adozona.hu
AVI 2004.1.10
AVI 2004.1.10
Annak eldöntése, hogy mi minősül italnak, olyan szakkérdés, amely nem a vámtarifa besorolás körébe tartozik (1997. évi CIII. tv. 42. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság 1999. június 1-jén jövedéki ellenőrzést tartott a felperesi társaság K., A. J. tér 2. szám alatti telephelyen. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 1998. januártól gyártja az általa előállított "T." alkoholos desszert termékét. A vizsgálat szerint e termék előállításához adóraktári engedélyre, forgalomba hozatalához pedig a termék zárjeggyel történő ellátására lett volna szükség. Ennek hiánya miatt az eljáró hatóság a termékeket adózás alól elvontnak minősítette és...
AVI 2004.1.10 Annak eldöntése, hogy mi minősül italnak, olyan szakkérdés, amely nem a vámtarifa besorolás körébe tartozik (1997. évi CIII. tv. 42. §)
A jövedéki hatóság 1999. június 1-jén jövedéki ellenőrzést tartott a felperesi társaság K., A. J. tér 2. szám alatti telephelyen. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 1998. januártól gyártja az általa előállított "T." alkoholos desszert termékét. A vizsgálat szerint e termék előállításához adóraktári engedélyre, forgalomba hozatalához pedig a termék zárjeggyel történő ellátására lett volna szükség. Ennek hiánya miatt az eljáró hatóság a termékeket adózás alól elvontnak minősítette és az elsőfokú határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, emiatt összesen 220 337 853 Ft megfizetésére kötelezte, továbbá a lefoglalt jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését is elrendelte. A határozat megállapította, hogy a lefoglalt termékekből vett mintákat az S. Kft. Élelmiszervizsgáló Laboratóriuma, továbbá a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete vizsgálta, a szakvélemények az elvégzett vizsgálatok alapján a terméket a 22.08 vámtarifaszám alá tartozó alkoholterméknek minősítették, ezért a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. tv. (a továbbiakban: Jöt.) 42. § (1) bekezdése értelmében a felperes a jövedéki törvénysértést elkövette.A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot a raktárdíj tekintetében megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes keresetében kifejtette azt az álláspontját, hogy az általa gyártott termékek nem minősülhetnek alkoholterméknek és nem sorolhatók be a 22.08 vámtarifaszám alá. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra (amire már a közigazgatási eljárás során is utalt), hogy a termékek gyártását megelőzően megkereste a Központi Statisztikai Hivatalt, a Pénzügyminisztériumot, továbbá a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát állásfoglalások kérésére. Ezek az állásfoglalások megerősítették azt, hogy az általa gyártott termékek nem minősülnek alkoholos terméknek, így jövedéki engedélyt nem kért. A felperes a termék összetétele tekintetében egyetértett az alperes által beszerzett szakértői véleményben közöltekkel, ugyanakkor azonban álláspontja szerint nem indokolták meg, hogy az ilyen összetételű termék miért minősül alkoholterméknek. A felperes hivatkozott arra, hogy ez egy sajátos, újszerű termék, amely gélszerű, sűrűn folyós viszkózus állagú, nem sorolható a szeszesitalok közé, hanem kifejezetten öntet jellegű. Ez gyakorlatilag alkoholos desszertöntetnek minősíthető, különböző ízesítésben, így dió, mogyoró, kávé, fajhéj, csoki, fehér csoki, vanília, kókusz, gesztenye, tojás, fahéjas csoki ízekben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság megállapította, hogy a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a termék besorolását illetően alkoholterméknek minősül-e és a Jöt. hatálya alá tartozike. A bíróság a vámtarifa alá besorolás megállapítása érdekében szakértői bizonyítást rendelt el.
A bíróság által kirendelt M. Erzsébet élelmiszeripari szakértő véleménye szerint az általa vizsgált termék pudingszerű sűrű állományú, gyártmánylapjuk alapján felhasználásukat tekintve "alkoholos öntetek" melyek nem szeszesitalok.
A bíróság felhívására M. Erzsébet igazságügyi szakértő kiegészítette a véleményét D. György vámszakértő bevonásával. A vámszakértő a termék összetétele és a kereskedelmi vámtarifa magyarázatban foglalt ismérvek alapján a termékcsoportot a 22.08 vámtarifaszám alá sorolta.
Az elsőfokú bíróság mindkét szakértőt szóban is meghallgatta, majd a véleményüket elfogadva a döntése alapjául az aggálytalannak minősülő D. György vámszakértői véleményét fogadta el. Ennek megfelelően a 22.08 vámtarifaszám alá sorolta a terméket, amely ennek következtében a Jöt. 42. §-a szerint alkoholterméknek minősülően a jövedéki törvény hatálya alá tartozik.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet és a keresettel támadott közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A felperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta a korábban előadott álláspontját, hangsúlyozta, hogy a felhasznált terméket adózottan vásárolta, a besorolásnál nem vették figyelembe, hogy a termék gyártása előtt tájékozódott és az akkor kapott álláspontok szerint járt el. Ennek megfelelően a termék nem minősült jövedéki terméknek, az eljáró hatóság és a bíróság által megnevezett 22.08 vámtarifaszám alá kizárólag az italok sorolhatók, az általa előállított termék pedig nem az, hanem tej és édesség főzötten. Ezt a termék összetételének vizsgálata alapján is meg lehetett állapítani. Hivatkozott a felperes a vámtarifa besorolás harmadik szabályára, amely előírja, hogy a besorolásnál a legjellemzőbb ismérvet kell figyelembe venni, mely a perbeli esetben nem az alkohol, hanem a tej és cukor.
A felperes utóbb felülvizsgálati kérelméhez könyvszakértői véleményt is csatolt arra vonatozóan, hogy adóhiánya a felperesnek nem merült fel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 26. számú ítéletét, valamint az alperes 1999. október 22-én kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A vámhatóság a keresettel támadott határozatában azért állapított meg a felperes terhére jövedéki törvénysértés elkövetését, mivel az általa gyártott és forgalmazott terméket alkoholterméknek minősítette, így az a jövedéki törvény hatálya alá került, melynek gyártásához a felperes nem rendelkezett adóraktári engedéllyel, forgalomba hozatalához pedig zárjeggyel; ennek következménye volt a fizetési kötelezettség megállapítása, továbbá a termékek lefoglalása és elkobzása.
A felperes a közigazgatási és bírói eljárás során vitatta a termék besorolását. A perben eldöntendő kérdés volt a felperes által gyártott és forgalomba hozott termékek vámtarifa besorolása, mivel ettől függött annak eldöntése, hogy a felperes jövedéki törvénysértést elkövetett-e, a kiszabott szankciók jogalapja fennállott-e. Ez a kérdés tehát jogkérdésnek minősíthető.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, az abból levont jogkövetkeztetése azonban téves volt.
A Legfelsőbb Bíróság egyet értett az elsőfokú bíróság által kirendelt D. György vámszakértővel abban, hogy a termékek besorolásánál a vámtarifa magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 1. sz. mellékletének megfelelően az áruknak a vámtarifába történő osztályozásánál irányadó alapelveket kell figyelembe venni. Az itt alkalmazandó 3. szabály szerint, ha a 2/b. szabály alkalmazásából vagy bármely más okból kifolyólag az áru első látásra (prima facie) két vagy több vámtarifaszám alá lehetne osztályozni, az osztályozást az alábbiak szerint kell elvégezni:
a) azt a vámtarifaszámot, amely az árut legpontosabban és legrészletesebben határozza meg, előnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. Azonban ha a kevert vagy összetett árukat alkotó alapanyagoknak vagy anyagoknak bármelyikére, vagy a kiskereskedelmi forgalom számára készletben kiszerelt áruknak csak egyes darabjaira vonatkozik két- vagy több vámtarifaszám, akkor ezeket a vámtarifaszámokat a kérdéses árukra vonatkozóan egyformán jellemzőnek kell tekinteni még akkor is, ha valamelyik vámtarifaszám teljesebb és pontosabb leírást ad mint a szóba jöhető többi.
A termék besorolásánál tehát döntő szempont lehet a termék összetétele. E vonatkozásban a perben nem volt vitatott, hogy a perbeli termék gyártásához szükséges engedélyeztetési eljárásban a gyártmánylap kiadásánál az előzetes tájékoztatáskérésnél csakúgy, mint a vámlaboratóriumi és szakértői véleményben is a terméknek ugyanaz az összetétele volt megjelölve: a termék tejet, cukrot, alkoholt, tejport és aromát tartalmaz.
A vámhatóság ezen összetételű terméket a 22.08 vtsz. alá sorolta, alkoholos italnak minősítve.
Az alperes arra hivatkozott, és ezt az álláspontját az eljáró megyei bíróság is elfogadta, hogy a vámtarifa magyarázat 22. árucsoportjához fűzött megjegyzések szerint: "az alkoholtartalmú italokat jellegüknek megfelelően a 22.03-22.06 vagy a 22.08 vtsz.-ok alá kell osztályozni.
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a 22. árucsoport ezen megjegyzésében található kógens rendelkezés, viszont kizárólag a szeszes italra vonatkozik.
Sem a vámtarifa magyarázat, sem a Jöt. 42. § (1) bekezdése nem ad egzakt fogalom-meghatározást az "italra". A Jöt. 42. § (1) bekezdése ugyanis csak azt tartalmazza: e törvény alkalmazásában alkoholtermék alatt a 22.04, a 22.05, a 22.06 vámtarifaszámú 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú, továbbá a 22.07 és a 22.08 vámtarifaszámú 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú terméket kell érteni.
Ez tehát azt jelenti, hogy a Jöt. 42. § (1) bekezdése is a 22.08 vtsz. alá besorolt alkoholos terméket minősíti alkoholterméknek.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, annak eldöntése, hogy mi minősül italnak olyan szakkérdés, amely nem a vámtarifa besorolás körébe tartozik.
E kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által kirendelt igazságügyi élelmiszer szakértő M. Erzsébet szakértői véleményében foglaltakat mint aggálytalannak minősíthető véleményt elfogadta. Az igazságügyi élelmiszer szakértő a 2000. május 9-én kelt véleményében a termékek vizsgálata, valamint a gyártmánylap áttanulmányozása után azt állapította meg, hogy a termékek pudingszerű, sűrű állományúak, felhasználásukat tekintve alkoholos öntetek, a termék nem szeszesital, mivel nem folyadék, hanem sűrű, géles öntet. Kétségtelen, hogy a szakértő azt is megjegyezte, miszerint a termékek csomagolása és kiszerelése megtéveszthető lehet, a fogyasztókban azt az illúziót keltheti, hogy alkoholos italt vásárolt. Ez a megállapítása azonban nem késztette azon szakmai véleménye felülbírálatára a bírósági személyes meghallgatásakor sem, hogy a pereli termékek nem minősülnek italnak.
Az előzőekben kifejtettek szerint miután a perbeli termékek nem minősíthetők italnak, ezért a 22. árucsoport 22.08 vtsz. alá nem voltak osztályozhatók, tehát a Jöt. 42. § (1) bekezdése szerint jövedéki terméknek nem minősültek. A felperes tehát a termékek gyártásával illetve forgalmazásával jövedéki törvénysértést nem követett el.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.755/2001.)