pótolnának, a károsultak a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetése előtti időben estek el, az 1987. évi XI. tv. 12. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten tartalmazza, hogy a jogszabály a kihirdetést megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. Az, hogy az 1987. évi VI. tv. sem kívánt a hatálybalépését megelőző időre adófizetési kötelezettséget előírni, következtethető a tv. 33. §-ának rendelkezéseiből, a Vhr. 30. §-ából és a pénzügyi kormányzat által 1988. december hónapban adott tájékoztatásból (Adó különszám), amely szerint nem kell adatot szolgáltatni - többek között - az 1988-ban kifizetett összegekről, amelyekkel kapcsolatban a kifizető közölte, hogy az az 1987. évi jövedelemhez tartozik.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók érdeksérelmét nem a törvény, hanem annak alkalmazása okozta. Ennek az érdeksérelemnek az orvoslása nem az Alkotmánybíróság, hanem a 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet 1. §-ának 8. pontja alapján a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
A határozatot az indítványozónak megküldi és a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíróDr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíróDr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró