adozona.hu
BH 2002.8.335
BH 2002.8.335
I. Vámáru jogellenes forgalomba hozatalának jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak kizárólag a nyomozati eljárás adataira hivatkozással [1995. évi C. tv 125. § (2) bek, e) pont, 126. § a) pont]. II. A közigazgatási szerv tényállástisztázási kötelezettsége [Pp. 339. § (1)-(2) bek., 1957. évi IV. tv 16. § (2) bek., 26. § (1) és (4) bek., 43. § (1) bek. c) pont, KK 31. áf., Alkotmány 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek és társaik ellen 1997-ben nyomozás indult magánokirat-hamisítás, közokirat-hamisítás, valamint adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt, majd 1998. november 29-én vádirat alapján a felperesek ellen vádat emeltek. A vádlottak a terhükre rótt cselekmény elkövetését a büntetőeljárás során tagadták.
A vádirat valamint a nyomozási eljárás során beszerzett szakértői vélemények alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával a vámmentesen vámkezelt 1 db Land Rover ...
BH 2002.8.335 I. Vámáru jogellenes forgalomba hozatalának jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak kizárólag a nyomozati eljárás adataira hivatkozással [1995. évi C. tv 125. § (2) bek, e) pont, 126. § a) pont].
II. A közigazgatási szerv tényállástisztázási kötelezettsége [Pp. 339. § (1)-(2) bek., 1957. évi IV. tv 16. § (2) bek., 26. § (1) és (4) bek., 43. § (1) bek. c) pont, KK 31. áf., Alkotmány 57. § (2) bek.].
A felperesek és társaik ellen 1997-ben nyomozás indult magánokirat-hamisítás, közokirat-hamisítás, valamint adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt, majd 1998. november 29-én vádirat alapján a felperesek ellen vádat emeltek. A vádlottak a terhükre rótt cselekmény elkövetését a büntetőeljárás során tagadták.A vádirat valamint a nyomozási eljárás során beszerzett szakértői vélemények alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával a vámmentesen vámkezelt 1 db Land Rover Discovery gépjármű jogellenes belföldi forgalomba hozatala miatt a felperesek terhére 3 határozatával 7 107 598 Ft fizetési kötelezettséget állapított meg.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok - vádirat, nyomozási eljárás során keletkezett szakértői vélemény, vallomások - alapján megállapítható volt, hogy a felperesek megsértették a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 125. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, vagyis vámárut jogellenesen forgalomba hoztak, illetőleg az ilyen forgalomba hozatalt elősegítették.
A felperesek keresetükben elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, és az alperesnek új eljárásra történő kötelezését, másodlagosan a per tárgyalásának felfüggesztését kérték a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Az alperes a keresetek elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az ügyeket egyesítette tekintettel arra, hogy a perek tárgya egymással összefügg. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában a Pp. 339. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján kifejtette, hogy a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárás elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, nem tisztázott teljes körűen egyes tényeket, bizonyítékokat nem megfelelően értékelt. Az alperes eljárására a Vtv., másrészről mögöttes jogszabályként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése kötelező jelleggel írja elő az alperes számára a tényállás tisztázását. A tényállás tisztázása a konkrét, egyedi ügy jogilag releváns tényeinek, körülményeinek a pontos megállapítását, feltárását jelenti. A jogerős ítélet indokolása megállapítja, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, gyakorlatilag semmiféle közigazgatási eljárást nem folytatott le, kizárólag a büntetőeljárás során keletkezett vallomások, vádirat és igazságügyi szakértői vélemények alapján hozta meg határozatát. Nem foglalkozott azzal a körülménnyel, hogy a felperesek a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését tagadták, nem adott módot és lehetőséget a felpereseknek, hogy a beszerzett szakértői véleményre észrevételeket tehessenek, azzal szemben bizonyítást ajánljanak fel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási eljárás lefolytatásának mellőzésével meghozott határozat jogszabálysértő, a felperesek az Áe.-ben biztosított jogaikat nem tudták gyakorolni, az eljárás megindításáról tudomással nem bírtak. Az Áe. 16. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabályban meghatározott esetekben az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell.
A jogerős ítélet az alperesi határozatokat a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során a közigazgatási eljárás teljes körű lefolytatásával lehet a tényállást pontosan tisztázni. E körben a felpereseket nyilatkozattételre kell felhívni. Nincs akadálya a büntetőeljárás során beszerzett szakértői vélemény, tanúvallomások és egyéb bizonyítási eszközök felhasználásának, ezeket azonban ismertetni kell a felperesekkel, hogy észrevételezési, bizonyítási lehetőségük lehessen. Mindezek beszerzése után lesz a közigazgatási szerv abban a helyzetben, hogy a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelje, és az ezen alapuló tényállást az Áe. 26. §-ának (4) bekezdése alapján megállapítsa. Ezt követően az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a határozatát indokolni kell, amelynek tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapján elfogadott bizonyítékokat.
Rámutatott arra, hogy az Alkotmány 57. §-ának (2) bekezdése a büntetőeljárásban érvényesülő ártatlanság vélelmét tartalmazza, annak a közigazgatási eljárásban sérelme fogalmilag kizárt. A büntetőítélet kizárólag az elkövető bűnössége tekintetében köti a közigazgatási szervet, a büntetőítélet indokolása a hatóságot nem köti. Így nincs akadálya annak, hogy az Áe. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárás felfüggesztésének mellőzése mellett az új közigazgatási eljárásban megállapított tényállás mellett az alperes megfelelő jogi következtetéseket vonjon le.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, indítványozva az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalására és a Pp. 215. §-ában megfogalmazott kereseti kérelemhez kötöttség elvére azzal, hogy a felperesek egyike sem hivatkozott keresetlevelében a megyei bíróság által megjelölt jogszabálysértésekre. Hivatkozott arra, hogy a nyomozás során feltárt adatokból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperesek a Vtv. 126. §-ának a) pontja alapján a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozottnak kell tekinteni. Az alperes tehát a tényállást tisztázta. Tévesen hivatkozott a megyei bíróság az Áe. 13. §-ának (2) bekezdésére, mert egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy a hivatalból indult vámeljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalására, amely szerint eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. Ilyen jogszabálysértést azonban sem a felperesek, sem a jogerős ítélet nem tudott megjelölni.
A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozták. Az I-II. r. felperesek utaltak arra, hogy a kereseti kérelmükben is sérelmezték a tényállás felderítetlenségét. Az alperes a nyomozati eljárás olyan adatait is felhasználta, amelyről a felpereseknek nem volt tudomásuk.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy a közigazgatási perben is érvényesülő Pp. szabály a kereseti kérelemhez kötöttség elve. Arra azonban már tévesen hivatkozott, hogy a felperesek nem vitatták a tényállás felderítetlenségét. A felperesek már keresetlevelükben is kifejtették, hogy a tényállás megállapítása során alapvető kérdés annak tisztázása, hogy a belföldi forgalomba hozó, az árut megszerző vagy az árut felhasználó tudattartalma a forgalomba hozatal, a megszerzés vagy a felhasználás időpontjában mi volt. Ugyancsak alapvető tényállási kérdés annak tisztázása, hogy történt-e, illetőleg kinek a részéről vámszempontból lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozattétel. A felperesek kifejtették, hogy az alperesi határozat indokolásában írt tényállás, mely nyilvánvalóan a nyomozóhivatal átiratán alapul, önmagában is hiányos. Ebből következően megállapítható, hogy a felperesek már keresetlevelükben is sérelmezték, hogy az alperes a tényállástisztázási kötelezettségének nem tett eleget. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban gyakorlatilag semmilyen eljárási cselekmény nem történt, kivéve a határozatok meghozatalát. Nem vették figyelembe, hogy a felperesek a büntetőeljárásban tagadták a bűncselekmény elkövetését. A közigazgatási eljárásban a felpereseket semmilyen nyilatkozattételre nem hívták fel, így bizonyítási indítványuk nem lehetett, a büntetőeljárásból beszerzett szakértői véleményre észrevételeket nem tehettek.
Az alperes is utal a felülvizsgálati kérelmében a KK 31. sz. állásfoglalásra. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy az államigazgatási eljárás egyik legsúlyosabb eljárási szabálysértésének kell tekinteni, ha a közigazgatási szervek eljárást gyakorlatilag nem folytatnak le, tényállási-tisztázási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, és a közigazgatási eljárásban az ügyfelet megillető jogok gyakorlását nem biztosítják. Ezek a hiányosságok akkor is súlyos eljárási szabálysértésnek minősülnek, ha a közigazgatási szervnek egyébként nincsen olyan jogszabályi kötelezettsége, hogy az eljárás megindításáról az ügyfelet értesítse.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.IV.35.470/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 2010.9.103 A vám-visszatérítésre csak a fél kérelme alapján van lehetőség [1995. évi C. tv. 137. § (1) bek. c) pont]
