AVI 2003.6.69

A jogszabály nem ad lehetőséget annak vizsgálatára, vagy értékelésére, hogy a gépjármű átalakítására mely oknál fogva került sor [45/196. (III. 25.) Korm. r. 142. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A vámhivatal a felperes részére 1998. június 18-án többek között egy Nissan Terrano típusú tehergépjárművet vámkezelt 870421-31-01 vámtarifaszám alá történő besorolással. A vámhivatal az árunyilatkozat záradékában, továbbá az általa kiadott igazoláson a gépjármű átalakítására vonatkozó korlátozást tüntetett fel. A felperes a gépjárművet bérbe adta a felperesi beavatkozónak. Az 1998. október 8-i gépjármű ellenőrzés során a járművet megvizsgálták. Az ezzel kapcsolatos rendőri jelentés, továbbá ...

AVI 2003.6.69 A jogszabály nem ad lehetőséget annak vizsgálatára, vagy értékelésére, hogy a gépjármű átalakítására mely oknál fogva került sor [45/196. (III. 25.) Korm. r. 142. §]
A vámhivatal a felperes részére 1998. június 18-án többek között egy Nissan Terrano típusú tehergépjárművet vámkezelt 870421-31-01 vámtarifaszám alá történő besorolással. A vámhivatal az árunyilatkozat záradékában, továbbá az általa kiadott igazoláson a gépjármű átalakítására vonatkozó korlátozást tüntetett fel. A felperes a gépjárművet bérbe adta a felperesi beavatkozónak. Az 1998. október 8-i gépjármű ellenőrzés során a járművet megvizsgálták. Az ezzel kapcsolatos rendőri jelentés, továbbá a 34. számú irat azt rögzíti, hogy a gépjárművet tehergépkocsiból személygépkocsivá alakították át. Erre figyelemmel az első fokon eljárt vámhatóság a határozatában kötelezte a felperest pótbefizetésre. Az alperes a 121. számú, illetve az ezt módosító 12/140., illetve 121/10. számú határozataiban az elsőfokú határozatot megváltoztatva, a felperes által fizetendő vám összegét 686 342 Ft-ban, az általános forgalmi adót 425 785 Ft-ban, a fogyasztási adót 1 016 802 Ft-ban írta elő. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 142. § (2) bekezdésében, a vámtarifa magyarázatáról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 124. pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az átalakítást tiltó jogszabályi korlátozást ismerte, ennek ellenére a tulajdonában lévő gépjármű átalakítására került sor és az a közúti forgalomban személyszállító járműként üzemelt. Ezért a felperesnek, mint importőrnek meg kell fizetnie a vámteher különbözetet.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy a gépjárműnek tulajdonosa ugyan, de nem átalakítója. A gépjármű a bérbe vevő birtokában volt, az átalakítás tilalmára a bérlő figyelmét felhívta. Az alperes a jogszabályt tévesen értelmezte és alkalmazta.
A felperesi beavatkozó a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. A gépjárművön olyan átalakítást vagy változtatást nem eszközölt, amely a vámtarifaszám módosítását eredményezhetné.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a tényállást tisztázta, határozata jogszerű, annak indokolása helytálló. A felperes által importált gépjármű a PM r. 3. sz. melléklet, Kereskedelmi Vámtarifa magyar alszámaihoz című II. számú Áruosztályozási rendelkezések 124. pontja szerinti gépjárművet importált. Azt átalakították, a vezetőfülke és a rakodótér közötti gyári elválasztást megszüntették, a legfeljebb 3 személy szállíthatóságát több személy szállíthatóságára alakították át. Az átalakítás után a gépjármű nem felelt meg a 124. pontban foglaltaknak. A vámjogi vita szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a közlekedési hatóság, avagy az adóhatóság a gépjárművet milyen típusúnak minősítette. Az átalakítást követően a gépjárművet a 8703 vámtarifaszám alá kellett osztályozni, személyszállító járműnek kellett minősíteni. A Vhr. 142. § (2) bekezdés első mondatában meghatározott jogszabályi tényállás megegyezik az ügy tényállásával, mivel a perbeli gépjárművet utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemeltették. A felperes ilyen jogszabályhely alapján vámteher különbözet megfizetésére köteles, és a fizetési felelősség körében nincs jelentősége annak, hogy a gépjármű átalakítója nem a felperes, hanem a bérlő volt.
A jogerős ítélet ellen a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak, valamint a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatoknak a hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 45. § (5) bekezdésében, a Vhr. 142. § (2) bekezdésében, a PM rendelet 3. számú mellékletében, a II. számú Áruosztályozásí rendelkezések 124. pontjában, a Pp. 206. §-ában és a 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet 32. § (3) bekezdésének a) pontjában, és (4) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.494/1997. számú ítéletében foglaltakra is.
A felperes érdemi észrevételt nem terjesztett elő. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 19. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem jogszabálysértő, a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az importált gépjármű vámtarifaszáma az iratokból megállapíthatóan, a felek által nem vitatottan 8704-21-31­01 volt. A 124. pont szerinti besorolásnak kizárólag az olyan jármű felel meg, amelyben zárt karosszériás kivitel esetén a vezetőfülkét gyárilag elválasztották a rakodótértől, és a vezetőfülkében legfeljebb 3 személy szállítható. Iratszerűen és megalapozottan rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy e követelményeknek a közúti ellenőrzés során megvizsgált gépjármű nem felelt meg. A felperesi beavatkozó sem vitatta felülvizsgálati kérelmében, hogy a vezetőfülke és a rakodótér közötti gyári elválasztást megszüntette.
A jogerős ítélet helytállóan rögzíti, hogy vámjogviszonyban a vámjogszabályokat kell alkalmazni, és nem a felperes által hivatkozott BM rendelet rendelkezései az irányadóak [Vtv. 209. § (1) bekezdése, 45. §-ának (5) bekezdése, Vhr. 142. §-ának (2) bekezdése]. A Vhr. 142. §­ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem ad jogszabályi lehetőséget annak vizsgálatára vagy értékelésére, hogy az átalakításra mely okoknál fogva került sor. Fizetési kötelezettséget ír elő arra az esetre vonatkozóan, ha a vámtarifa 8704-21-31-01 vámtarifaszám alá osztályozott tehergépjárművet a közúti forgalomban utólagos átalakítást követően személyszállító járműként üzemeltetnek. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság arra is, hogy a felperesi beavatkozó által hivatkozott ítélet nem a perbelivel azonos tényállású és jogi megítélési ügyben született, az adójogi jogviszonyban, általános forgalmi adónemet érintően tartalmaz döntést az adójogi jogszabályokra figyelemmel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, eljárási szabálysértés nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.476/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.