adozona.hu
49/2003. (X. 27.) AB határozat
49/2003. (X. 27.) AB határozat
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének, valamint nemzetközi szerződésekbe ütközésének vizsgálatára vonatkozó indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok és bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig alkotmányellenes volt, ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság e...
49/2003. (X. 27.) AB határozat
a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének, valamint nemzetközi szerződésekbe ütközésének vizsgálatára vonatkozó indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok és bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő határozatot:1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig alkotmányellenes volt, ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 12.K.72.779/1997. szám alatt, a Pest Megyei Bíróság előtt 3.K.26.415/1999. és 3.K.26.969/1999. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási perekben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a. vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 184. § (5) bekezdésének 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövege a határozat közzétételének napján folyamatban lévő eljárásokban nem alkalmazható.
3. Az Alkotmánybíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 184. § (5) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 109. § (3) -(5) bekezdése, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövege nemzetközi szerződésekbe ütközésének vizsgálatára vonatkozó indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz utólagos normakontrollra irányuló indítványok, valamint bírói kezdeményezések érkeztek a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. augusztus 1-jéig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Egy indítvány a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 109. § (5) bekezdését is támadta. Az Alkotmánybíróság az indítványokat és bírói előterjesztéseket egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.
1. Az egyik indítványozó 1998. március 4-én benyújtott indítványában a Vhr. 184. § (5) bekezdésével kapcsolatosan azt az álláspontját fejtette ki, hogy e rendelkezés azáltal, hogy kizárta az áruknak a diplomataboltokban történő vámmentes beszerzéséből a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseleteit, valamint az ezzel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezeteket, továbbá azok igazgatási és műszaki személyzetének tagjait és családtagjait, ellentétes a Vámtv. 109. § (3) -(5) bekezdésével, így sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdését is, amely szerint alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Egyben az Alkotmány 7. §-ába ütközik, amely a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját hivatott biztosítani, és ezen keresztül ellentétes a Duna Bizottság kiváltságairól és mentességéről szóló, Budapesten, 1963. május 15-én aláírt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1964. évi 10. törvényerejű rendelettel, az 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt, továbbá az 1987. évi 13. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott nemzetközi szerződésekkel is.
Minthogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 1997. évi L. törvény (a továbbiakban: Vámtvm.) 38. §-a, illetőleg a Vhr. módosításáról szóló 116/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet 57. §-a a beiktatott új bekezdésekkel orvosolta a rendelkezések hiányosságát, a Vhr. 184. § (5) bekezdésének
1996.április 1-jétől 1997. augusztus 1-jéig hatályos, kifogásolt szövege alkotmányellenességének megállapítását és - visszamenőleges hatályú - megsemmisítését kérte.
Előadta, hogy jelentős jogsérelme származott abból, hogy a Vhr. e rendelkezése - és nem a Vámtv. - alkalmazása folytán különböző vámhivatalok a diplomataboltot
üzemeltető KONZUMEX Rt.-vel szemben vámterheket és bírságot szabtak ki, melyeket bíróság előtt megtámadott. A csatolt határozatok indokolása szerint a KONZUMEX Rt. a jogszabályi korlátozástól eltérően, a Vhr. 184. § (5) bekezdése által alkalmazandó Vámtv. 109. § (3) bekezdésében megjelölt személyi körön kívül hozott forgalomba vámmentesen kezelt árut.
2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte 12.K.72.779/1997. szám alatt a KONZUMEX Kereskedelmi Rt. által közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában indított per tárgyalásának felfüggesztése mellett kérte a Vhr. 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. augusztus 1-jéig hatályos szövege alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését, egyben annak kimondását, hogy e rendelkezés az előtte folyamatban lévő perben nem alkalmazható. E per tárgyát képező határozatban a vámhivatal a KONZUMEX Rt.-t marasztalta a Vhr. 184. § (5) bekezdésében megjelölt személyi körön kívül forgalmazott áruk utáni vámterhekben. Álláspontját az 1. pontban írt indokkal egyezően fejtette ki, állítván, hogy a Vhr. adott időszakban hatályos és kifogásolt rendelkezése a Vámtv. 109. § (3) -(5) bekezdésével, így a Jat. 1. § (2) bekezdésével ellentétes, így az Alkotmány 7. §-ába ütközik.
3. A Pest Megyei Bíróság bírája a CD Hungary Ingatlanforgalmazó Rt., illetőleg a KONZUMEX Kereskedelmi Rt. által indított és előtte 3.K.26.415/1999., illetőleg 3.K.26.969/1999. szám alatt folyamatban lévő perek tárgyalásának felfüggesztése mellett ugyancsak előterjesztést tett a Vhr. 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. augusztus 1-jéig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, egyben annak kimondására, hogy e rendelkezés az előtte folyamatban lévő, fenti perekben nem alkalmazható.
Az előterjesztés az előzőekben vázolt indokolást tartalmazóan a Jat. 1. §,(2) bekezdésének és az Alkotmány 7. §-ának sérelmére hivatkozott.
4. Egy további indítvány a Vhr. 184. § (5) bekezdésének a fenti időben hatályos szövege megsemmisítésén túlmenően a Vámtv. 109. § (3) -(5) bekezdésének 1996. április 1-jétől 1997. augusztus 1-jéig hatályos szövege alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az indítványozó előadta, hogy mind a Vámtv. mind a Vhr. kifogásolt rendelkezése alkotmányellenessége abban nyilvánul meg, hogy a vámjogszabályok az Alkotmány 7. §-ába ütközően ellentétesek a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendeletben foglaltakkal.
Kérte egyben annak kimondását is, hogy a támadott jogszabályok a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 12.K.72.912/1997. és 17.K.16.783/1997. számú, a CD
Hungary Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Rt. által közigazgatási határozat bírói felülvizsgálata iránt indított perekben nem alkalmazhatók.
A bírói előterjesztésekben és az indítványokban megjelölt intervallum arra figyelemmel, hogy a Vhr. módosításáról szóló 116/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet 83. § (2) bekezdése szerint annak a Vhr. 184. § (5) bekezdését módosító 57. §-a 1997. augusztus 1-jén lép hatályba, helyesen 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig értendő.
II.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:1. Az Alkotmány rendelkezése:
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."
2. A Jat. vonatkozó rendelkezése:
"1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
b)
c) a Kormány rendeletet,
á) a miniszterelnök és Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
e)
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
3. A Vámtv. érintett rendelkezésének 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövege:
"109. § (1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződések rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk."
"109. § (3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői, konzuli tisztviselői és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású tisztviselői, valamint a háztartásukban élő családtagjai és a háztartásukhoz tartozók személyes használatára szolgáló áruk, fe1téve, hogy az utóbb említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van."
"109. § (4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk."
"109. § (5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és műszaki személyzetének tagjai és a háztartásukban élő családtagok által az első berendezkedésük céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság esetén az általuk később behozott személyes használati tárgyak is vámmentesek."
4. A Vhr. vonatkozó rendelkezésének 1996. április l-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövege:
"184. § (1) A tv. 109. §-ának (1) bekezdése alapján kérelmezett vámmentesség esetén a vámkezelést kérőnek hivatkoznia kell a Magyar Közlönyben kihirdetett vagy közzétett nemzetközi szerződésre."
"184. § (5) A tv. 109. §-ának (3) bekezdése alapján vámmentesen vámkezelhetők azok a vámáruk is, amelyeket az ott érintett személyi kör részére zártkörű diplomataboltban hoznak forgalomba. Az ilyen boltba vámmentesen betárolt vámáruk más célra csak a vámterhek megfizetése után használhatók fel."
"184. § (6) Azt a körülményt, hogy a behozott vámáruk a tv. 109. §-ának (3) -(5) bekezdéseiben említett személyek és szervezetek részére, az ott meghatározott célból érkeztek, a Külügyminisztérium igazolja. A viszonosságot ellenkező rendelkezésig vélelmezni kell."
5. A Vámtv. 109. §-ába a Vámtvm. 38. §-a az alábbi bekezdést iktatta be:
"109. § (7) Vámmentesen vámkezelhetők azok a vámáruk is, amelyeket zártkörű diplomataboltban, a (3) -(5) bekezdésben meghatározott személyek részére hoznak forgalomba. A diplomatabolt köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből a vásárlás mennyisége a kedvezményre jogosult vevők szerinti bontásban ellenőrizhető. A diplomataboltban történő vásárlás indokoltságának ellenőrzéséhez a Külügyminisztérium ad igazolást. Az igazolás a vásárolt áruk mennyiségének ellenőrzésére is szolgál. A diplomataboltba betárolt vámáruk más célra csak a vámteher megfizetése után használhatók fel."
6. A Vhr. 184. §-ába a módosításáról szóló 116/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet 57. §-a az (5) -(6) bekezdése helyébe az alábbi bekezdéseket léptette:
"184. § (5) A tv. 109. §-a alapján vámmentességre jogosultak a tv. 109. §-ának (4) bekezdésében említett szervezetek is."
"184. § (6) A tv. 109. §-ának (5) bekezdésében meghatározott viszonosság fennállásának ellenőrzése érdekében a Külügyminisztérium az országos parancsnokság rendelkezésére bocsátja a műszaki igazgatási személyzetre vonatkozó viszonossági listát és annak változásait. A viszonossági lista irányadó a műszaki, igazgatási személyzetnek a tv. 109. §-ának (7) bekezdése szerinti vásárlási jogosultsága tekintetében is. A Külügyminisztérium az országos parancsnokság részére megküldi a tv. 109. §-ának (3) -(4) bekezdésében említett személyek és szervezetek jegyzékét és az azokban bekövetkezett változásokat is, továbbá kérelemre tájékoztatást ad az egyes szervezetek vásárlása volumenének indokoltságáról. A diplomataboltban vásárolt áruk három éven belül a tv. 109. §-a szerint nem kedvezményezett kör részére csak a tv. 45. §-a (5) bekezdésének alkalmazása mellett idegeníthetők el."
7. A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendelet vonatkozó rendelkezései:
"36. Cikk 1. A fogadó állam az általa hozott törvények és rendeletek szerint engedélyezi a behozatalt és biztosít mentességet minden vám és adó, valamint a kapcsolatos közterhek tekintetében, ide nem értve a raktározási, fuvar és hasonló szolgáltatások díját,
a) a képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyakra,
b) olyan tárgyakra vonatkozólag, amelyek a diplomáciai képviselő, vagy a vele közös háztartásban élő családtagok személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat."
"37. Cikk 1. A diplomáciai képviselő családjának a háztartásában élő tagjai, amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak, részesülnek a 29-36. Cikkekben meghatározott kiváltságokban és mentességekben.
2. A képviselet igazgatási és műszaki személyzetének tagjai, a háztartásukban élő családtagokkal együtt, amennyiben nem állampolgárai vagy állandó lakosai a fogadó államnak, a 29-35. Cikkekben meghatározott kiváltságokban és mentességekben részesülnek, kivéve azt, hogy a 31. Cikk 1. bekezdésében meghatározott, a fogadó állampolgári és államigazgatási joghatósága alóli mentesség nem terjed ki a hivatali kötelességeik teljesítése körén kívül eső ténykedéseikre. Az említett személyek ugyancsak részesülnek a 36. Cikk 1. bekezdésében említett kiváltságokban az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően."
8. A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1987. évi 13. törvényerejű rendelet vonatkozó rendelkezései az alábbiak:
"50. Cikk 1. A fogadó állam az általa hozott törvények és rendelkezések szerint engedélyezi a behozatalt és biztosít mentességet minden vám és adó, valamint a kapcsolatos közterhek tekintetében, ide nem értve a raktározási, fuvar-és hasonló szolgáltatások díját;
a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyakra;
b) olyan tárgyakra vonatkozólag, amelyek a konzuli tisztviselő és a háztartásban élő családtagok személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezkedéséhez szükséges tárgyakat. A behozott fogyasztási cikkek nem haladhatják meg azt a mennyiséget, amely az érdekelt személyek közvetlen használatára szükséges.
2. A konzuli alkalmazottak a jelen Cikk 1. bekezdésében említett kiváltságokat és mentességeket élvezik az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően."
9. A Duna Bizottság kiváltságairól és mentességeiről szóló, Budapesten, 1963. május 15-én aláírt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1964. évi 10. törvényerejű rendelet vonatkozó része az alábbiakat tartalmazza:
"IV. Cikk 1. A Bizottságban résztvevő országok képviselőit és azok helyetteseit, amikor a Bizottság tevékenységével kapcsolatban tartózkodnak valamely Szerződő Fél területén, megilletik mindazok a kiváltságok és mentességek, amelyeket az illető országban a diplomáciai képviselők élveznek."
"V. Cikk 3. A Bizottság Titkárságának és szakszerveinek igazgatóját és helyetteseit a jelen cikk 2. pontjában meghatározott kiváltságokon és mentességeken kívül megilleti minden egyéb olyan kiváltság és mentesség, amelyet az illető országban a diplomáciai képviselők élveznek."
III.
1. A bírói kezdeményezések megalapozottak.Az indokolás I/1. pontjában vázolt indítvány és az I/2-3. pontban leírt bírói kezdeményezések a Vhr. 184. §-ának hatályon kívül helyezett (5) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára irányultak. Miután a helyébe lépett szabályozás tartalmilag más rendelkezést tartalmaz, az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, rendelkezik-e az ügyben hatáskörrel.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság -főszabályként - hatályos jogszabály alkotmányosságát bírálja el. Hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően csak az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz esetén kerülhet sor.
Tekintettel arra, hogy az 1. pont alatt megjelölt indítvány nem tekinthető alkotmányjogi panasznak, az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezések kapcsán foglalkozott a támadott jogszabályok alkotmányosságával. Ez esetben azonban az alkotmányellenesség megállapítása mellett nem alkalmazhatja a megsemmisítést, csupán a konkrét bírósági eljárásban való alkalmazás tilalmát mondja ki. [243/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 901, 902; 1475/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 745, 746-747.; 16/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 122, 123.]
2. A bírói kezdeményezések a Vhr. 184. § (5) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 7. §-ának konkrét bekezdését nem jelölték meg. Az indítványok szövegéből azonban megállapítható, miszerint azok az Alkotmány 7. § (2) bekezdését érintő alkotmányos sérelemnek tekintették, hogy a Vhr. rendelkezése a Jat. 2. § (1) bekezdésével ellentétben a nemzetközi szerződésekkel szinkronban álló Vámtv. 109. §-ában foglaltakat szűkítően értelmezte, így közvetve sérültek a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek is.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtett álláspontja szerint a Jat. szabályainak megsértése csak akkor vezet alkotmánysértéshez, ha az egyben alkotmányi alapelvbe vagy rendelkezésbe is ütközik. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a jogalkotásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása nem vezet az elfogadott törvény vagy egyéb jogszabály alkotmányellenessége megállapításához, hanem csak akkor, ha egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének értelmében ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit." (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 496.; 548/B/2002. AB határozat, ABK 2003. május 384, 386.) .
A bírói kezdeményezések konkrétan ugyan nem jelölték meg, tartalmilag azonban az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének megsértését is állították, amikor a Vhr.-nek a Vámtv.-vel való ellentétére hivatkoztak.
A Vámtv. 212. § (1) bekezdése adott felhatalmazást a Kormánynak, hogy a törvény végrehajtási rendeleteit kiadja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a végrehajtás során hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik. [17/1990. (VII. 31.) AB határozat, ABH 1990, 173, 176.; 45/1996. (X. 22.) AB határozat, ABH 1996, 320, 321.; 26/2002. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2002,534,537.].
Ezért az Alkotmánybíróság arra vonatkozóan folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot, hogy a Vhr. kifogásolt rendelkezése tartalmaz-e szűkítést a Vámtv. 109. §-ában foglaltakhoz képest.
3. A Vámtv. 109. § (1) bekezdése főszabályként a vámmentességet a nemzetközi szerződésekben vámmentesként megjelölt minden árura biztosítja, míg a 109. § (3) -(5) bekezdése a nemzetközi szerződéseknek megfelelően a vámmentesség személyi feltételeit és célját határozza meg. Eszerint a vámmentesség a diplomáciai és konzuli képviselők személyes használatára szolgáló, a képviseletek hivatalos használatra behozott, valamint a képviseletek személyzetének, a családtagoknak az első berendezkedés célját szolgáló tárgyakra terjed ki.
A Vámtv. értelmező rendelkezései közül az 1. § 14., 15., 16. és 18. pontjából következik, hogy a vámmentesség a vámhatáron át beszállított vámárura vonatkozik, amelyet belföldi forgalom számára nem vámkezeltek, azaz független a beszállítás, a forgalmazás körülményeitől.
A Vhr. 184. § (1) bekezdése a vámmentességet kérőnek a nemzetközi szerződésre hivatkozását írja elő, így összhangban áll a Vámtv. 109. § (1) bekezdésében írtakkal, és biztosítja ezen a jogalapon a vámmentességet - értelemszerűen a Vámtv. 109. §-ában írt körnek. Erre lehet következtetni a Vhr. 184. § (6) bekezdéséből, amely a vámmentesség feltételeinek, céljának igazolását követeli meg.
A Vhr. 184. § (5) bekezdése azonban - amely a vámmentes áruknak egy speciális bolthálózaton keresztüli értékesítését szabályozza, nem gátolva, hogy a Vámtv. 109. § (3) -(5) bekezdésében meghatározott személyek és szervezetek más módon hozzanak be az adott célra vámmentesen árut - a Vámtv.-ben foglaltakkal, de a Vhr. 184. §-ának egyéb rendelkezéseivel is ellentétes. Egyfelől a vásárlásra jogosultak körét szűkebb körben határozza meg, mint ahogy az a Vámtv. 109. §-ából vagy a Vhr. 184. §
(1) bekezdéséből következik, másfelől pedig a szövegezésből ("vámmentesen vámkezelhetők azok az áruk is") az tűnik ki, mintha az itt forgalmazott vámáruk köre tágabb lenne - bármilyen rendeltetésű áru - mint amit nemzetközi szerződés vagy a Vámtv. megenged.
Így a Vhr. a törvényben meghatározott jogosultsági feltételeket szűkítette, amely ellentétes az Alkotmány 35. §
(2) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság a Vhr. 184. § (5) bekezdésének 1996. április l-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövege alkotmányellenességét megállapította, egyben a bírói kezdeményezéssel érintett ügyekben történő alkalmazását kizárta.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló, az I/1. pontban megjelölt indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § f) pontja alapján visszautasította.2. Az Alkotmánybíróság a Vámtv. és a Vhr. támadott rendelkezései nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt (indokolás I/4. pontja) az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § c) pontja alapján visszautasította, mert az indítványozó az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében nem rendelkezik jogosultsággal az Abtv. 1. § c) pontja szerinti eljárás indítványozására. Így a Vhr. 184. § (5) bekezdése 1996. április 1-jétől 1997. július 31-ig hatályos szövegének az indítványozó által indított közigazgatási perekben történő alkalmazhatósága kizárását ezen indítvány alapján az Alkotmánybíróság érdemben nem bírálta el.
3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság érvényesülése azonban megköveteli, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a folyamatban lévő eljárásokban ne legyen alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság a 33/2003. (VI. 19.) AB határozatban (ABK 2003. június-július 425, 428.) - addigi gyakorlatát összegezve - úgy foglalt állást, hogy az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az alkotmányellenesnek nyilvánított norma visszaható hatályú és általános érvényű alkalmazhatósági tilalmának kimondására hatáskörrel bír, különös tekintettel az Abtv. javaslatának 42-43. §-ához fűzött indokolására, amely szerint a jogalkotó az alkotmányellenesség megszüntetésének ezt a módját is biztosítani kívánta, ha az a jogsérelem jellegére, annak következményeire, anyagi vonzatára figyelemmel indokolt.
Minthogy a Vhr.-nek a fenti időszakban hatályos rendelkezése alapján a forgalmazókkal szemben vámteher és bírság kiszabására kerülhetett sor, az Alkotmánybíróság a jogbiztonság érdekében kimondta a határozat meghozatalakor folyamatban lévő eljárásokban az alkotmányellenes rendelkezés alkalmazási tilalmát.
4. A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 233/B/1998.